Mindenki felsorakozott mögé

Az 54 esztendős alezredes lakatosként kezdte pályafutását, majd levelezőn érettségizett. Szeretett volna tovább tanulni, ezért 1980-ban beállt lánglovagnak a veszprémiek közé. Pár hónap után jelentkezett az Ybl Miklós Építőipari Főiskolára, ahol akkor kezdték oktatni a tűzvédelmet. Három év után a megyeszékhelyen már mint tűzvizsgáló dolgozott. - A veszprémvarsányi malom leégésénél nem tudtuk pontosan megállapítani a tűz okát, de arra gyanakodtunk, hogy egyesek szabálytalan munkavégzése miatt történt a baj: az elfagyott vízvezetékcső melegítése közben a por alattomos módon begyulladt. Azt sem felejtem el soha, amikor a Veszprém melletti faluban két kisgyerek füstmérgezésben meghalt. A vonulós kollégák után értem ki, a két gyerek ott feküdt a padlón... Gyufával játszottak, amitől meggyulladt a fotel szivacsa: a füst mellett mérgező gázok szabadultak fel. Az ember ilyen helyzetben a munkára összpontosít, a tragédia érzelmi része csak később érintett meg. Még ma is magam előtt látom a két kis áldozatot, pontosan fel tudnám idézni a szoba berendezését. Hónapok teltek el, de ha rájuk gondoltam, éreztem az orromban annak a füstnek szagát. Három esztendő elteltével elkerült parancsnokhelyettesnek Tapolcára - később parancsnok lett -, ahol akkoriban csak önkéntesek szolgáltak. A kirendeltségen ható- sági és szakhatósági munkát látott el, na meg Tapolca és Sümeg vonzáskörzetében összesen 50 településen felügyelte az egyesületeket.- Abban az időben szinte minden községben volt hadra fogható csapat, öt-hat falunak egy-egy tűzoltókocsija. A tűzoltó egyesületek tagjai főleg a termelőszövetkezetben dolgoztak, így napközben is elérhetőek voltak. A téeszeknek is érdekükben állt, hogy támogassák az egységeket, mert így biztonságban voltak a javaik. Aztán a 80-as évek közepétől az önkéntes mozgalom hanyatlani kezdett, ami felerősödött a téeszek átalakulásával, ezért elsorvadt az önkéntes mozgalom. Ma már nehéz agilis vezetőt találni, sokan a városban kerestek munkát maguknak, mindemellett a falvaknak nincs elég pénzük a támogatásukra. Tizenhat éve, hogy átvezényelték a Balatonedericsen élő Nagy Gyulát Badacsonytomajra, ott parancsnokként felépítette az állami tűzoltóságot, ahol azóta már csak hivatásosak dolgoztak. Arra a kérdésre ő sem tudott válaszolni, hogy miért nem Tapolcán vagy Sümegen hozták létre a vonulós egységet. Talán ez is politikai döntés volt, ahol félretették a szakmai szempontokat? - Változatlanul népszerű a hivatásunk: ha most lenne felvétel, ötven ember közül választhatnék. Alapvető szempont, hogy a jelentkezőnek legyen kellő élettapasztalata, határozottan, önállóan tudjon dönteni, mert nem lehet mindig a szolgálatparancsnok utasítására várni. Legyen meg a józan paraszti esze, s persze nem árt, ha van szakmája, mert itt bent a laktanyában mindent magunk végzünk el. Ami a laktanyát illeti: tavalyelőtt 50 millióból bővítették az épületet, amelyért másfél évtizeden át kellett harcolniuk. Sajátos volt a helyzetük: a parancsnokság egy másik épületben volt, a tűzoltóság- tól ötszáz méterre. - Volt rá esély, hogy a levegőbe repül a nemesvitai tsz-iroda épülete, amikor kiderült, hogy a szabálytalanul tárolt vegyszerek égtek odalent - ugrik vissza az időben Nagy Gyula, mert időközben már a veszélyes helyzetekről kérdeztem. - Az oltást nehezítette, hogy a kétféle anyag egybeborult, viszont együtt nem lehetett oltani őket. A sötétből ki kellett hoznunk a zsákokat a szabadba. Sok magas szintű szakmai vezető is a helyszínre sietett - déltől este 9-ig dolgoztunk -, de a legtöbb segítséget az ÁNTSZ munkatársaitól kaptuk azzal, hogy pontosították a vegyszerek összetételét. Önként jelentkezőket kértem, mielőtt leindultam a pincébe. Mindenki ott állt mögöttem. Azért bármi áron nem kockáztatjuk az életünket, mindig mérgelnünk kell.Éppen tíz éve történt, meséli, amikor Badacsonylábdihegynél egy csaknem 80 centiméter átmérőjű nyárfát a szél a sínekre döntött. A gyorsvonat már nem tudott megállni: az első kocsi keresztbe állt, a második felborult, az egyik sín hosszában (!) kettényílt. Még szerencse, hogy a nyolcvan diák az utolsó kocsiban utazott, mert ha elöl lettek volna, nem csak három sérültről számoltak volna be az újságok... Nagy Gyula sajnálja, hogy Szentkirályszabadjáról elköltözött a helikopteres csapat, mert jól jött nekik a segítség 1999-ben is, amikor a Szent György-hegy déli oldalán meggyulladt az avar. Kéziszerszámokkal oltottak, mivel kocsival nem jutottak fel, ezért a helikopter a Balatonból mert vizet engedte le a magasból a tűz fészkébe. Ma már nem számíthatnak égi permetezésre. - Négy éve már elmehettem volna nyugdíjba, de maradok 57 éves koromig. Jó együtt dolgozni ezzel a csapattal, segíteni másokon, s érezni azt, hogy szükség van az emberre.