Az öt kötete után unokázik és készül a hatodikra Jankovics Éva

- Meghalt a fiam. Tűzoltó volt, fiatal, erős, szép, egészséges, és 2000-ben öngyilkos lett. Nem hittem, hogy túlélem. Fél év múlva elkezdtem írni, miközben folyamatosan úgy éreztem, én vagyok a hibás azért, ami történt. Nem kiadásra szántam a soraimat, de segített a terápia, mert olyan volt, mintha beszélgetnék a gyerekemmel. Abból, ami kialakult, könyv lett . Miután megjelent, rengetegen kerestek, még a határon túlról is. Több mint hatvan családdal beszéltem az ország különböző pontján. Ez alatt az idő alatt tudatosult bennem, hogy depressziós lett a fiam, annak a következménye az öngyilkosság, mert a depresszió nem gyógyítható. A családok között volt tizenkettő, akik beleegyeztek, hogy megírjam a történetüket. Miért dobtad el az életed? - címmel riportkötetként jelent meg.

A következő téma egy magyar döglött akta volt, nagy port vert fel a 30-as években. Még kuplé is született, a Lédererné, mi van a kosárban? . Az Országos Levéltárban van a teljes anyag, előttem senki sem nyúlt hozzá. Egy évig jártam gyűjteni, ezernyolcszáz oldalt néztem át, jegyzőkönyveket, tanúvallomásokat. Sikeres lett a munkám, készült már belőle film egy bűnügyi sorozatban, és nagyon jó érzés olvasni, amikor a témával kapcsolatban az én könyvemre hivatkoznak.

Jankovics Éva: a Stroke című kötetem bemutatójára orvosok, nővérek jöttek el, betegek is, sokan tolókocsiban, és olyanok is, akik már meggyógyultak. Akik olvasták, azt mondták, segítettem a könyvvel<br> Fotó: Penovác Károly

Negyedik kötetem egy naplóregény édesapámról, Az ötödik napon címmel. A siker nyomán meghívtak egy beszélgetésre is az Alexandra pódiumra. Stroke című könyvem arról szól, hogy hogyan éli meg a beteg, és hogyan a család ezt a tragédiát? Regényszerűen írtam meg, de benne van a megtapasztalt gyötrődés. A könyvhétre jelent meg 2011-ben, a bemutatója pedig a Bajcsy -Zsilinszky kórházban volt, a rehabilitációs osztályon. Orvosok, nővérek jöttek el, betegek is, sokan tolókocsiban, és olyanok is, akik már meggyógyultak. Óriási volt az érdeklődés, akik már olvasták, azt mondták, segítettem a könyvvel. Számomra ma már hobbi az írás, és nagyon örülök, hogy soha nem kellett szponzor után loholni.

Kérdésemre, hogy éppen min dolgozik, Éva azt mondja, most éppen vár. Eltelt két-három év a Sztrók megjelenése óta, de nem unatkozott, hiszen sorban jöttek az unokák. Született egy kézirat is. Egy agresszív fiatalemberről ír benne, és megpróbálja bemutatni, a hirtelen dühkitörések, pszichés betegségek okozta tragédiákat a családon belül és a környezetben. Egyúttal szeretné felhívni a figyelmet a pszichiátria hiányosságaira, és jelenlegi nehéz helyzetére, valamint a kevés intézetre, ahol kezelni tudnák a helyzetet.

- Ezt a kéziratot is az Athenaeumnak ajánlottam fel. Biztattak, hogy küldjem el! Most izgatottan várom a választ, bármelyik nap megérkezhet.