A világ a magyar kultúrára figyel: rangos elismerést kapott a vonószenei hagyomány

A kitüntető cím elnyeréséről szóló oklevelet Závogyán Magdolna államtitkár adta át Pál István „Szalonna”, Liszt Ferenc-díjas magyar népzenész, érdemes művész, a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetőjének. Az államtitkár óriási elismerésnek nevezte kulturális örökségünk nemzetközi sikerét. Závogyán Magdolna méltatta azokat, akik képviselik ezt a hagyományt. Világszínvonalúnak nevezte a magyar vonószenekari hagyományt Bóka István polgármester. Felidézte, évekkel ezelőtt az önkormányzat részéről Cserép László osztályvezető, a Hagyományok Háza képviseletében pedig Kelemen László korábbi főigazgató kezdte el azt, hogy az Anna-bál előtt versenyen és gálán mutatkoznak be a prímások. A magyar vonószene évszázadokon át meghatározta a magyar kultúrát. 

Elhangzott, az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára az emberiség nemzedékről nemzedékre hagyományozódó közösségi tudását gyűjtik össze. A listára kerülésről az egyes országok felterjesztései alapján a Szellemi Kulturális Örökség Kormányközi Bizottsága dönt. Magyarország önálló felterjesztésként nyújtotta be az UNESCO-listára a magyar vonószenekari hagyományok örökségelemet. A vonószenei formáció évszázadok folyamán alakult ki az úri vonószene alapján. A hegedű, brácsa, bőgő felállású paraszti vonósbandák meghatározó elemei voltak a hétköznapok és ünnepek közösségi és családi alkalmainak, táncos és énekes mulatságainak. 

Mint ismert, a kései barokk idején, a Magyar Királyság területén a kor műzenéjének vonós hangszeres együttesei folklorizálódtak, azaz a falvakban is megjelentek a vonós alapú formációk és ezek beépültek a hagyományos zenei kultúránkba. A Brandenburgi koncertek, vagy a Négy évszak hangszerelésének mintájára összeállított zenekarok a népzenében sehol máshol a világon nem olvadtak be, még a barokk zene „nagyhatalmainak” (Németország, Olaszország, Franciaország, Anglia) területén sem. A hegedű, brácsa, bőgő, fafúvós, cimbalom összetételű zenekarok, illetve ezek egyes, fúvósokat, vagy a cimbalmot nélkülöző változatai máig csak a Kárpát-medence népeinek (valamint két kisebb, szomszédos régió, a kelet-csehországi morvák és a dél-lengyelországi gorálok tájegységeinek) népzenéjét jellemzik. Ez a magas képzettséget igénylő zenei együttműködés a magyar nyelvterületen máig fennmaradt, a magyar népzenét a világ szemében is a vonósbandák hagyománya karakterizálja.