Veszprémvölgy újra Szűz Mária és Gizella oltalmában

A mai Kolostorok és Kertek területén húzódó, 2011-ben kialakított  sétaparkot  nyilvánították Magyarország legszebb sétaútvonalának az elmúlt évben.  Nem kétség, hogy a csodálatos, hamisítatlan veszprémi panorámával, a Séd patakkal, a dolomit sziklákkal kísért zöld övezet a múltban is csodálatos értéke, mondhatni ékszerdoboza volt a városnak. A koraközépkori érdeme Veszprémvölgynek vitathatatlan. Több idegenforgalmi leírásból ismerjük a történetét, a legismertebb , hogy ezen a helyen állt az egykori, Szűz Mária tiszteletére felszentelt görög-keleti apácazárda és nőnevelő intézet, amelyben a legenda szerint Gizella királyné is tevékenyen segítette az apácák munkáját. A nőnevelés tűzhelye Veszprém völgyben lángolt fel elsőként, Gizella királyné büszkeségéből, a veszprémi apácakezek munkája ma is ott díszlik az ezer éves koronázási paláston. A mindenkori veszprémiek nagyon büszkék ma is a területet körülvevő zöld övezetre, olyannyira, hogy a múltban is sajátos különös figyelmet fordítottak a megóvására. A XIX. sz. utolsó harmadára az első nyomtatott hírforrások sajnos még rendezetlen övezetről, városszéli állapotokról számolnak be, holott már tudják, hogy az ezeréves város kultúrtörténeti bölcsője ringott ezen a területen. A frissen megalakult első civil szerveződések, mint a Szépítő Egylet is, felkarolva a nem mindennapi faunát, a sziklákkal, vízimalmokkal, és a Séd patak miliőjével, kiskúti források rendezésével emberközeli kiránduló és sétahelyet kívánt létesíteni a park területén. Az akkori látkép még eltért a maitól, hiszen a Völgyhíd és a Szent László templom napjainkra domináns panorámája még nem uralta a teret, a sziklarendszer ekkor még elég növényzet nélkül uralkodott a tájban, ellenben a vízimalmok duruzsolása tette még romantikusabbá a miliőt. A Kiskuti Csárda a polgárosodó 1880-as évekbeli újra nyitásával a terület egyre több látogatót, vendéget, utazót csábított a vidékre, sőt a közeli lőtér pedig a katonákat is ide vonzotta.

Mindig népszerű kirándulóhelye volt a régi veszprémieknek a nyugati SÉD völgye. Fotó: archív, 1935

Ezért is volt szükség az addig méltatlan körülményeket rendezni, humánusabbé tenni, valamint a sziklák környékét megfelelően rendben tartani. A terület sétatérré alakításában akkori nagyjainknak is kiemelt szerepe volt. Majd a turistaság szervezett megjelenésével, bár még csak közösségi szintű szerveződésben, de egyre többen zarándokoltak ki a szabadba. A környező zöld övezetekbe, a Kiskuti Csárda is elég népszerű, látogatott helynek számított. A város polgárai kezdetben gyalogosan, majd szekereken, később bérautókkal, érkeztek a várostól kissé kieső helyszínre, a rándultak ki a szabadba egy kis picknickre. Facsemete ültetéseket szerveztek a sziklamagaslatokra. A turistaság fénykorában, ami (1926-44-ig tartó időszak)  egyre nagyobb figyelmet kapott nemcsak a terjeszkedő, de a modernizálódni igyekező  város nyugati határának sarjadó zöld koronája, így nagy figyelmet szántak rá a helyi propagandában . A turistakultusz felerősödésével a városba érkező csoportok sokat kirándultak a sziklákhoz, a Séd patak mentén beiktatták az akkor még  szabad  fürdőzés programját is. A rendezetlen Séd mederben évtizedeken át baráti társaságok élvezték a felhőtlen strandolást. Az 1930-as évek elején a szervezett, intézményes Turistaegyletek, az idegenforgalom és a honismeret közös tevékenységén alapuló szervezetekben végzett munkájukkal sokat tettek a város fellendítéséért, elsők között a Séd-völgyi sétaút felújításával, az itt évszázadok óta megbúvó emlékek bemutatásával, feltárásával. Az egykori jezsuita templomrom, ami azóta a győri jezsuiták területén maradt árván, az 1930-as években veszprémi régészeink által került feltárásra a  körülötte lévő zöld környezet némi csinosításával.

A kiránduló kultusz továbbra sem csökken, a 30-as évek veszprémi polgársága előszeretettel kívánkozik a völgybe, de ekkor már nem csak a sétaút, hanem idegenforgalmi látványosságnak is beillő az éppen épülő Völgyhíd teszi vonzóvá az idesétálókat. Családostól zarándokoltak ki a Séd partra, onnan figyelve az éppen zajló építkezés menetét. A Séd-völgy ezidőtájt számos idegent, vendéget, érkezőt fogadott, az itt duruzsoló vízimalmok szintén turista látványosságnak számítottak. A sétányfejlesztésre lakossági pályázat útján több javaslat is érkezett a veszprémi polgároktól, miként lehetne még vonzóbbá tenni az idegenforgalomnak a város ékszerdobozát. Érkeztek olyan javaslatok, hogy a zöldnövényzet nélküli csupasz sziklafalakra Veszprémet és az érkező vendégeket üdvözlő feliratokat helyezzenek, strandfürdőt létesítsenek a Séd menti területekre, vagy kocsikázással, közösségi, társasági összejövetelekkel emeljék a völgy nívóját. Ezek mellett igény is volt arra, a sétautak mentén pihenő- és heverőhelyeket jelöljenek ki, óriástérképeket állítsanak fel a sétautak mellé.  A II. világháború idején a sétakultusz a közeli katonai lőtér szerepének megerősödése miatt szünetelt, a Szent István jubileumi év alkalmából feltárt romtemplom léte veszélybe került. Egyetlen szórakozási és társasági élet színtereként a Kiskuti Csárda bizonyult, de ebben az időben nemcsak a civil vendégfogadást, hanem többségében a szomszédban állomásozó katonai alakulatok látogatását élvezte az akkor már több évtizedes múltra visszatekintő nagyhírű csárdaépület.

Jeles eseményeknek , mint pl. filmforgatásoknak is helyet adott a völgy, a Gábriel malomban és  környékén forgatták az Aranypáva c. filmet, 1942-ben jeles magyar színészek közreműködésével. (A malomnak már csak a romja látható a mai A part alatt játszótér nyugati szomszédságában a Rovaniemi lépcső melletti füves részen.)  Azóta is számos filmfelvétel készült a helyszínen. A háború viszontagságait sajnos viselnie kellett völgynek, nagyon sok földönfutó itt és környéken talált menedéket a háború borzalmai elől. Az 1950-es évek végén a város a szomszédos Fejes-völgyben Vadasparkot létesít, majd ezen a területen 1961-ben Vidámparkot építenek társadalmi munkában. Az utóbbi a veszprémiek felhőtlen szórakozását jelentette egy évtizeden keresztül, ekkor létesült Csónakázó tóval és kisvasúttal.  A park csinosításával a sétautak is átalakultak, a sziklabarlang alatt is közlekedő új kisvasút pedig úttörővasutasoknak nyújtott nemes szolgálatot. A park területén Arborétumot alakítottak ki, sétatérként, bemutatónövényeket, kitömött madarakat állítottak ki vitrinekben. Ezeknek a  nyomaival lehetett még találkozni utóbbi időszakban is.

A több, mint egy évtizedes fénykorát élő park elárvul, a vidámpark létesítményei megszűnnek, majd a zöld övezet kissé megfakulva, a tó életterét vesztetté vált. Közösségi, társadalmi ünnepek, népünnepélyek , vásárok élvezték a veszprémiek sokadalmát  több évtizeden keresztül. Az elmúlt évtizedek pedig új kiskertek létesítésével ébresztgették a veszprémieket, a környékben letelepedettek kertműveléssel és kisállattartással kezdtek el foglalkozni. Hamarosan a környező utca a kiskerti, hétvégi üdülőövezetből   modern utcává fejlődött, építkezések indultak el az ősi  Veszprém völgyben.   Az 1980-as évek végén  a szomszédos Állatkerttől hoztak ki a tóhoz madarakat, és újra hattyúk, kacsák kezdték benépesíteni a már erejét és kultuszát  vesztett egykori csónakázótavat. Napjainkra a 2011-ben felújított Kolostorok és Kertek projekt keretén belül öt év távlatban ismét erejét és életet nyert sétaút és a környékbeli nevezetességek veszprémikumként , de akár hungarikumként  szolgálva emelik a város hírnevét. S mivel  Veszprém polgáraiban nagy őserő lakozik, ez az erő nyerjen még nagyobb lendületet Gizella királyné  és Szűz Mária üzenete által. S ne csak jöjjön, hanem legyen is ott minden veszprémi a kultúra bölcsőjénél Gizella királyné ünnepén is!