Nyári kiállítások Vászolyon: ember, természet és hagyomány

Négy, rendkívül érdekes kiállítást tekinthetnek meg az érdeklődők a gyönyörű természeti környezetben lévő faluban. Zsila Sándor természetfotós megragadó alkotásai elsősorban a madárvilág szépségét tárják elénk. A művek alkotója gyakran él a fotózás adta technikai lehetőségekkel, mégsem távolodik el a valóságtól. Megmarad a természet gazdagságánál, ugyanakkor képzőművészeti érzékenységgel és igénnyel tekint arra. Műteremnek tekinti a természetet, ars poeticája szerint szeretné a természetfotózás eszközével bemutatni azt a csodát, amely körülvesz minket, a természet szépségét, erejét, gyengédségét, szeretetét. 

Amikor belépünk a címeres téglák kiállítóterébe, egy másik tárlathoz – Melicher György gyűjteményét megtekinteni –, azonnal hatalmába keríti a látogatót az érzés: hagyományok nélkül talajtalan lenne az életünk. Épített környezetünknek e valóságos téglái, a rajtuk olvasható feliratokkal, címerekkel a múlt gazdagságát bontják ki az érdeklődő előtt. Az ember az építőanyagok segítségével meghatározza helyét a világban, hogy ezzel összhangban álljon például szellemi, lelki céljaival. Látjuk a római cseréptöredéket, egy apátság építéséhez használt feliratos téglát, ezekből emelkedik ki a kolostoregyüttes.

A magyar népi hagyományok sajátos területének gazdag mai feldolgozása várja a látogatót a következő térben, ahol olvashatóak Hegyaljai Tünde pedagógus, népi iparművész nemezelésről szóló gondolatai: „A legősibb textiliához nyúlok, olyan használati tárgyakat, lakástextileket, játékokat, sálakat, táskákat készítek, amelyek egyedi darabok.” Lehet látni, ezek gondosan kidolgozott, valóban egyedi alkotások, azonban motívumvilágukban elvezetnek minket Közép-Ázsiáig, a magyarság őstörténetéig, felölelve a hagyományos magyar kultúra motívumvilágát. Érdekes látvány az egyik falikárpiton megjelenő életfa. Hegyaljai Tünde finoman bánik az anyag színezése adta lehetőségekkel, ízlésvilága egyszerre jelez a múltból, és munkáival megpróbálja újraéleszteni a régi anyagot. Alapanyagot itthon nem talált, ezért azok Spanyolországból, Portugáliából, Németországból valók. A tárlat jelzi, olykor mennyire pazarlóan bánunk értékeinkkel, múltunkkal. 

A negyedik kiállításon az ember úgy érzi, a levegőbe emelkedik, föl a magasba, és elsőre úgy tűnik, az ember bronzból készült alkotásokat lát. Gérné Mezősi Aranka szobrász, művésztanár alkotásai, ahogy ő mondta, a szoborgrafikák igazán különlegesek. Légiesen könnyűek a kisplasztikái, melyek az emberi mozgás gazdag változatosságát tükrözik. Közelebb lépve kiderül, műveinek alapanyaga drót, amelyet papírral, fóliával hoz létre, majd festéssel adja meg különleges, fémes színezetüket.