Klasszikus és kortárs Jávorkaiéktól

A háromtagú Jávorkai Brothers Sánta Beatrix zongoraművésszel kiegészülve alkotta a páratlan triót, az est zenei házigazdája Mácsai János zenetörténész volt.   

A vendégeket a háziasszony, Bartunek Katalin, a Csigó Malom Kulturális és Művészeti Központ Alapítvány vezetője köszöntötte, hangsúlyozva, hogy tíz évre tekint vissza az esemény. - A Törley Szalonban ismertem meg a Jávorkai fivéreket, akik 2014-ben léptek fel első ízben itt, a megnyitón. Azóta már sokszor hallhattuk őket, helyi közönségük is van már - mondta Bartunek Katalin.     

Mácsai János arról beszélt, hogy improvizatív az est, de az biztos, hogy a koncert témája elsősorban a 19. század második fele végének elfeledettebb magyar zenéje, amely kortárs és Brahms-művekkel egészül ki.  

A virtuóz testvérpár egyik tagja, Sándor először Hubay Jenő hegedűművész világhírnévre szert tett iskoláját idézve a szerző Csárda jeleneteiből a Helyre, Kati és a Hullámzó Balaton című darabokat adta elő. Mácsai beszélt arról is, hogy Hubay díszes, Bösendorfer zongorája most került vissza a Zenetudományi Intézet múzeumába, miután Bécsben restaurálták, valamint hogy Popper Dávid sem volt kevésbé népszerű, mint Hubay. A kor legnagyobb csellistája a Zeneakadémiára meghívásra érkezett Budapestre, darabjai pedig nagy népszerűségre tettek szert. Tőle a Magyar rapszódia csendült fel, amely kapcsán Mácsai elmondta, hogy a kiváló zongoraművész, Sánta Beatrix akár Liszt-rapszódia-koncertet is adhatna. – Popper és Hubay sokat zenélt együtt Brahmsszal, aki központi szereplője volt a korszaknak, sokat járt Budapesten és zenélt együtt az ottani muzsikusokkal - hangsúlyozta. A Csigó Malomban Liszt I. magyar tánca éppúgy nagy sikert aratott a közönség körében, mint Popper Tündértánca és Fonódala.  

A kortárs kompozíciók között a ma 75 éves Huszár Lajos zeneszerzőtől a Variációk kínai dalokra című darabot hallhatta a közönség. A másik kortárs darab a sokoldalú, zenei humort sem nélkülöző Dubrovay László magyar rapszódiája volt. A különleges és nehéz művet az azt előadó Jávorkai Sándornak írta a szerző. A darab kapcsán a zenész bevallotta, hogy Dubrovay-album elkészítését tervezi a jövőben. Jávorkai Ádám Pablo Casals csellóján játszott, amely, mint mondta, egy nagyon érzékeny hangszer, szinte „visszabeszél”. A vonó pedig Popperé volt, régi francia darab.   

Brahms Ötödik magyar tánca oldotta fel igazán a közönséget, amely a Bea választotta Monti-csárdást is hallhatta, azt a zongorista Kossuth-nagydíjas édesapja játszotta korábban gyakran. A Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjas triója ráadásként Paganini Velencei karneváljából, Dinicu pacsirtájából és a Kanáriból adott elő fergeteges egyveleget, saját átiratban.  

Az est végén Törley Mária alkotását, a Szent Cecília-érmet adta át a Törley Szalonban első ízben immár húsz évvel ezelőtt fellépő zenész testvérpárnak Bartunek Katalin és Törley Mária, azt kívánva, hogy a zene védőszentje segítse további útjukat.