New York után Veszprémben állítják színpadra a Holt költők társaságát

A tanárt, John Keatinget Oberfrank Pál alakítja, aki elmondta, a pályán szerzett tapasztalatait tudja hasznosítani a szerepben. A Jászai-díjas színművésszel, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatójával a különleges produkcióról beszélgettünk.

- Az előadást az előző évadban is meghirdették, most sikerült megvalósítani.

- Az ötletünk évtizedes, de kiderült, hogy az előadás jogosítása nem egyszerű fel- adat. Vannak ügynökségek, melyek színdarabok közvetítésével foglalkoznak, a Holt költők társasága nem szerepelt egyik portfóliójában sem. A kényszer úgy hozta, hogy tavaly halasztanunk kellett, de továbbra is leveleztünk a New York-i ügynökséggel. Meg kellett találnunk a jogtulaj- donost. Időközben kiderült, hogy a gyártási jogok egy része a Walt Disneynél van, annak hozzájárulása is kell.

- Létezett a filmnek színpadi változata?

- Még nem. Elkészült a film, és nem volt színpadi adaptációja. Egy évvel ezelőtt ősszel New Yorkban bemutatták az előadást, idén nyáron telefonáltak, hogy Tom Schulman, aki a filmforgatókönyvet írta, elkészítette a szövegkönyvet. Ezt kaptuk meg, fordíttattuk le.

- Csak azután lehet bemutatni a darabot, miután Amerikában megvolt a premier?

- A szokás az, hogy amíg Amerikában nem mutatják be a darabot, addig nem adnak másnak jogokat. A világon második, Európában ősbemutató lesz a Veszprémi Petőfi Színház előadása. Három évre vettük meg a jogokat.

- A közönség ismeri, szereti a filmet. Mennyiben lesz más a mű a színházban?

- A film színpadi változata lesz az előadás. A szövegkönyv nagyon tisztán adja vissza a filmet, ugyanazt kapjuk, mint a filmben. John Keating sajátos pedagógiájával a költészet teljesen új oldalát mutatja meg a diákoknak, és a Carpe diem – Élj a mának! Ragadd meg a napot! életérzés megértésére tanítja őket. A Holt költők társasága című film jelentősége, hogy a Carpe diem fogalmát megismertette velünk. Tom Schulman forgatókönyve és a színpadi szövegkönyv is nagyon változatos, izgalmas karakterekkel mutatja be egy hétköznapi, régimódi iskola történetét, egy tragikus eseményre épülő, elgondolkodtató tanulmányt a tanulásról, célokról, vágyakról és a halálról.

- Ugyanazokat a jeleneteket látjuk majd?

- Természetesen. A színpadi változat a film szerkezete szerint épül fel.

- Ezek szerint nem csak egy helyszínen játszódik.

- Nem. Filmszerű az egész, rövid jelenetekkel. Megtörténnek a pillanatok, és rögtön jön a változás.

- Nehéz az azonnali váltás?

- Inkább élvezetes.

- Ön játssza Keatinget, a tanárt.

- Az előadás rendezője, Funtek Frigyes úgy gondolta, én legyek a tanár. Az apát is játszhattam volna, korban és alkatilag is illett volna hozzám.

- A fiúkat hogyan válogatták?

- Tartottunk egy szereplőválogatást Veszprémben és Budapesten. Kaposvári és budapesti színinövendékek is jelentkeztek. Szerencsésen összetalálkoztunk a Zsótér Sándor-Börcsök Enikő osztály néhány tagjával. Negyedévesek, most kezdik a gyakorlatos éveiket színházaknál, velük és két – Kaposváron és Marosvásárhelyen végzett – növendékkel dolgozunk együtt. Lesznek fiatalabb középiskolás fiúk, akik egy-egy képben jelennek meg.

- Milyen a fiatalokkal való kapcsolata?

- Szeptember közepén kezdtük a próbákat, ahogyan a filmben, mi is keressük a közös hangot, a történet mélységeit. Helyesek ezek a fiatalok, olyanok, mint a mai fiatalok általában. Jó érzés közéjük bemenni.

- Miként viszonyul Robin Williams legendás szerepéhez?

- Színészként nem szabad a filmváltozattal foglalkozni, hanem csak azzal az üggyel, amit a szerző megírt. A színházban az élő, soha meg nem ismételhető pillanat a fontos. Sokat foglalkozom versekkel, a költészet közel áll hozzám. Bízom abban, hogy az emberi hangot és egyszerűséget át tudom majd adni a nézőknek.