Egy kastély, és annak több élete - Martonvásárra csábítjuk olvasóinkat

Martonvásárt nevezik a grófnők városának, a városok grófnőjének, 2005-ben emelték városi rangra, 2013-tól pedig a Martonvásári járás székhelye. Nevét hallva sokaknak bizonyára egy hatalmas park közepén álló kastély jut eszébe. De ismert gabona- és kukorica-nemesítési eredményei révén kutatóintézete, és kedvelik a zeneszeretők a nyaranta rendezett Beethoven-koncertek miatt is. Sétánkat a Brunszvik-kastély parkjában kezdjük Miklós Gergely helytörténésszel, aki lelkesen kalauzol, izgalmas előadásával hívja fel a figyelmet a helység értékeire.

– Nincs sok hasonló kastély az országban – mondja. – Egy korábbi tiszttartói lak helyén építtetett ifj. Brunszvik Antal 1783-85-ben egy földszintes barokk épületet, ez a mai kastély legöregebb szárnya. Tévesen nevezik kastélykápolnának, pedig nem kápolna ez, máig a római katolikusok plébániatemploma.

De lássuk, hogy épült! Ifj. Brunszvik – felesége kérésére – kocsibehajtót is kialakíttatott a kor divatja szerint, majd közel negyven esztendő múlva, 1822-ben emeletráépítéssel bővítették klasszicista stílusban. Újabb ötven év elteltével alakították át az angol neogótika jegyében úgynevezett tudor stílusúvá. Hazánk legjellemzőbb historikus kastélyainak egyike mára sokat veszített díszítéséből. Amikor József főherceg 1893-ban megvásárolta az építtető családtól, szintén átalakíttatta fia számára, aki azonban eladta Dreher Antal sörgyárosnak a birtokot. Az új tulajdonos ugyan soha nem lakott itt, ám a környékbeli birtokokat felvásárolta. Nem úgy fia, Jenő, aki már itt töltötte élete jelentős részét, és ugyancsak rajt hagyta keze nyomát az épületen: az 1920-as évek felújítása során tovább egyszerűsödött a díszítés.

Kísérőnk elmondja, a Brunszvik-kastély ma egy viszonylag bonyolult alaprajzú, neogót építmény mérműves, pártázatos oromdíszekkel. Angolparkjáról, amit feltétlen tekintsünk meg, 1815-ben Richard Brigh angol utazó ezt írta: „...úgy érzem magam itt, mintha hazámban lennék”. – Az angolpark jellegzetessége, hogy a természettel összeolvad, környezetétől nincs elválasztva. Viszont egy német parktervező munkája, tavának közepén szigetet alakítottak ki, ahol Pásztor János Beethoven-szobra áll. A híres zeneszerző ugyanis megfordult ebben a kastélyban.

Az épületet megkerülve jutunk a templomhoz, melynek homlokzatán a két magyar Árpád-házi szent király, István és László szobra és a Bruszvik-család címerét látjuk. Belül, a mellékoltáron a négy evangélista, Máté, Márk, Lukács és János szobra áll. 

– A templom barokk, enyhén klasszicizáló – mondja a szakember, aki később bemutatja a kisváros távolabbi végén álló kétemeletes uradalmi magtárat, Martonvásár legrégebbi épületeinek egyikét, melynek eredeti faszerkezete és zsindelypalája máig megvan. Az egykor hazánk egyik mintagazdaságából mára ez a magtár maradt meg – mondja Miklós László. Majd a temetőben állunk meg, ahol két, helyi védelem alatt álló kripta érdemel figyelmet, a régebbi a klasszicista Brunszvik-mauzóleum. Belsejében üvegkoporsó őrzi Brunszvik Teréznek, az első magyarországi óvoda megalapítójának hamvait. A másik a Dreher-családé, Ligeti Miklós egész alakos Krisztus-szobrát rejti – mondja idegenvezetőnk. Aztán újra a város belseje felé vezetve bennünket a Szent László utca módosabb parasztházait mutatja, majd egy szép Immaculata-szobrot, melyet a templomkertből helyeztek át mai helyére. Műemlék, akárcsak Nepomuki Szent János szobra, mely 1775-ből való rokokó alkotás.

Korgó gyomrunkon a központban lévőbarokk helyiségben álló vendéglőben enyhítünk, falának tábláján látjuk, már 1768-ban üzemelt. Csak azt sajnáljuk, ma olasz ízek készülnek a régi étteremben. Egykor postaállomás is működött itt, hiszen a jelentős forgalmi csomópontba a Buda–Fehérvár postaúton gyalogosan indulók egy napi járóföldre érkeztek meg.

Innen a kastélyhoz visszavezető út mellett a századfordulós gyermekkert, azaz óvoda áll. Brunszvik Teréz életében családja – sajnos – nem követte példáját, Martonvásáron nem hoztak létre óvodát. Ezt Géza unokaöccse csak 1883-ban tette meg, miután három gyermekét elveszítette. Annak az óvodának adott helyet 1900-tól a neoreneszánsz-romantikus, tégla homlokzatú műemlék, melyben ma is hasonló intézmény működik.

– Ígértem, a kastélyparkban fejezzük be a kirándulást – emlékeztet kísérőnk. Megérkeztünk. Ugye, látszik az angolpark tájképi jellege, melyből ugyan kiszorul a művészet, nem úgy a festőiség! Bárhonnét szemlélve tökéletesen illeszkedik környezetébe. Kívánjuk, jöjjenek el a kedves olvasók minél többen és gyakrabban e csodás kisvárosba, gyönyörködjenek a kastélyban, a parkban, ismerkedjenek Beethoven magyarországi és helyi kapcsolataival a zeneszerző tiszteletére a kastélyban kialakított múzeumban!