Radnótiról és a húsvétról is megemlékeztek a pápai városbarátok

A legutóbbi összejövetelen az egylet önkéntesei Radnóti munkásságáról, tragikus sorsáról beszélgettek, több versét is felolvasták. A PVE ügyvivője, Kerecsényi Zoltán közelmúltban napvilágot látott kiadványából osztott meg részleteket, illetve beszélt Radnóti Veszprém vármegyéhez való kötődéseiről. 

Az egylet önkéntesei tavaly nyáron zarándokoltak el Kővágóörsre, ahol a művelődési ház és könyvtár falán álló Radnóti-emléktáblánál koszorúztak. A Radnóti házaspár 1935. augusztus közepén tartózkodott a Balaton melletti településen nászúton. Az ügyvivő természetesen a szentkirályszabadjai Radnóti-kötődésről is szólt, ahol utolsó versét, az 1944. október 31-én keltezett 4. Razglednicát írta. Az egy héttel korábban átélt borzalmakat foglalta költői formába, barátja, Lorsi Miklós hegedűművész kivégzését örökítve meg benne. A vers Radnóti végveszélybe kerülésének teljes tudatosulását sugallja. A kortárs visszaemlékezések szerint valóban Szentkirályszabadján értesültek utolsó reményeik szertefoszlásáról. A költőt Szentkirályszabadján várta a hír: hamarosan Mosonmagyaróvárra kell indulniuk gyalogmenetben, majd tovább Németországba a birodalmi védőállás kiépítésére. A poéta lelkileg is összeroppant a hír hallatán, sorsát bevégzettnek érezte.

Az egyleti ankét másik fele a kereszténység legnagyobb ünnepével, a közelgő húsvéttal volt kapcsolatos. Beszélgettek Jézus Krisztus előképéről, Mózesről, a kovásztalan kenyér, a pászka ünnepéről, a zsidók Egyiptomból való kivonulásáról; felolvasták a Bibliából a bárány ünnepéről és a kiszabadulásról, továbbá az utolsó vacsoráról szóló részt. De a megjelentek felelevenítették a régi, pápai húsvétok hagyományait is. A program húsvétváró süteményezéssel, szerény ajándékozással, kötetlen, derűs diskurzussal zárult.