S. Varga Anikó alkotásaiból nyílt kiállítás Veszprémben

Az érdeklődőket Fazekas Orsolya művelődésszervező köszöntötte, majd a kiállítást megnyitva Németh Csaba eszmetörténész arról beszélt, hogy itt a közönség nagyméretű képeket láthat, amelyek a három évtizede alkotó művész pályája utóbbi öt évét reprezentálják.

– A képek többségének témája az emberábrázolás, kisebb hányaduk botanikai témákat dolgoz fel. Közelebb lépve láthatjuk a sokszor homogén, nem részletesen kidolgozott felületeket, a nagyvonalú felületkialakítást, hátrébb lépve pedig a texturát, a sokszor jelzésszerűen felrakott, redukált színvilágú absztrakt háttereket, és azok előtt az általában leegyszerűsített kontúros formákat. A botanikai témájú képeken pedig csak magabiztosan és könnyeden felrakott vonalakat. A kiállítás címe nem véletlen, jól kifejezi, hogy itt a vonalak és a kontúrok egyenlő szerepet kapnak.

– De nézhetjük úgy is ezeket a képeket, hogy létezésük éppúgy lehetséges, mint a nem létezésük. Érdemes elgondolkodni azon, hogy mennyire nem magától értetődő, hogy ezek a képek léteznek, és az sem, hogy mi is itt vagyunk együtt és egyszerre. Eltérően a kiállítás összes többi látogatójától, akik majd holnaptól térnek be. Mondhatjuk, hogy a képzőművészet az emberi társadalmat sajátosan jellemző civilizációs vívmány, ami ugyanúgy nem magától értetődő, mint a színház vagy egy koncert. De hogyan és miért más, vagy nem magától értetődő, amit itt látunk? Azért, mert egy sajátos vizuális világból szakadunk ki erre a rövid időre, ahol másfajta képek szemlélői vagyunk. Ha most a világban körülnézünk, könnyű észrevenni a háziasított kreativitás jeleit. A grafika és a festészet viszonylag kis befektetést igénylő képzőművészeti ág, alapanyagai könnyen hozzáférhetők. Talán ezért van az is, hogy a grafika, a festészet terápiás időtöltéssé vált. A könyvesboltokban felnőtteknek szóló színezőfüzeteket és a jobb agyféltekés rajzolásról szóló könyveket vásárolhatunk, de járhatunk ilyen kurzusokra, sőt, élményfestést is kaphatunk a pénzünkért. Miközben az így háziasított kreativitás gügye és vitatható értékű terápiás tárgyakat hoz létre, mégis ott van az emberekben az igény a garantáltan vállalható dekoráció beszerzésére. Ebben a vizuális világban a képcsarnokos metszetek, bekeretezett reprodukciók annyira elavultak, hogy lassan újra divatba jöhetnek. Mindaz, ami körülvesz minket most, három évtizede, az alkotó indulásakor nemcsak ismeretlen, de elképzelhetetlen is volt. Anikó pedig nem lett ugyan rajztanár vagy nagybetűs művész, mégsem tűnik úgy nekem, hogy pályája nem teljesedett volna ki. Megmaradt számára az amatőr alkotás, külső kényszer nélkül, nem a siker kedvéért és nem anyagi haszonszerzés végett. Amit itt látunk, nem az a lényeg, nem az az élet. Inkább ráadás az életre – mondta a szónok.  

A megnyitón zenével közreműködött Román Iván és Pingiczer Szilárd. A kiállítás május 5-éig látogatható.