Múltidéző: Koncepciós perek a nagyító alatt

Ezt a gondolatot dr. Némethné dr. Szent-Gály Edit, a Veszprémi Törvényszék elnöke fogalmazta meg kollégái előtt a összejövetelükön.

Elsőnek dr. Kahler Frigyes, nyugalmazott büntető kollégiumi vezető tartott előadást a koncepciós perekről. Kijelentette, ezek politikai célok elérését szolgálták megalapozatlan tényállások alapján. Felhasználták gazdasági fiaskók (például bányaomlás, éhínség, járvány) megmagyarázására is: a vezetőkre ráfogták, hogy szabotáltak. Ennek a módszernek alapjait a szovjet állambiztonságtól vették át a magyarok már 1945-től.

Az irányított bíróságoknak elegendő volt a vádlottak kínzással, zsarolással kikényszerített vallomása, nem volt szükségük objektív bizonyítékokra. A különböző osztályba tartozók más elbírálás alá estek. Rákosi Mátyás, a kommunista párt főtitkára már 1946-ben kijelentette: amit politikai úton nem lehet megoldani, azt megoldjuk a büntetőjoggal.

dr. Némethné dr. Szent-Gály Edit, a Veszprémi Törvényszék elnöke a régi várbörtön ma irattárként használt helyiségében (Fotó: Penovác Károly)

Az előadó kiemelte: minden a politikai rendőrségen dőlt el, az ügyészségnek és a bíróságnak a kiszolgáló szerep jutott. Elhangzott, a konstruált koncepciós pereknél meghamisították a tényeket, míg az úgynevezett irányított pereknél visszaéltek a joggal, azaz törvénysértően ítélkeztek. Voltak kirakatperek, mint például a Mindszenty-ügy, ahol viszont másodfokon már zárt ajtók mögött döntöttek, mert az ügynek már nem volt további propaganda értéke. A tömegperekkel az volt a hatalom célja, hogy például szétzilálja a parasztságot.

Dr. Zinner Tibor, a Kúria nyugalmazott főosztályvezetője a Rajk-perről azt mondta: egy 1948-as diplomáciai per húzódott meg a háttérben, valamint az, hogy Rákosi nem szívelte belügyminiszterét, Rajk Lászlót. Kirakatper volt valójában, amikor azt állították, hogy Rajk összejátszott a jugoszlávok első titkárával, Titóval, a „láncos kutyával”. Azt akarták bizonyítani (háttérben a szovjetekkel együtt), hogy Titó a Szovjetunió és a kommunista rendszer ellensége. A pernek 26 halálos áldozata lett, köztük bírák lettek öngyilkosak. Utóbb az is kiderült, hogy Rákosi írta a vádbeszédet. (Rá jellemző módon helytelenül használta az „ami” és „amely” szavakat, de senki nem mert neki emiatt szólni...).

A bírák mások által összeállított ítéletet olvastak fel. A professzor 1950. március 10-ét nevezte a diktatúra napjának, amikor az állambiztonság (ÁVH) alá rendelték a bíróságokat: a politika durván beleszólt a másodfokon eljáró bírói tanácsok összetételébe, a népi ülnökök kiválasztásába. Elhangzott az is, hogy lehallgatták a halálra ítélt Mindszenty József gyónását, aki reverendáját felhajtva megmutatta Dudás püspöknek, hogy milyen sérülései keletkeztek az ávosok ütlegeitől. Még a ’80-as évek végén is úgy tudta a közvélemény, hogy nem bántották az egyházi méltóságot. Az iratok között csak 1985-től (!) lehetett kutatni.

Dr. M. Kiss Sándor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Történelemtudományi Intézetének vezetője Tóth Ilona perről beszélt, ahol egy szigorlóorvos nőt – a forradalom egyik sejtjének vezetőjét – valótlanul fogtak perbe gyilkosság vádjával először 1957-ben, majd 1958-ban, végül 1966-ban merült fel a neve különböző perekben.

Zárásképpen dr. Szántai Orsolya bírósági titkár beszélt a ma már leginkább irattárként hasznosított, 2003-ban bezárt várbörtön múltjáról.