A bűvös hatos

TéáJkérdésekre kerestünk válaszokat a cég két első számú vezetőjével, Maróti Rezső igazgatósági elnökkel és Csermák Zoltán vezérigazgatóval készült terjúnkban.- Miért van szüksége egy önkormányzati tulajdonú cégnek a város pénzéből Audi 6 típusú szolgálati gépkocsira?

Csermák Zoltán: - Először talán arról szóljunk, hogy a nem közpénzekből gazdálkodó társaságunknál érdemes-e ezt a kérdést ma felvetni, amikor nyereséges, várost fejlesztő tevékenységet folytatunk a versenyszférában ugyanúgy, mint bármely más, nem önkormányzati tulajdonlású vállalkozás. Hét évig semmilyen gépjárművet nem vásároltunk, a sajátjainkat használtuk azért, hogy ilyen beruházás ne terheljen bennünket. Alapvetően más volt az alaptőke és a cég meglévő vagyona közti viszony akkor, mikor az A6-os hozzánk került, és más tíz éve, az alapí-táskor. Az alaptőke ma is változatlan összegű, de ennél lényegesen nagyobb a saját tőke, amit a cég termelt meg.

- Úgy értsem ezt, hogy jól forgatták a város pénzét?

Cs. Z.: - Jól forgatta a saját tőkéjét a cég.

- Ami a város pénze.

Maróti Rezső: - Az alapító tőke 500 millió forint volt. Ez állt 130 millió készpénzből és 370 millió forint értékpapírból, mely utóbbi volt a város apportja. A készpénz a másik két tulajdonos betétje volt. Jelenleg a társaság saját tőkéje 1,2 milliárd. Ez a vagyon teszi lehetővé, hogy a nagy projektjeinket meg tudjuk valósítani, mert azokhoz minden esetben szükségünk volt hitelre, és ennek a fedezete a mai vagyon.

- Térjünk vissza a korábban feltett kérdéshez.

Cs. Z.: - Ez a cég - tekintettel arra, hogy legalább négy olyan kollégánk van, akiknek a munkája állandóan járműhöz kötött - vehetne mondjuk négy Passatot, Fordot stb. Ezzel szemben egy autónk van, azt sem vásároltuk, hanem egy ingatlanügylet kapcsán jutottunk hozzá. Az egyik autószalon azt mondta, a mellettük lévő telek egy részét készpénzben fizetné ki, a másik részéért fel tudna ajánlani egy A6-ost nagyon kedvező, 12 millió forintos beszámítással. Nekünk abban a helyzetben nem volt szabad elengednünk a vevőt, még akkor sem, ha a vételár egy részét nem készpénzben, hanem barterben rendeztük le.

M. R.: - Ha a Ring autószalonnal nem kötjük meg az üzletet, nem indulhat el azon a térségen a közművesítés, a telekalakítás, és elveszítjük a többi vevőnket is. Cs. Z.: - Javaslom, fogalmazzunk úgy, hogy ennek az Audi gépkocsinak köszönhető, hogy a városnak lesz új Fiat-, Toyota- és Ford-szalonja, Liedl áruháza. Ez annak köszönhető, hogy mi azt a területet előkészítettük, kiépítettük és korrekt vevőket találtunk partnerként.

- Összefoglalva, úgy gondolják, egy A6-os gépkocsi nem irritálja a polgárokat, nincs ezzel az egész üggyel semmi probléma?

Cs. Z.: - Nincs. M. R.: - Nincs. Azért is nem döntöttünk a kocsi eladása mellett, mint a másik cég, mert az vagyonvesztéssel járna. Egy harmadik évében lévő gépkocsi a felét éri az új árának. (Lapunk július 1-jei számában megjelent egy riport a város cégeiről, ebben megemlítettük, hogy két városi tulajdonú cég, a Veszprém Zrt. és a Közüzemi Zrt. A6-os szolgálati gépkocsikat vásárolt. Az utóbbi cég pár nappal a cikk megjelenését követően értesítette szerkesztőségünket, hogy az A6-ost eladják - a szerk.)

- A vagyonvesztés így is, úgy is megtörténik, legfeljebb akkor jelentkezik, ha majd valamikor eladják. De lépjünk tovább. Mit kap vissza a város a Veszprém Zrt.-be fektetett pénzből? Osztalékot több éve nem fizettek.

M. R.: - Mióta létezik a cég, 60 millió osztalékot fi-zettünk be az önkormányzat kasszájába, igaz, a korábbi években. Ezenkívül vissza nem térítendő pénzeszközként átadtunk 90 millió fo- rintot. A többit vagyonban adtuk.

- Milyen értékű vagyonról volt szó?

M. R.: - Útépítésben például 208 millió forintot, közvilágításban 20 millió, víz-, szennyvízhálózatban 203 millió, parkosítás ötmillió, az egyéb tételekkel együtt 660 millió forint. Emellett van az az érték, amit a várossal kötött megállapodásunk értelmében az osztalék helyett létrehozunk. Ilyen például egy pályázathoz elkészített üzemeltetési kézikönyv, 13 millió forint értékben. Cs. Z.: - Egyéb előkészítési költségként ugyancsak egy beruházáshoz 10 milliót fizettünk ki. Az Aradi úti körforgalomhoz is mi finanszíroztunk többletként 10 milliót. Ezek együtt lefedték a 2005-ös osztalékot.

- Hogyan tudja a tulajdonos érvényesíteni befolyását a városfejlesztési és befektetési részvénytársaság működtetésében? Milyen gyakran számol be a zrt. a működéséről a bizottságok és a közgyűlés előtt?

M. R.: - Az önkormányzat gazdasági bizottsága minden évben a társaság közgyűlése előtt megtárgyalja a mérlegbeszámolót, a nyereségfelosztást, a következő évi üzleti tervet, egy- vagy kétévenként pedig a városi közgyűlés előtt is beszámolunk a tevékeny-ségünkről. Mindemellett a polgármester a társaság közgyűlésén a tulajdonos képviseletében részletes információt kér és kap valamennyi gazdálkodást és tervet érintő kérdésről.Cs. Z.: - A tulajdonos ennél lényegesen szűkebb időtartamokban is gyakorolja jo-gait az igazgatóságban, szinte operatív módon, a havonta megtartott igazgatósági üléseken, ahol gazdasági referensén keresztül segíti és ellenőrzi munkánkat.

- Van-e olyan összeghatár, amelyről csak a tulajdonos hozzájárulásával lehet dönteni?

Cs. Z.: - Nincs, ilyen szempontból a tulajdonosnak nincs beavatkozási joga a társaság működésébe. M. R.: - Hozzátenném, hogy az önkormányzat és köztünk rendszeresek a vezetői szintű egyeztetések.

- Nézzünk meg újra egy konkrét ügyet. A Cholnoky-lakótelepen az ötvenlakásos társasház felépítését meg-előzte-e piackutatás? Van-e reális esélye annak, hogy az ebbe befektetett pénz megtérül?

M. R.: - Eddig a legnagyobb projektünk volt a Cholnoky-lakótelepen megvalósított lakó- és kereskedelemfejlesztési terület kialakítása. 2002-ben vásároltunk meg ott egy tizenöt hektáros területet. Egy részén folytattuk a már jól bevált lakásépítést, más részén lakótelkeket alakítottunk ki, megint más részén kereskedelmi szolgáltatási célra készítettük fel a területet. Ez a projekt teljes mértékben megvalósult. Eredményeként felépült Veszprém város egyetlen bevásárlóparkja, ami további bővülés előtt áll.

- Beszéljünk az ötven lakásról.

M. R.: - A jobb eladhatóság érdekében olyan technológiát, olyan hőszigetelő rendszert alkalmaztunk ezeknél a lakásoknál, ami másutt nincs a városban. Természetesen ezt a beruházásunkat piackutatás is megelőzte, plusz a saját jó tapasztalataink a Hajlat és a Vécsey utcában korábban felépített és értékesített lakásainkról.

- Azóta megváltozott a lakáspiaci helyzet. M. R.: - Igen, de ne feledjük, ez nem veszprémi, hanem országos jelenség volt, ami mellé a mi építkezésünk kezdetével szinte egy időben robbant be az SCD Group több száz lakással a Cédrus lakóparkban, és az OTP Ingatlan Rt. is folytatta a lakásépítést, közvetlenül mellettünk. Ekkor már nekünk nem volt visszautunk, mert a megkötött szerződések terhei miatt töb- be került volna a megszüntetés, mint a lakások megépítése, ezért inkább a kiemelt minőséggel, a szinte luxusfelszereltséggel kívántuk eladhatóvá tenni azt. Ma is meg- alapozottan bízunk benne, hogy sikeres lesz az értékesítésünk, hiszen a vevői visszajelzések ezt igazolják.

- Váltsuk át ezt a bizalmat számokra.

M. R.: - Ez azt jelenti, ha jövő év végéig nem tudjuk ezeket értékesíteni, még akkor sem fizetünk rá.

- Milyen árat akarnak kapni értük?

Cs. Z.: - 290 ezer forint/négyzetméter körüli árat lehet figyelembe venni, bár nálunk egyösszegű lakásár van, nem különböző trükkökkel növelhető fajlagos ár.

- Ez veszprémi viszonylatban most nagyon drága.

Cs. Z.: - De veszprémi viszonylatban nincs is az a színvonal, amit mi kínálunk. Értem ez alatt a lakások teljes belső kialakítását, a bútorozottságát, a felszereltségét.

- Ha egy év múlva azzal kell szembesülniük, hogy egyet sem vagy csupán pár lakást adtak el, mit jelent az a társaságuknak?

Cs. Z.: - Ennél már most magasabb számról beszélhetünk, de az rt. számára az sem jelent katasztrófát. Az egyik projekten bukhatunk, ha sok másikon meg nyerünk, de természetesen csak egy cél lehet, a nyereségre való törekvés, akkor is, ha egy vállalkozással a kockázat együtt jár és ez egy borotvaéles mezsgye.M. R.: - Az idei üzleti terv szerint ezekből a lakásokból hat eladásával 66 millió forintra számítunk.

- Ezzel együtt mennyi az idénre prognosztizált nyereségük?

M. R.: - 21 millió forint.

- Ez a tavalyi 80-hoz képest nem tűnik soknak.

M. R.: - Vegyük figyelembe, hogy a cég ismét profil-váltás előtt áll. Ugyanakkor van 66 telkünk, amit időközben felmerült jogi akadályok miatt nem tudunk értékesí- teni.

- Mi az oka annak, hogy a Veszprém Zrt.-nél kétszer olyan magasak a bérek, mint mondjuk a polgármesteri hivatalban?

Cs. Z.: - Mi indokolja ezt a kérdést? Ezt ugyanúgy nem lehet összehasonlítani, mint egy miniszter és egy bankigazgató jövedelmi viszonyait. Hát hogy lehet összevetni egy államilag behatárolt fizetésű, nyereségtermelésre nem ösztönzött szervezet bérezését azokkal, akiknek a piacon keményen meg kell küzdeni minden fillérért? Tessék bármely szabad versenyben létező céghez hasonlítani a bérünket! Akkor az derülne ki, hogy még kevés is az ön által említett különbség.

- Egy gazdasági elemzés - egyébként az önkormányzat felkérésére és költségére végezte el az IFAU nevű társaság - szerint a város cégeit holdingba kellene összevonni, aminek számos, pénzben kifejezhető előnye lenne. Önöknek mi a véleményük erről a koncepcióról?

M. R.: - Nem áll rendelkezésünkre olyan anyag, amely az összevonás eredményeit konkrétan, számszakilag kimutatta volna. Ezért én erről nem tudok nyilatkozni. Cs. Z.: - Az én információim szerint olyan szakmai és közgazdasági elemzéseket nem tartalmaz az ön által említett anyag, ami a mögötte lévő hangzatos megtakarításokat igazolná, alátámasztaná. Ma a gazdasági életben nem a centralizáció, hanem a decentralizáció a jellemző trend. Nem az, hogy a jól működő, kis létszámú szervezetekből csinálunk egy nagyot, mellyel egy újabb irányító szervezetet kell létrehozni. A költségmegtakarításra éppenséggel a jelenlegi szervezeti formában is lenne lehetőség, semmi nem mondja ki például azt, hogy egy igazgatóságnak vagy egy felügyelőbizottságnak pontosan hat személyből kell állni.

- Akkor az zrt.-nél miért áll pontosan ennyi emberből? Hogy is van az a bűvös hatos?

Cs. Z.: - Én úgy vélem, az igazgatóságban és a felügyelőbizottságban azért van pontosan hat ember, hogy min-den egyes frakció tudja a saját politikai elképzelését érvényesíteni és ellenőrzési jogkörét gyakorolni a város érdekében.

- Akkor is igaz ez, ha 2002 óta csak a felügyelő- bizottságban maradhattak benne az önkormányzati képviselők, az igazgatóságban nem?

Cs. Z.: - Én azzal messzemenően egyetértek, hogy a közgyűlésbe bekerült minden politikai erőnek valamilyen módon gyakorolni kell az ellenőrzést, de nem feltétlenül úgy, hogy az indokolt létszámot ez meghaladja. Egy igazgatóságnak szakemberekből kell állni, hál istennek, a miénk olyan, de teljesen felesleges több tagnak irányítania a szükségesnél, mikor három ember is elvisz egy ilyen létszámú szervezetet, hiszen mi összesen 13-an vagyunk.

Csermák Zoltán: - Először talán arról szóljunk, hogy a nem közpénzekből gazdálkodó társaságunknál érdemes-e ezt a kérdést ma felvetni, amikor nyereséges, várost fejlesztő tevékenységet folytatunk a versenyszférában ugyanúgy, mint bármely más, nem önkormányzati tulajdonlású vállalkozás. Hét évig semmilyen gépjárművet nem vásároltunk, a sajátjainkat használtuk azért, hogy ilyen beruházás ne terheljen bennünket. Alapvetően más volt az alaptőke és a cég meglévő vagyona közti viszony akkor, mikor az A6-os hozzánk került, és más tíz éve, az alapí-táskor. Az alaptőke ma is változatlan összegű, de ennél lényegesen nagyobb a saját tőke, amit a cég termelt meg.

- Úgy értsem ezt, hogy jól forgatták a város pénzét?

Cs. Z.: - Jól forgatta a saját tőkéjét a cég.

- Ami a város pénze.

Maróti Rezső: - Az alapító tőke 500 millió forint volt. Ez állt 130 millió készpénzből és 370 millió forint értékpapírból, mely utóbbi volt a város apportja. A készpénz a másik két tulajdonos betétje volt. Jelenleg a társaság saját tőkéje 1,2 milliárd. Ez a vagyon teszi lehetővé, hogy a nagy projektjeinket meg tudjuk valósítani, mert azokhoz minden esetben szükségünk volt hitelre, és ennek a fedezete a mai vagyon.

- Térjünk vissza a korábban feltett kérdéshez.

Cs. Z.: - Ez a cég - tekintettel arra, hogy legalább négy olyan kollégánk van, akiknek a munkája állandóan járműhöz kötött - vehetne mondjuk négy Passatot, Fordot stb. Ezzel szemben egy autónk van, azt sem vásároltuk, hanem egy ingatlanügylet kapcsán jutottunk hozzá. Az egyik autószalon azt mondta, a mellettük lévő telek egy részét készpénzben fizetné ki, a másik részéért fel tudna ajánlani egy A6-ost nagyon kedvező, 12 millió forintos beszámítással. Nekünk abban a helyzetben nem volt szabad elengednünk a vevőt, még akkor sem, ha a vételár egy részét nem készpénzben, hanem barterben rendeztük le.

M. R.: - Ha a Ring autószalonnal nem kötjük meg az üzletet, nem indulhat el azon a térségen a közművesítés, a telekalakítás, és elveszítjük a többi vevőnket is. Cs. Z.: - Javaslom, fogalmazzunk úgy, hogy ennek az Audi gépkocsinak köszönhető, hogy a városnak lesz új Fiat-, Toyota- és Ford-szalonja, Liedl áruháza. Ez annak köszönhető, hogy mi azt a területet előkészítettük, kiépítettük és korrekt vevőket találtunk partnerként.

- Összefoglalva, úgy gondolják, egy A6-os gépkocsi nem irritálja a polgárokat, nincs ezzel az egész üggyel semmi probléma?

Cs. Z.: - Nincs. M. R.: - Nincs. Azért is nem döntöttünk a kocsi eladása mellett, mint a másik cég, mert az vagyonvesztéssel járna. Egy harmadik évében lévő gépkocsi a felét éri az új árának. (Lapunk július 1-jei számában megjelent egy riport a város cégeiről, ebben megemlítettük, hogy két városi tulajdonú cég, a Veszprém Zrt. és a Közüzemi Zrt. A6-os szolgálati gépkocsikat vásárolt. Az utóbbi cég pár nappal a cikk megjelenését követően értesítette szerkesztőségünket, hogy az A6-ost eladják - a szerk.)

- A vagyonvesztés így is, úgy is megtörténik, legfeljebb akkor jelentkezik, ha majd valamikor eladják. De lépjünk tovább. Mit kap vissza a város a Veszprém Zrt.-be fektetett pénzből? Osztalékot több éve nem fizettek.

M. R.: - Mióta létezik a cég, 60 millió osztalékot fi-zettünk be az önkormányzat kasszájába, igaz, a korábbi években. Ezenkívül vissza nem térítendő pénzeszközként átadtunk 90 millió fo- rintot. A többit vagyonban adtuk.

- Milyen értékű vagyonról volt szó?

M. R.: - Útépítésben például 208 millió forintot, közvilágításban 20 millió, víz-, szennyvízhálózatban 203 millió, parkosítás ötmillió, az egyéb tételekkel együtt 660 millió forint. Emellett van az az érték, amit a várossal kötött megállapodásunk értelmében az osztalék helyett létrehozunk. Ilyen például egy pályázathoz elkészített üzemeltetési kézikönyv, 13 millió forint értékben. Cs. Z.: - Egyéb előkészítési költségként ugyancsak egy beruházáshoz 10 milliót fizettünk ki. Az Aradi úti körforgalomhoz is mi finanszíroztunk többletként 10 milliót. Ezek együtt lefedték a 2005-ös osztalékot.

- Hogyan tudja a tulajdonos érvényesíteni befolyását a városfejlesztési és befektetési részvénytársaság működtetésében? Milyen gyakran számol be a zrt. a működéséről a bizottságok és a közgyűlés előtt?

M. R.: - Az önkormányzat gazdasági bizottsága minden évben a társaság közgyűlése előtt megtárgyalja a mérlegbeszámolót, a nyereségfelosztást, a következő évi üzleti tervet, egy- vagy kétévenként pedig a városi közgyűlés előtt is beszámolunk a tevékeny-ségünkről. Mindemellett a polgármester a társaság közgyűlésén a tulajdonos képviseletében részletes információt kér és kap valamennyi gazdálkodást és tervet érintő kérdésről.Cs. Z.: - A tulajdonos ennél lényegesen szűkebb időtartamokban is gyakorolja jo-gait az igazgatóságban, szinte operatív módon, a havonta megtartott igazgatósági üléseken, ahol gazdasági referensén keresztül segíti és ellenőrzi munkánkat.

- Van-e olyan összeghatár, amelyről csak a tulajdonos hozzájárulásával lehet dönteni?

Cs. Z.: - Nincs, ilyen szempontból a tulajdonosnak nincs beavatkozási joga a társaság működésébe. M. R.: - Hozzátenném, hogy az önkormányzat és köztünk rendszeresek a vezetői szintű egyeztetések.

- Nézzünk meg újra egy konkrét ügyet. A Cholnoky-lakótelepen az ötvenlakásos társasház felépítését meg-előzte-e piackutatás? Van-e reális esélye annak, hogy az ebbe befektetett pénz megtérül?

M. R.: - Eddig a legnagyobb projektünk volt a Cholnoky-lakótelepen megvalósított lakó- és kereskedelemfejlesztési terület kialakítása. 2002-ben vásároltunk meg ott egy tizenöt hektáros területet. Egy részén folytattuk a már jól bevált lakásépítést, más részén lakótelkeket alakítottunk ki, megint más részén kereskedelmi szolgáltatási célra készítettük fel a területet. Ez a projekt teljes mértékben megvalósult. Eredményeként felépült Veszprém város egyetlen bevásárlóparkja, ami további bővülés előtt áll.

- Beszéljünk az ötven lakásról.

M. R.: - A jobb eladhatóság érdekében olyan technológiát, olyan hőszigetelő rendszert alkalmaztunk ezeknél a lakásoknál, ami másutt nincs a városban. Természetesen ezt a beruházásunkat piackutatás is megelőzte, plusz a saját jó tapasztalataink a Hajlat és a Vécsey utcában korábban felépített és értékesített lakásainkról.

- Azóta megváltozott a lakáspiaci helyzet. M. R.: - Igen, de ne feledjük, ez nem veszprémi, hanem országos jelenség volt, ami mellé a mi építkezésünk kezdetével szinte egy időben robbant be az SCD Group több száz lakással a Cédrus lakóparkban, és az OTP Ingatlan Rt. is folytatta a lakásépítést, közvetlenül mellettünk. Ekkor már nekünk nem volt visszautunk, mert a megkötött szerződések terhei miatt töb- be került volna a megszüntetés, mint a lakások megépítése, ezért inkább a kiemelt minőséggel, a szinte luxusfelszereltséggel kívántuk eladhatóvá tenni azt. Ma is meg- alapozottan bízunk benne, hogy sikeres lesz az értékesítésünk, hiszen a vevői visszajelzések ezt igazolják.

- Váltsuk át ezt a bizalmat számokra.

M. R.: - Ez azt jelenti, ha jövő év végéig nem tudjuk ezeket értékesíteni, még akkor sem fizetünk rá.

- Milyen árat akarnak kapni értük?

Cs. Z.: - 290 ezer forint/négyzetméter körüli árat lehet figyelembe venni, bár nálunk egyösszegű lakásár van, nem különböző trükkökkel növelhető fajlagos ár.

- Ez veszprémi viszonylatban most nagyon drága.

Cs. Z.: - De veszprémi viszonylatban nincs is az a színvonal, amit mi kínálunk. Értem ez alatt a lakások teljes belső kialakítását, a bútorozottságát, a felszereltségét.

- Ha egy év múlva azzal kell szembesülniük, hogy egyet sem vagy csupán pár lakást adtak el, mit jelent az a társaságuknak?

Cs. Z.: - Ennél már most magasabb számról beszélhetünk, de az rt. számára az sem jelent katasztrófát. Az egyik projekten bukhatunk, ha sok másikon meg nyerünk, de természetesen csak egy cél lehet, a nyereségre való törekvés, akkor is, ha egy vállalkozással a kockázat együtt jár és ez egy borotvaéles mezsgye.M. R.: - Az idei üzleti terv szerint ezekből a lakásokból hat eladásával 66 millió forintra számítunk.

- Ezzel együtt mennyi az idénre prognosztizált nyereségük?

M. R.: - 21 millió forint.

- Ez a tavalyi 80-hoz képest nem tűnik soknak.

M. R.: - Vegyük figyelembe, hogy a cég ismét profil-váltás előtt áll. Ugyanakkor van 66 telkünk, amit időközben felmerült jogi akadályok miatt nem tudunk értékesí- teni.

- Mi az oka annak, hogy a Veszprém Zrt.-nél kétszer olyan magasak a bérek, mint mondjuk a polgármesteri hivatalban?

Cs. Z.: - Mi indokolja ezt a kérdést? Ezt ugyanúgy nem lehet összehasonlítani, mint egy miniszter és egy bankigazgató jövedelmi viszonyait. Hát hogy lehet összevetni egy államilag behatárolt fizetésű, nyereségtermelésre nem ösztönzött szervezet bérezését azokkal, akiknek a piacon keményen meg kell küzdeni minden fillérért? Tessék bármely szabad versenyben létező céghez hasonlítani a bérünket! Akkor az derülne ki, hogy még kevés is az ön által említett különbség.

- Egy gazdasági elemzés - egyébként az önkormányzat felkérésére és költségére végezte el az IFAU nevű társaság - szerint a város cégeit holdingba kellene összevonni, aminek számos, pénzben kifejezhető előnye lenne. Önöknek mi a véleményük erről a koncepcióról?

M. R.: - Nem áll rendelkezésünkre olyan anyag, amely az összevonás eredményeit konkrétan, számszakilag kimutatta volna. Ezért én erről nem tudok nyilatkozni. Cs. Z.: - Az én információim szerint olyan szakmai és közgazdasági elemzéseket nem tartalmaz az ön által említett anyag, ami a mögötte lévő hangzatos megtakarításokat igazolná, alátámasztaná. Ma a gazdasági életben nem a centralizáció, hanem a decentralizáció a jellemző trend. Nem az, hogy a jól működő, kis létszámú szervezetekből csinálunk egy nagyot, mellyel egy újabb irányító szervezetet kell létrehozni. A költségmegtakarításra éppenséggel a jelenlegi szervezeti formában is lenne lehetőség, semmi nem mondja ki például azt, hogy egy igazgatóságnak vagy egy felügyelőbizottságnak pontosan hat személyből kell állni.

- Akkor az zrt.-nél miért áll pontosan ennyi emberből? Hogy is van az a bűvös hatos?

Cs. Z.: - Én úgy vélem, az igazgatóságban és a felügyelőbizottságban azért van pontosan hat ember, hogy min-den egyes frakció tudja a saját politikai elképzelését érvényesíteni és ellenőrzési jogkörét gyakorolni a város érdekében.

- Akkor is igaz ez, ha 2002 óta csak a felügyelő- bizottságban maradhattak benne az önkormányzati képviselők, az igazgatóságban nem?

Cs. Z.: - Én azzal messzemenően egyetértek, hogy a közgyűlésbe bekerült minden politikai erőnek valamilyen módon gyakorolni kell az ellenőrzést, de nem feltétlenül úgy, hogy az indokolt létszámot ez meghaladja. Egy igazgatóságnak szakemberekből kell állni, hál istennek, a miénk olyan, de teljesen felesleges több tagnak irányítania a szükségesnél, mikor három ember is elvisz egy ilyen létszámú szervezetet, hiszen mi összesen 13-an vagyunk.

Csermák Zoltán: - Először talán arról szóljunk, hogy a nem közpénzekből gazdálkodó társaságunknál érdemes-e ezt a kérdést ma felvetni, amikor nyereséges, várost fejlesztő tevékenységet folytatunk a versenyszférában ugyanúgy, mint bármely más, nem önkormányzati tulajdonlású vállalkozás. Hét évig semmilyen gépjárművet nem vásároltunk, a sajátjainkat használtuk azért, hogy ilyen beruházás ne terheljen bennünket. Alapvetően más volt az alaptőke és a cég meglévő vagyona közti viszony akkor, mikor az A6-os hozzánk került, és más tíz éve, az alapí-táskor. Az alaptőke ma is változatlan összegű, de ennél lényegesen nagyobb a saját tőke, amit a cég termelt meg.

- Úgy értsem ezt, hogy jól forgatták a város pénzét?

Cs. Z.: - Jól forgatta a saját tőkéjét a cég.

- Ami a város pénze.

Maróti Rezső: - Az alapító tőke 500 millió forint volt. Ez állt 130 millió készpénzből és 370 millió forint értékpapírból, mely utóbbi volt a város apportja. A készpénz a másik két tulajdonos betétje volt. Jelenleg a társaság saját tőkéje 1,2 milliárd. Ez a vagyon teszi lehetővé, hogy a nagy projektjeinket meg tudjuk valósítani, mert azokhoz minden esetben szükségünk volt hitelre, és ennek a fedezete a mai vagyon.

- Térjünk vissza a korábban feltett kérdéshez.

Cs. Z.: - Ez a cég - tekintettel arra, hogy legalább négy olyan kollégánk van, akiknek a munkája állandóan járműhöz kötött - vehetne mondjuk négy Passatot, Fordot stb. Ezzel szemben egy autónk van, azt sem vásároltuk, hanem egy ingatlanügylet kapcsán jutottunk hozzá. Az egyik autószalon azt mondta, a mellettük lévő telek egy részét készpénzben fizetné ki, a másik részéért fel tudna ajánlani egy A6-ost nagyon kedvező, 12 millió forintos beszámítással. Nekünk abban a helyzetben nem volt szabad elengednünk a vevőt, még akkor sem, ha a vételár egy részét nem készpénzben, hanem barterben rendeztük le.

M. R.: - Ha a Ring autószalonnal nem kötjük meg az üzletet, nem indulhat el azon a térségen a közművesítés, a telekalakítás, és elveszítjük a többi vevőnket is. Cs. Z.: - Javaslom, fogalmazzunk úgy, hogy ennek az Audi gépkocsinak köszönhető, hogy a városnak lesz új Fiat-, Toyota- és Ford-szalonja, Liedl áruháza. Ez annak köszönhető, hogy mi azt a területet előkészítettük, kiépítettük és korrekt vevőket találtunk partnerként.

- Összefoglalva, úgy gondolják, egy A6-os gépkocsi nem irritálja a polgárokat, nincs ezzel az egész üggyel semmi probléma?

Cs. Z.: - Nincs. M. R.: - Nincs. Azért is nem döntöttünk a kocsi eladása mellett, mint a másik cég, mert az vagyonvesztéssel járna. Egy harmadik évében lévő gépkocsi a felét éri az új árának. (Lapunk július 1-jei számában megjelent egy riport a város cégeiről, ebben megemlítettük, hogy két városi tulajdonú cég, a Veszprém Zrt. és a Közüzemi Zrt. A6-os szolgálati gépkocsikat vásárolt. Az utóbbi cég pár nappal a cikk megjelenését követően értesítette szerkesztőségünket, hogy az A6-ost eladják - a szerk.)

- A vagyonvesztés így is, úgy is megtörténik, legfeljebb akkor jelentkezik, ha majd valamikor eladják. De lépjünk tovább. Mit kap vissza a város a Veszprém Zrt.-be fektetett pénzből? Osztalékot több éve nem fizettek.

M. R.: - Mióta létezik a cég, 60 millió osztalékot fi-zettünk be az önkormányzat kasszájába, igaz, a korábbi években. Ezenkívül vissza nem térítendő pénzeszközként átadtunk 90 millió fo- rintot. A többit vagyonban adtuk.

- Milyen értékű vagyonról volt szó?

M. R.: - Útépítésben például 208 millió forintot, közvilágításban 20 millió, víz-, szennyvízhálózatban 203 millió, parkosítás ötmillió, az egyéb tételekkel együtt 660 millió forint. Emellett van az az érték, amit a várossal kötött megállapodásunk értelmében az osztalék helyett létrehozunk. Ilyen például egy pályázathoz elkészített üzemeltetési kézikönyv, 13 millió forint értékben. Cs. Z.: - Egyéb előkészítési költségként ugyancsak egy beruházáshoz 10 milliót fizettünk ki. Az Aradi úti körforgalomhoz is mi finanszíroztunk többletként 10 milliót. Ezek együtt lefedték a 2005-ös osztalékot.

- Hogyan tudja a tulajdonos érvényesíteni befolyását a városfejlesztési és befektetési részvénytársaság működtetésében? Milyen gyakran számol be a zrt. a működéséről a bizottságok és a közgyűlés előtt?

M. R.: - Az önkormányzat gazdasági bizottsága minden évben a társaság közgyűlése előtt megtárgyalja a mérlegbeszámolót, a nyereségfelosztást, a következő évi üzleti tervet, egy- vagy kétévenként pedig a városi közgyűlés előtt is beszámolunk a tevékeny-ségünkről. Mindemellett a polgármester a társaság közgyűlésén a tulajdonos képviseletében részletes információt kér és kap valamennyi gazdálkodást és tervet érintő kérdésről.Cs. Z.: - A tulajdonos ennél lényegesen szűkebb időtartamokban is gyakorolja jo-gait az igazgatóságban, szinte operatív módon, a havonta megtartott igazgatósági üléseken, ahol gazdasági referensén keresztül segíti és ellenőrzi munkánkat.

- Van-e olyan összeghatár, amelyről csak a tulajdonos hozzájárulásával lehet dönteni?

Cs. Z.: - Nincs, ilyen szempontból a tulajdonosnak nincs beavatkozási joga a társaság működésébe. M. R.: - Hozzátenném, hogy az önkormányzat és köztünk rendszeresek a vezetői szintű egyeztetések.

- Nézzünk meg újra egy konkrét ügyet. A Cholnoky-lakótelepen az ötvenlakásos társasház felépítését meg-előzte-e piackutatás? Van-e reális esélye annak, hogy az ebbe befektetett pénz megtérül?

M. R.: - Eddig a legnagyobb projektünk volt a Cholnoky-lakótelepen megvalósított lakó- és kereskedelemfejlesztési terület kialakítása. 2002-ben vásároltunk meg ott egy tizenöt hektáros területet. Egy részén folytattuk a már jól bevált lakásépítést, más részén lakótelkeket alakítottunk ki, megint más részén kereskedelmi szolgáltatási célra készítettük fel a területet. Ez a projekt teljes mértékben megvalósult. Eredményeként felépült Veszprém város egyetlen bevásárlóparkja, ami további bővülés előtt áll.

- Beszéljünk az ötven lakásról.

M. R.: - A jobb eladhatóság érdekében olyan technológiát, olyan hőszigetelő rendszert alkalmaztunk ezeknél a lakásoknál, ami másutt nincs a városban. Természetesen ezt a beruházásunkat piackutatás is megelőzte, plusz a saját jó tapasztalataink a Hajlat és a Vécsey utcában korábban felépített és értékesített lakásainkról.

- Azóta megváltozott a lakáspiaci helyzet. M. R.: - Igen, de ne feledjük, ez nem veszprémi, hanem országos jelenség volt, ami mellé a mi építkezésünk kezdetével szinte egy időben robbant be az SCD Group több száz lakással a Cédrus lakóparkban, és az OTP Ingatlan Rt. is folytatta a lakásépítést, közvetlenül mellettünk. Ekkor már nekünk nem volt visszautunk, mert a megkötött szerződések terhei miatt töb- be került volna a megszüntetés, mint a lakások megépítése, ezért inkább a kiemelt minőséggel, a szinte luxusfelszereltséggel kívántuk eladhatóvá tenni azt. Ma is meg- alapozottan bízunk benne, hogy sikeres lesz az értékesítésünk, hiszen a vevői visszajelzések ezt igazolják.

- Váltsuk át ezt a bizalmat számokra.

M. R.: - Ez azt jelenti, ha jövő év végéig nem tudjuk ezeket értékesíteni, még akkor sem fizetünk rá.

- Milyen árat akarnak kapni értük?

Cs. Z.: - 290 ezer forint/négyzetméter körüli árat lehet figyelembe venni, bár nálunk egyösszegű lakásár van, nem különböző trükkökkel növelhető fajlagos ár.

- Ez veszprémi viszonylatban most nagyon drága.

Cs. Z.: - De veszprémi viszonylatban nincs is az a színvonal, amit mi kínálunk. Értem ez alatt a lakások teljes belső kialakítását, a bútorozottságát, a felszereltségét.

- Ha egy év múlva azzal kell szembesülniük, hogy egyet sem vagy csupán pár lakást adtak el, mit jelent az a társaságuknak?

Cs. Z.: - Ennél már most magasabb számról beszélhetünk, de az rt. számára az sem jelent katasztrófát. Az egyik projekten bukhatunk, ha sok másikon meg nyerünk, de természetesen csak egy cél lehet, a nyereségre való törekvés, akkor is, ha egy vállalkozással a kockázat együtt jár és ez egy borotvaéles mezsgye.M. R.: - Az idei üzleti terv szerint ezekből a lakásokból hat eladásával 66 millió forintra számítunk.

- Ezzel együtt mennyi az idénre prognosztizált nyereségük?

M. R.: - 21 millió forint.

- Ez a tavalyi 80-hoz képest nem tűnik soknak.

M. R.: - Vegyük figyelembe, hogy a cég ismét profil-váltás előtt áll. Ugyanakkor van 66 telkünk, amit időközben felmerült jogi akadályok miatt nem tudunk értékesí- teni.

- Mi az oka annak, hogy a Veszprém Zrt.-nél kétszer olyan magasak a bérek, mint mondjuk a polgármesteri hivatalban?

Cs. Z.: - Mi indokolja ezt a kérdést? Ezt ugyanúgy nem lehet összehasonlítani, mint egy miniszter és egy bankigazgató jövedelmi viszonyait. Hát hogy lehet összevetni egy államilag behatárolt fizetésű, nyereségtermelésre nem ösztönzött szervezet bérezését azokkal, akiknek a piacon keményen meg kell küzdeni minden fillérért? Tessék bármely szabad versenyben létező céghez hasonlítani a bérünket! Akkor az derülne ki, hogy még kevés is az ön által említett különbség.

- Egy gazdasági elemzés - egyébként az önkormányzat felkérésére és költségére végezte el az IFAU nevű társaság - szerint a város cégeit holdingba kellene összevonni, aminek számos, pénzben kifejezhető előnye lenne. Önöknek mi a véleményük erről a koncepcióról?

M. R.: - Nem áll rendelkezésünkre olyan anyag, amely az összevonás eredményeit konkrétan, számszakilag kimutatta volna. Ezért én erről nem tudok nyilatkozni. Cs. Z.: - Az én információim szerint olyan szakmai és közgazdasági elemzéseket nem tartalmaz az ön által említett anyag, ami a mögötte lévő hangzatos megtakarításokat igazolná, alátámasztaná. Ma a gazdasági életben nem a centralizáció, hanem a decentralizáció a jellemző trend. Nem az, hogy a jól működő, kis létszámú szervezetekből csinálunk egy nagyot, mellyel egy újabb irányító szervezetet kell létrehozni. A költségmegtakarításra éppenséggel a jelenlegi szervezeti formában is lenne lehetőség, semmi nem mondja ki például azt, hogy egy igazgatóságnak vagy egy felügyelőbizottságnak pontosan hat személyből kell állni.

- Akkor az zrt.-nél miért áll pontosan ennyi emberből? Hogy is van az a bűvös hatos?

Cs. Z.: - Én úgy vélem, az igazgatóságban és a felügyelőbizottságban azért van pontosan hat ember, hogy min-den egyes frakció tudja a saját politikai elképzelését érvényesíteni és ellenőrzési jogkörét gyakorolni a város érdekében.

- Akkor is igaz ez, ha 2002 óta csak a felügyelő- bizottságban maradhattak benne az önkormányzati képviselők, az igazgatóságban nem?

Cs. Z.: - Én azzal messzemenően egyetértek, hogy a közgyűlésbe bekerült minden politikai erőnek valamilyen módon gyakorolni kell az ellenőrzést, de nem feltétlenül úgy, hogy az indokolt létszámot ez meghaladja. Egy igazgatóságnak szakemberekből kell állni, hál istennek, a miénk olyan, de teljesen felesleges több tagnak irányítania a szükségesnél, mikor három ember is elvisz egy ilyen létszámú szervezetet, hiszen mi összesen 13-an vagyunk.

- Úgy értsem ezt, hogy jól forgatták a város pénzét?

Cs. Z.: - Jól forgatta a saját tőkéjét a cég.

- Ami a város pénze.

Maróti Rezső: - Az alapító tőke 500 millió forint volt. Ez állt 130 millió készpénzből és 370 millió forint értékpapírból, mely utóbbi volt a város apportja. A készpénz a másik két tulajdonos betétje volt. Jelenleg a társaság saját tőkéje 1,2 milliárd. Ez a vagyon teszi lehetővé, hogy a nagy projektjeinket meg tudjuk valósítani, mert azokhoz minden esetben szükségünk volt hitelre, és ennek a fedezete a mai vagyon.

- Térjünk vissza a korábban feltett kérdéshez.

Cs. Z.: - Ez a cég - tekintettel arra, hogy legalább négy olyan kollégánk van, akiknek a munkája állandóan járműhöz kötött - vehetne mondjuk négy Passatot, Fordot stb. Ezzel szemben egy autónk van, azt sem vásároltuk, hanem egy ingatlanügylet kapcsán jutottunk hozzá. Az egyik autószalon azt mondta, a mellettük lévő telek egy részét készpénzben fizetné ki, a másik részéért fel tudna ajánlani egy A6-ost nagyon kedvező, 12 millió forintos beszámítással. Nekünk abban a helyzetben nem volt szabad elengednünk a vevőt, még akkor sem, ha a vételár egy részét nem készpénzben, hanem barterben rendeztük le.

M. R.: - Ha a Ring autószalonnal nem kötjük meg az üzletet, nem indulhat el azon a térségen a közművesítés, a telekalakítás, és elveszítjük a többi vevőnket is. Cs. Z.: - Javaslom, fogalmazzunk úgy, hogy ennek az Audi gépkocsinak köszönhető, hogy a városnak lesz új Fiat-, Toyota- és Ford-szalonja, Liedl áruháza. Ez annak köszönhető, hogy mi azt a területet előkészítettük, kiépítettük és korrekt vevőket találtunk partnerként.

- Összefoglalva, úgy gondolják, egy A6-os gépkocsi nem irritálja a polgárokat, nincs ezzel az egész üggyel semmi probléma?

Cs. Z.: - Nincs. M. R.: - Nincs. Azért is nem döntöttünk a kocsi eladása mellett, mint a másik cég, mert az vagyonvesztéssel járna. Egy harmadik évében lévő gépkocsi a felét éri az új árának. (Lapunk július 1-jei számában megjelent egy riport a város cégeiről, ebben megemlítettük, hogy két városi tulajdonú cég, a Veszprém Zrt. és a Közüzemi Zrt. A6-os szolgálati gépkocsikat vásárolt. Az utóbbi cég pár nappal a cikk megjelenését követően értesítette szerkesztőségünket, hogy az A6-ost eladják - a szerk.)

- A vagyonvesztés így is, úgy is megtörténik, legfeljebb akkor jelentkezik, ha majd valamikor eladják. De lépjünk tovább. Mit kap vissza a város a Veszprém Zrt.-be fektetett pénzből? Osztalékot több éve nem fizettek.

M. R.: - Mióta létezik a cég, 60 millió osztalékot fi-zettünk be az önkormányzat kasszájába, igaz, a korábbi években. Ezenkívül vissza nem térítendő pénzeszközként átadtunk 90 millió fo- rintot. A többit vagyonban adtuk.

- Milyen értékű vagyonról volt szó?

M. R.: - Útépítésben például 208 millió forintot, közvilágításban 20 millió, víz-, szennyvízhálózatban 203 millió, parkosítás ötmillió, az egyéb tételekkel együtt 660 millió forint. Emellett van az az érték, amit a várossal kötött megállapodásunk értelmében az osztalék helyett létrehozunk. Ilyen például egy pályázathoz elkészített üzemeltetési kézikönyv, 13 millió forint értékben. Cs. Z.: - Egyéb előkészítési költségként ugyancsak egy beruházáshoz 10 milliót fizettünk ki. Az Aradi úti körforgalomhoz is mi finanszíroztunk többletként 10 milliót. Ezek együtt lefedték a 2005-ös osztalékot.

- Hogyan tudja a tulajdonos érvényesíteni befolyását a városfejlesztési és befektetési részvénytársaság működtetésében? Milyen gyakran számol be a zrt. a működéséről a bizottságok és a közgyűlés előtt?

M. R.: - Az önkormányzat gazdasági bizottsága minden évben a társaság közgyűlése előtt megtárgyalja a mérlegbeszámolót, a nyereségfelosztást, a következő évi üzleti tervet, egy- vagy kétévenként pedig a városi közgyűlés előtt is beszámolunk a tevékeny-ségünkről. Mindemellett a polgármester a társaság közgyűlésén a tulajdonos képviseletében részletes információt kér és kap valamennyi gazdálkodást és tervet érintő kérdésről.Cs. Z.: - A tulajdonos ennél lényegesen szűkebb időtartamokban is gyakorolja jo-gait az igazgatóságban, szinte operatív módon, a havonta megtartott igazgatósági üléseken, ahol gazdasági referensén keresztül segíti és ellenőrzi munkánkat.

- Van-e olyan összeghatár, amelyről csak a tulajdonos hozzájárulásával lehet dönteni?

Cs. Z.: - Nincs, ilyen szempontból a tulajdonosnak nincs beavatkozási joga a társaság működésébe. M. R.: - Hozzátenném, hogy az önkormányzat és köztünk rendszeresek a vezetői szintű egyeztetések.

- Nézzünk meg újra egy konkrét ügyet. A Cholnoky-lakótelepen az ötvenlakásos társasház felépítését meg-előzte-e piackutatás? Van-e reális esélye annak, hogy az ebbe befektetett pénz megtérül?

M. R.: - Eddig a legnagyobb projektünk volt a Cholnoky-lakótelepen megvalósított lakó- és kereskedelemfejlesztési terület kialakítása. 2002-ben vásároltunk meg ott egy tizenöt hektáros területet. Egy részén folytattuk a már jól bevált lakásépítést, más részén lakótelkeket alakítottunk ki, megint más részén kereskedelmi szolgáltatási célra készítettük fel a területet. Ez a projekt teljes mértékben megvalósult. Eredményeként felépült Veszprém város egyetlen bevásárlóparkja, ami további bővülés előtt áll.

- Beszéljünk az ötven lakásról.

M. R.: - A jobb eladhatóság érdekében olyan technológiát, olyan hőszigetelő rendszert alkalmaztunk ezeknél a lakásoknál, ami másutt nincs a városban. Természetesen ezt a beruházásunkat piackutatás is megelőzte, plusz a saját jó tapasztalataink a Hajlat és a Vécsey utcában korábban felépített és értékesített lakásainkról.

- Azóta megváltozott a lakáspiaci helyzet. M. R.: - Igen, de ne feledjük, ez nem veszprémi, hanem országos jelenség volt, ami mellé a mi építkezésünk kezdetével szinte egy időben robbant be az SCD Group több száz lakással a Cédrus lakóparkban, és az OTP Ingatlan Rt. is folytatta a lakásépítést, közvetlenül mellettünk. Ekkor már nekünk nem volt visszautunk, mert a megkötött szerződések terhei miatt töb- be került volna a megszüntetés, mint a lakások megépítése, ezért inkább a kiemelt minőséggel, a szinte luxusfelszereltséggel kívántuk eladhatóvá tenni azt. Ma is meg- alapozottan bízunk benne, hogy sikeres lesz az értékesítésünk, hiszen a vevői visszajelzések ezt igazolják.

- Váltsuk át ezt a bizalmat számokra.

M. R.: - Ez azt jelenti, ha jövő év végéig nem tudjuk ezeket értékesíteni, még akkor sem fizetünk rá.

- Milyen árat akarnak kapni értük?

Cs. Z.: - 290 ezer forint/négyzetméter körüli árat lehet figyelembe venni, bár nálunk egyösszegű lakásár van, nem különböző trükkökkel növelhető fajlagos ár.

- Ez veszprémi viszonylatban most nagyon drága.

Cs. Z.: - De veszprémi viszonylatban nincs is az a színvonal, amit mi kínálunk. Értem ez alatt a lakások teljes belső kialakítását, a bútorozottságát, a felszereltségét.

- Ha egy év múlva azzal kell szembesülniük, hogy egyet sem vagy csupán pár lakást adtak el, mit jelent az a társaságuknak?

Cs. Z.: - Ennél már most magasabb számról beszélhetünk, de az rt. számára az sem jelent katasztrófát. Az egyik projekten bukhatunk, ha sok másikon meg nyerünk, de természetesen csak egy cél lehet, a nyereségre való törekvés, akkor is, ha egy vállalkozással a kockázat együtt jár és ez egy borotvaéles mezsgye.M. R.: - Az idei üzleti terv szerint ezekből a lakásokból hat eladásával 66 millió forintra számítunk.

- Ezzel együtt mennyi az idénre prognosztizált nyereségük?

M. R.: - 21 millió forint.

- Ez a tavalyi 80-hoz képest nem tűnik soknak.

M. R.: - Vegyük figyelembe, hogy a cég ismét profil-váltás előtt áll. Ugyanakkor van 66 telkünk, amit időközben felmerült jogi akadályok miatt nem tudunk értékesí- teni.

- Mi az oka annak, hogy a Veszprém Zrt.-nél kétszer olyan magasak a bérek, mint mondjuk a polgármesteri hivatalban?

Cs. Z.: - Mi indokolja ezt a kérdést? Ezt ugyanúgy nem lehet összehasonlítani, mint egy miniszter és egy bankigazgató jövedelmi viszonyait. Hát hogy lehet összevetni egy államilag behatárolt fizetésű, nyereségtermelésre nem ösztönzött szervezet bérezését azokkal, akiknek a piacon keményen meg kell küzdeni minden fillérért? Tessék bármely szabad versenyben létező céghez hasonlítani a bérünket! Akkor az derülne ki, hogy még kevés is az ön által említett különbség.

- Egy gazdasági elemzés - egyébként az önkormányzat felkérésére és költségére végezte el az IFAU nevű társaság - szerint a város cégeit holdingba kellene összevonni, aminek számos, pénzben kifejezhető előnye lenne. Önöknek mi a véleményük erről a koncepcióról?

M. R.: - Nem áll rendelkezésünkre olyan anyag, amely az összevonás eredményeit konkrétan, számszakilag kimutatta volna. Ezért én erről nem tudok nyilatkozni. Cs. Z.: - Az én információim szerint olyan szakmai és közgazdasági elemzéseket nem tartalmaz az ön által említett anyag, ami a mögötte lévő hangzatos megtakarításokat igazolná, alátámasztaná. Ma a gazdasági életben nem a centralizáció, hanem a decentralizáció a jellemző trend. Nem az, hogy a jól működő, kis létszámú szervezetekből csinálunk egy nagyot, mellyel egy újabb irányító szervezetet kell létrehozni. A költségmegtakarításra éppenséggel a jelenlegi szervezeti formában is lenne lehetőség, semmi nem mondja ki például azt, hogy egy igazgatóságnak vagy egy felügyelőbizottságnak pontosan hat személyből kell állni.

- Akkor az zrt.-nél miért áll pontosan ennyi emberből? Hogy is van az a bűvös hatos?

Cs. Z.: - Én úgy vélem, az igazgatóságban és a felügyelőbizottságban azért van pontosan hat ember, hogy min-den egyes frakció tudja a saját politikai elképzelését érvényesíteni és ellenőrzési jogkörét gyakorolni a város érdekében.

- Akkor is igaz ez, ha 2002 óta csak a felügyelő- bizottságban maradhattak benne az önkormányzati képviselők, az igazgatóságban nem?

Cs. Z.: - Én azzal messzemenően egyetértek, hogy a közgyűlésbe bekerült minden politikai erőnek valamilyen módon gyakorolni kell az ellenőrzést, de nem feltétlenül úgy, hogy az indokolt létszámot ez meghaladja. Egy igazgatóságnak szakemberekből kell állni, hál istennek, a miénk olyan, de teljesen felesleges több tagnak irányítania a szükségesnél, mikor három ember is elvisz egy ilyen létszámú szervezetet, hiszen mi összesen 13-an vagyunk.

- Úgy értsem ezt, hogy jól forgatták a város pénzét?

Cs. Z.: - Jól forgatta a saját tőkéjét a cég.

- Ami a város pénze.

Maróti Rezső: - Az alapító tőke 500 millió forint volt. Ez állt 130 millió készpénzből és 370 millió forint értékpapírból, mely utóbbi volt a város apportja. A készpénz a másik két tulajdonos betétje volt. Jelenleg a társaság saját tőkéje 1,2 milliárd. Ez a vagyon teszi lehetővé, hogy a nagy projektjeinket meg tudjuk valósítani, mert azokhoz minden esetben szükségünk volt hitelre, és ennek a fedezete a mai vagyon.

- Térjünk vissza a korábban feltett kérdéshez.

Cs. Z.: - Ez a cég - tekintettel arra, hogy legalább négy olyan kollégánk van, akiknek a munkája állandóan járműhöz kötött - vehetne mondjuk négy Passatot, Fordot stb. Ezzel szemben egy autónk van, azt sem vásároltuk, hanem egy ingatlanügylet kapcsán jutottunk hozzá. Az egyik autószalon azt mondta, a mellettük lévő telek egy részét készpénzben fizetné ki, a másik részéért fel tudna ajánlani egy A6-ost nagyon kedvező, 12 millió forintos beszámítással. Nekünk abban a helyzetben nem volt szabad elengednünk a vevőt, még akkor sem, ha a vételár egy részét nem készpénzben, hanem barterben rendeztük le.

M. R.: - Ha a Ring autószalonnal nem kötjük meg az üzletet, nem indulhat el azon a térségen a közművesítés, a telekalakítás, és elveszítjük a többi vevőnket is. Cs. Z.: - Javaslom, fogalmazzunk úgy, hogy ennek az Audi gépkocsinak köszönhető, hogy a városnak lesz új Fiat-, Toyota- és Ford-szalonja, Liedl áruháza. Ez annak köszönhető, hogy mi azt a területet előkészítettük, kiépítettük és korrekt vevőket találtunk partnerként.

- Összefoglalva, úgy gondolják, egy A6-os gépkocsi nem irritálja a polgárokat, nincs ezzel az egész üggyel semmi probléma?

Cs. Z.: - Nincs. M. R.: - Nincs. Azért is nem döntöttünk a kocsi eladása mellett, mint a másik cég, mert az vagyonvesztéssel járna. Egy harmadik évében lévő gépkocsi a felét éri az új árának. (Lapunk július 1-jei számában megjelent egy riport a város cégeiről, ebben megemlítettük, hogy két városi tulajdonú cég, a Veszprém Zrt. és a Közüzemi Zrt. A6-os szolgálati gépkocsikat vásárolt. Az utóbbi cég pár nappal a cikk megjelenését követően értesítette szerkesztőségünket, hogy az A6-ost eladják - a szerk.)

- A vagyonvesztés így is, úgy is megtörténik, legfeljebb akkor jelentkezik, ha majd valamikor eladják. De lépjünk tovább. Mit kap vissza a város a Veszprém Zrt.-be fektetett pénzből? Osztalékot több éve nem fizettek.

M. R.: - Mióta létezik a cég, 60 millió osztalékot fi-zettünk be az önkormányzat kasszájába, igaz, a korábbi években. Ezenkívül vissza nem térítendő pénzeszközként átadtunk 90 millió fo- rintot. A többit vagyonban adtuk.

- Milyen értékű vagyonról volt szó?

M. R.: - Útépítésben például 208 millió forintot, közvilágításban 20 millió, víz-, szennyvízhálózatban 203 millió, parkosítás ötmillió, az egyéb tételekkel együtt 660 millió forint. Emellett van az az érték, amit a várossal kötött megállapodásunk értelmében az osztalék helyett létrehozunk. Ilyen például egy pályázathoz elkészített üzemeltetési kézikönyv, 13 millió forint értékben. Cs. Z.: - Egyéb előkészítési költségként ugyancsak egy beruházáshoz 10 milliót fizettünk ki. Az Aradi úti körforgalomhoz is mi finanszíroztunk többletként 10 milliót. Ezek együtt lefedték a 2005-ös osztalékot.

- Hogyan tudja a tulajdonos érvényesíteni befolyását a városfejlesztési és befektetési részvénytársaság működtetésében? Milyen gyakran számol be a zrt. a működéséről a bizottságok és a közgyűlés előtt?

M. R.: - Az önkormányzat gazdasági bizottsága minden évben a társaság közgyűlése előtt megtárgyalja a mérlegbeszámolót, a nyereségfelosztást, a következő évi üzleti tervet, egy- vagy kétévenként pedig a városi közgyűlés előtt is beszámolunk a tevékeny-ségünkről. Mindemellett a polgármester a társaság közgyűlésén a tulajdonos képviseletében részletes információt kér és kap valamennyi gazdálkodást és tervet érintő kérdésről.Cs. Z.: - A tulajdonos ennél lényegesen szűkebb időtartamokban is gyakorolja jo-gait az igazgatóságban, szinte operatív módon, a havonta megtartott igazgatósági üléseken, ahol gazdasági referensén keresztül segíti és ellenőrzi munkánkat.

- Van-e olyan összeghatár, amelyről csak a tulajdonos hozzájárulásával lehet dönteni?

Cs. Z.: - Nincs, ilyen szempontból a tulajdonosnak nincs beavatkozási joga a társaság működésébe. M. R.: - Hozzátenném, hogy az önkormányzat és köztünk rendszeresek a vezetői szintű egyeztetések.

- Nézzünk meg újra egy konkrét ügyet. A Cholnoky-lakótelepen az ötvenlakásos társasház felépítését meg-előzte-e piackutatás? Van-e reális esélye annak, hogy az ebbe befektetett pénz megtérül?

M. R.: - Eddig a legnagyobb projektünk volt a Cholnoky-lakótelepen megvalósított lakó- és kereskedelemfejlesztési terület kialakítása. 2002-ben vásároltunk meg ott egy tizenöt hektáros területet. Egy részén folytattuk a már jól bevált lakásépítést, más részén lakótelkeket alakítottunk ki, megint más részén kereskedelmi szolgáltatási célra készítettük fel a területet. Ez a projekt teljes mértékben megvalósult. Eredményeként felépült Veszprém város egyetlen bevásárlóparkja, ami további bővülés előtt áll.

- Beszéljünk az ötven lakásról.

M. R.: - A jobb eladhatóság érdekében olyan technológiát, olyan hőszigetelő rendszert alkalmaztunk ezeknél a lakásoknál, ami másutt nincs a városban. Természetesen ezt a beruházásunkat piackutatás is megelőzte, plusz a saját jó tapasztalataink a Hajlat és a Vécsey utcában korábban felépített és értékesített lakásainkról.

- Azóta megváltozott a lakáspiaci helyzet. M. R.: - Igen, de ne feledjük, ez nem veszprémi, hanem országos jelenség volt, ami mellé a mi építkezésünk kezdetével szinte egy időben robbant be az SCD Group több száz lakással a Cédrus lakóparkban, és az OTP Ingatlan Rt. is folytatta a lakásépítést, közvetlenül mellettünk. Ekkor már nekünk nem volt visszautunk, mert a megkötött szerződések terhei miatt töb- be került volna a megszüntetés, mint a lakások megépítése, ezért inkább a kiemelt minőséggel, a szinte luxusfelszereltséggel kívántuk eladhatóvá tenni azt. Ma is meg- alapozottan bízunk benne, hogy sikeres lesz az értékesítésünk, hiszen a vevői visszajelzések ezt igazolják.

- Váltsuk át ezt a bizalmat számokra.

M. R.: - Ez azt jelenti, ha jövő év végéig nem tudjuk ezeket értékesíteni, még akkor sem fizetünk rá.

- Milyen árat akarnak kapni értük?

Cs. Z.: - 290 ezer forint/négyzetméter körüli árat lehet figyelembe venni, bár nálunk egyösszegű lakásár van, nem különböző trükkökkel növelhető fajlagos ár.

- Ez veszprémi viszonylatban most nagyon drága.

Cs. Z.: - De veszprémi viszonylatban nincs is az a színvonal, amit mi kínálunk. Értem ez alatt a lakások teljes belső kialakítását, a bútorozottságát, a felszereltségét.

- Ha egy év múlva azzal kell szembesülniük, hogy egyet sem vagy csupán pár lakást adtak el, mit jelent az a társaságuknak?

Cs. Z.: - Ennél már most magasabb számról beszélhetünk, de az rt. számára az sem jelent katasztrófát. Az egyik projekten bukhatunk, ha sok másikon meg nyerünk, de természetesen csak egy cél lehet, a nyereségre való törekvés, akkor is, ha egy vállalkozással a kockázat együtt jár és ez egy borotvaéles mezsgye.M. R.: - Az idei üzleti terv szerint ezekből a lakásokból hat eladásával 66 millió forintra számítunk.

- Ezzel együtt mennyi az idénre prognosztizált nyereségük?

M. R.: - 21 millió forint.

- Ez a tavalyi 80-hoz képest nem tűnik soknak.

M. R.: - Vegyük figyelembe, hogy a cég ismét profil-váltás előtt áll. Ugyanakkor van 66 telkünk, amit időközben felmerült jogi akadályok miatt nem tudunk értékesí- teni.

- Mi az oka annak, hogy a Veszprém Zrt.-nél kétszer olyan magasak a bérek, mint mondjuk a polgármesteri hivatalban?

Cs. Z.: - Mi indokolja ezt a kérdést? Ezt ugyanúgy nem lehet összehasonlítani, mint egy miniszter és egy bankigazgató jövedelmi viszonyait. Hát hogy lehet összevetni egy államilag behatárolt fizetésű, nyereségtermelésre nem ösztönzött szervezet bérezését azokkal, akiknek a piacon keményen meg kell küzdeni minden fillérért? Tessék bármely szabad versenyben létező céghez hasonlítani a bérünket! Akkor az derülne ki, hogy még kevés is az ön által említett különbség.

- Egy gazdasági elemzés - egyébként az önkormányzat felkérésére és költségére végezte el az IFAU nevű társaság - szerint a város cégeit holdingba kellene összevonni, aminek számos, pénzben kifejezhető előnye lenne. Önöknek mi a véleményük erről a koncepcióról?

M. R.: - Nem áll rendelkezésünkre olyan anyag, amely az összevonás eredményeit konkrétan, számszakilag kimutatta volna. Ezért én erről nem tudok nyilatkozni. Cs. Z.: - Az én információim szerint olyan szakmai és közgazdasági elemzéseket nem tartalmaz az ön által említett anyag, ami a mögötte lévő hangzatos megtakarításokat igazolná, alátámasztaná. Ma a gazdasági életben nem a centralizáció, hanem a decentralizáció a jellemző trend. Nem az, hogy a jól működő, kis létszámú szervezetekből csinálunk egy nagyot, mellyel egy újabb irányító szervezetet kell létrehozni. A költségmegtakarításra éppenséggel a jelenlegi szervezeti formában is lenne lehetőség, semmi nem mondja ki például azt, hogy egy igazgatóságnak vagy egy felügyelőbizottságnak pontosan hat személyből kell állni.

- Akkor az zrt.-nél miért áll pontosan ennyi emberből? Hogy is van az a bűvös hatos?

Cs. Z.: - Én úgy vélem, az igazgatóságban és a felügyelőbizottságban azért van pontosan hat ember, hogy min-den egyes frakció tudja a saját politikai elképzelését érvényesíteni és ellenőrzési jogkörét gyakorolni a város érdekében.

- Akkor is igaz ez, ha 2002 óta csak a felügyelő- bizottságban maradhattak benne az önkormányzati képviselők, az igazgatóságban nem?

Cs. Z.: - Én azzal messzemenően egyetértek, hogy a közgyűlésbe bekerült minden politikai erőnek valamilyen módon gyakorolni kell az ellenőrzést, de nem feltétlenül úgy, hogy az indokolt létszámot ez meghaladja. Egy igazgatóságnak szakemberekből kell állni, hál istennek, a miénk olyan, de teljesen felesleges több tagnak irányítania a szükségesnél, mikor három ember is elvisz egy ilyen létszámú szervezetet, hiszen mi összesen 13-an vagyunk.

Cs. Z.: - Jól forgatta a saját tőkéjét a cég.

- Ami a város pénze.

Maróti Rezső: - Az alapító tőke 500 millió forint volt. Ez állt 130 millió készpénzből és 370 millió forint értékpapírból, mely utóbbi volt a város apportja. A készpénz a másik két tulajdonos betétje volt. Jelenleg a társaság saját tőkéje 1,2 milliárd. Ez a vagyon teszi lehetővé, hogy a nagy projektjeinket meg tudjuk valósítani, mert azokhoz minden esetben szükségünk volt hitelre, és ennek a fedezete a mai vagyon.

- Térjünk vissza a korábban feltett kérdéshez.

Cs. Z.: - Ez a cég - tekintettel arra, hogy legalább négy olyan kollégánk van, akiknek a munkája állandóan járműhöz kötött - vehetne mondjuk négy Passatot, Fordot stb. Ezzel szemben egy autónk van, azt sem vásároltuk, hanem egy ingatlanügylet kapcsán jutottunk hozzá. Az egyik autószalon azt mondta, a mellettük lévő telek egy részét készpénzben fizetné ki, a másik részéért fel tudna ajánlani egy A6-ost nagyon kedvező, 12 millió forintos beszámítással. Nekünk abban a helyzetben nem volt szabad elengednünk a vevőt, még akkor sem, ha a vételár egy részét nem készpénzben, hanem barterben rendeztük le.

M. R.: - Ha a Ring autószalonnal nem kötjük meg az üzletet, nem indulhat el azon a térségen a közművesítés, a telekalakítás, és elveszítjük a többi vevőnket is. Cs. Z.: - Javaslom, fogalmazzunk úgy, hogy ennek az Audi gépkocsinak köszönhető, hogy a városnak lesz új Fiat-, Toyota- és Ford-szalonja, Liedl áruháza. Ez annak köszönhető, hogy mi azt a területet előkészítettük, kiépítettük és korrekt vevőket találtunk partnerként.

- Összefoglalva, úgy gondolják, egy A6-os gépkocsi nem irritálja a polgárokat, nincs ezzel az egész üggyel semmi probléma?

Cs. Z.: - Nincs. M. R.: - Nincs. Azért is nem döntöttünk a kocsi eladása mellett, mint a másik cég, mert az vagyonvesztéssel járna. Egy harmadik évében lévő gépkocsi a felét éri az új árának. (Lapunk július 1-jei számában megjelent egy riport a város cégeiről, ebben megemlítettük, hogy két városi tulajdonú cég, a Veszprém Zrt. és a Közüzemi Zrt. A6-os szolgálati gépkocsikat vásárolt. Az utóbbi cég pár nappal a cikk megjelenését követően értesítette szerkesztőségünket, hogy az A6-ost eladják - a szerk.)

- A vagyonvesztés így is, úgy is megtörténik, legfeljebb akkor jelentkezik, ha majd valamikor eladják. De lépjünk tovább. Mit kap vissza a város a Veszprém Zrt.-be fektetett pénzből? Osztalékot több éve nem fizettek.

M. R.: - Mióta létezik a cég, 60 millió osztalékot fi-zettünk be az önkormányzat kasszájába, igaz, a korábbi években. Ezenkívül vissza nem térítendő pénzeszközként átadtunk 90 millió fo- rintot. A többit vagyonban adtuk.

- Milyen értékű vagyonról volt szó?

M. R.: - Útépítésben például 208 millió forintot, közvilágításban 20 millió, víz-, szennyvízhálózatban 203 millió, parkosítás ötmillió, az egyéb tételekkel együtt 660 millió forint. Emellett van az az érték, amit a várossal kötött megállapodásunk értelmében az osztalék helyett létrehozunk. Ilyen például egy pályázathoz elkészített üzemeltetési kézikönyv, 13 millió forint értékben. Cs. Z.: - Egyéb előkészítési költségként ugyancsak egy beruházáshoz 10 milliót fizettünk ki. Az Aradi úti körforgalomhoz is mi finanszíroztunk többletként 10 milliót. Ezek együtt lefedték a 2005-ös osztalékot.

- Hogyan tudja a tulajdonos érvényesíteni befolyását a városfejlesztési és befektetési részvénytársaság működtetésében? Milyen gyakran számol be a zrt. a működéséről a bizottságok és a közgyűlés előtt?

M. R.: - Az önkormányzat gazdasági bizottsága minden évben a társaság közgyűlése előtt megtárgyalja a mérlegbeszámolót, a nyereségfelosztást, a következő évi üzleti tervet, egy- vagy kétévenként pedig a városi közgyűlés előtt is beszámolunk a tevékeny-ségünkről. Mindemellett a polgármester a társaság közgyűlésén a tulajdonos képviseletében részletes információt kér és kap valamennyi gazdálkodást és tervet érintő kérdésről.Cs. Z.: - A tulajdonos ennél lényegesen szűkebb időtartamokban is gyakorolja jo-gait az igazgatóságban, szinte operatív módon, a havonta megtartott igazgatósági üléseken, ahol gazdasági referensén keresztül segíti és ellenőrzi munkánkat.

- Van-e olyan összeghatár, amelyről csak a tulajdonos hozzájárulásával lehet dönteni?

Cs. Z.: - Nincs, ilyen szempontból a tulajdonosnak nincs beavatkozási joga a társaság működésébe. M. R.: - Hozzátenném, hogy az önkormányzat és köztünk rendszeresek a vezetői szintű egyeztetések.

- Nézzünk meg újra egy konkrét ügyet. A Cholnoky-lakótelepen az ötvenlakásos társasház felépítését meg-előzte-e piackutatás? Van-e reális esélye annak, hogy az ebbe befektetett pénz megtérül?

M. R.: - Eddig a legnagyobb projektünk volt a Cholnoky-lakótelepen megvalósított lakó- és kereskedelemfejlesztési terület kialakítása. 2002-ben vásároltunk meg ott egy tizenöt hektáros területet. Egy részén folytattuk a már jól bevált lakásépítést, más részén lakótelkeket alakítottunk ki, megint más részén kereskedelmi szolgáltatási célra készítettük fel a területet. Ez a projekt teljes mértékben megvalósult. Eredményeként felépült Veszprém város egyetlen bevásárlóparkja, ami további bővülés előtt áll.

- Beszéljünk az ötven lakásról.

M. R.: - A jobb eladhatóság érdekében olyan technológiát, olyan hőszigetelő rendszert alkalmaztunk ezeknél a lakásoknál, ami másutt nincs a városban. Természetesen ezt a beruházásunkat piackutatás is megelőzte, plusz a saját jó tapasztalataink a Hajlat és a Vécsey utcában korábban felépített és értékesített lakásainkról.

- Azóta megváltozott a lakáspiaci helyzet. M. R.: - Igen, de ne feledjük, ez nem veszprémi, hanem országos jelenség volt, ami mellé a mi építkezésünk kezdetével szinte egy időben robbant be az SCD Group több száz lakással a Cédrus lakóparkban, és az OTP Ingatlan Rt. is folytatta a lakásépítést, közvetlenül mellettünk. Ekkor már nekünk nem volt visszautunk, mert a megkötött szerződések terhei miatt töb- be került volna a megszüntetés, mint a lakások megépítése, ezért inkább a kiemelt minőséggel, a szinte luxusfelszereltséggel kívántuk eladhatóvá tenni azt. Ma is meg- alapozottan bízunk benne, hogy sikeres lesz az értékesítésünk, hiszen a vevői visszajelzések ezt igazolják.

- Váltsuk át ezt a bizalmat számokra.

M. R.: - Ez azt jelenti, ha jövő év végéig nem tudjuk ezeket értékesíteni, még akkor sem fizetünk rá.

- Milyen árat akarnak kapni értük?

Cs. Z.: - 290 ezer forint/négyzetméter körüli árat lehet figyelembe venni, bár nálunk egyösszegű lakásár van, nem különböző trükkökkel növelhető fajlagos ár.

- Ez veszprémi viszonylatban most nagyon drága.

Cs. Z.: - De veszprémi viszonylatban nincs is az a színvonal, amit mi kínálunk. Értem ez alatt a lakások teljes belső kialakítását, a bútorozottságát, a felszereltségét.

- Ha egy év múlva azzal kell szembesülniük, hogy egyet sem vagy csupán pár lakást adtak el, mit jelent az a társaságuknak?

Cs. Z.: - Ennél már most magasabb számról beszélhetünk, de az rt. számára az sem jelent katasztrófát. Az egyik projekten bukhatunk, ha sok másikon meg nyerünk, de természetesen csak egy cél lehet, a nyereségre való törekvés, akkor is, ha egy vállalkozással a kockázat együtt jár és ez egy borotvaéles mezsgye.M. R.: - Az idei üzleti terv szerint ezekből a lakásokból hat eladásával 66 millió forintra számítunk.

- Ezzel együtt mennyi az idénre prognosztizált nyereségük?

M. R.: - 21 millió forint.

- Ez a tavalyi 80-hoz képest nem tűnik soknak.

M. R.: - Vegyük figyelembe, hogy a cég ismét profil-váltás előtt áll. Ugyanakkor van 66 telkünk, amit időközben felmerült jogi akadályok miatt nem tudunk értékesí- teni.

- Mi az oka annak, hogy a Veszprém Zrt.-nél kétszer olyan magasak a bérek, mint mondjuk a polgármesteri hivatalban?

Cs. Z.: - Mi indokolja ezt a kérdést? Ezt ugyanúgy nem lehet összehasonlítani, mint egy miniszter és egy bankigazgató jövedelmi viszonyait. Hát hogy lehet összevetni egy államilag behatárolt fizetésű, nyereségtermelésre nem ösztönzött szervezet bérezését azokkal, akiknek a piacon keményen meg kell küzdeni minden fillérért? Tessék bármely szabad versenyben létező céghez hasonlítani a bérünket! Akkor az derülne ki, hogy még kevés is az ön által említett különbség.

- Egy gazdasági elemzés - egyébként az önkormányzat felkérésére és költségére végezte el az IFAU nevű társaság - szerint a város cégeit holdingba kellene összevonni, aminek számos, pénzben kifejezhető előnye lenne. Önöknek mi a véleményük erről a koncepcióról?

M. R.: - Nem áll rendelkezésünkre olyan anyag, amely az összevonás eredményeit konkrétan, számszakilag kimutatta volna. Ezért én erről nem tudok nyilatkozni. Cs. Z.: - Az én információim szerint olyan szakmai és közgazdasági elemzéseket nem tartalmaz az ön által említett anyag, ami a mögötte lévő hangzatos megtakarításokat igazolná, alátámasztaná. Ma a gazdasági életben nem a centralizáció, hanem a decentralizáció a jellemző trend. Nem az, hogy a jól működő, kis létszámú szervezetekből csinálunk egy nagyot, mellyel egy újabb irányító szervezetet kell létrehozni. A költségmegtakarításra éppenséggel a jelenlegi szervezeti formában is lenne lehetőség, semmi nem mondja ki például azt, hogy egy igazgatóságnak vagy egy felügyelőbizottságnak pontosan hat személyből kell állni.

- Akkor az zrt.-nél miért áll pontosan ennyi emberből? Hogy is van az a bűvös hatos?

Cs. Z.: - Én úgy vélem, az igazgatóságban és a felügyelőbizottságban azért van pontosan hat ember, hogy min-den egyes frakció tudja a saját politikai elképzelését érvényesíteni és ellenőrzési jogkörét gyakorolni a város érdekében.

- Akkor is igaz ez, ha 2002 óta csak a felügyelő- bizottságban maradhattak benne az önkormányzati képviselők, az igazgatóságban nem?

Cs. Z.: - Én azzal messzemenően egyetértek, hogy a közgyűlésbe bekerült minden politikai erőnek valamilyen módon gyakorolni kell az ellenőrzést, de nem feltétlenül úgy, hogy az indokolt létszámot ez meghaladja. Egy igazgatóságnak szakemberekből kell állni, hál istennek, a miénk olyan, de teljesen felesleges több tagnak irányítania a szükségesnél, mikor három ember is elvisz egy ilyen létszámú szervezetet, hiszen mi összesen 13-an vagyunk.

Cs. Z.: - Jól forgatta a saját tőkéjét a cég.

- Ami a város pénze.

Maróti Rezső: - Az alapító tőke 500 millió forint volt. Ez állt 130 millió készpénzből és 370 millió forint értékpapírból, mely utóbbi volt a város apportja. A készpénz a másik két tulajdonos betétje volt. Jelenleg a társaság saját tőkéje 1,2 milliárd. Ez a vagyon teszi lehetővé, hogy a nagy projektjeinket meg tudjuk valósítani, mert azokhoz minden esetben szükségünk volt hitelre, és ennek a fedezete a mai vagyon.

- Térjünk vissza a korábban feltett kérdéshez.

Cs. Z.: - Ez a cég - tekintettel arra, hogy legalább négy olyan kollégánk van, akiknek a munká