Őszintén Szőke Andrással

A civil szervezettel jó kapcsolatot ápoló taliándörögdi művész a Jeruzsálemhegyi Esték sorozat keretében látogatott el az egyesület klubházába. Nyitányként a gyermekkorról, a szentesi évekről kérdezte a vendéget Heiter Sándor, a kör elnöke. Szőke pedig mesélt.

Szobafestő édesapjáról, akivel különleges kapcsolatban volt, a szentesi Horváth Mihály Gimnázium kiváló színjátszóköréről, s arról is, hogy eredetileg festőművésznek készült a később filmesként (el)ismertté vált rendező. 1981-ben utóbbi célból költözött Budapestre, ahol egymás után nyolc alkalommal is felvételizett a képzőművészeti egyetemre. Nem vették fel, így a film került előtérbe, amellyel már Szentesen, majd a Szomjas György vezette filmszakkörben is örök szövetséget kötött.

Így hát a mozgóképre terelődött a téma, a szentesi gimnázium padlásán rögzített animációs filmekről éppúgy örömmel mesélt a sztorikra vevő közönségnek Szőke András, mint első, 69 című egész estés játékfilmjéről. Utóbbit, amely a régi barát, Badár Sándor első filmszerepe is volt egyben, a katonaságban vették fel szuper 8-as kamerával.

Esténként, titokban forgattak a laktanya különböző részein. Később a filmgyárba került asszisztens gyakornoknak, elkészült a Vattatyúk című film, amely zajos sikert aratott a filmszemlén is. Egy kisteremben vetítették, emlékezett vissza Szőke, amely színültig megtelt érdeklődőkkel, Jancsó Miklós például a vászon előtt, a földön fekve nevette végig az alkotást.

Ugyan számvetést szándékosan nem akart végezni az ősszel ötvenedik születésnapját ünneplő színész, ám azért elmondta, eleddig 17 játékfilmet és 600 televíziós filmet készített pályafutása során. A színművészetire sosem járt, csak tanárként jutott el oda, tette hozzá egy félmosoly kíséretében. Aztán a választott otthon, Taliándörögd kerül szóba.

Párja betegsége miatt, a kilencvenes évek elején talált rá az aprócska, ámde festői helyen fekvő településre. Mára befogadták a falusiak, mondja büszkén. Persze azért tenni is kellett mindezért, teszi hozzá és már meséli is a sztorikat a pálinkamaratonnal egybefonódott falusi disznóölésről. Mi, a közönség, pedig dőlünk a nevetéstől.

Zárásképp felmerült a kérdés, hogy miért szereti a falusi létet? Természetesen erre is frappáns választ adott Szőke András. „Ha Magyarországot egy nagy polipnak tekintjük, akkor a fej mindenképp Budapest. A csápok végpontjain azonban olyan kis falvak találhatóak, mint Taliándörögd, s onnan szívja fel a tápanyagot, a tehetséget az egész szervezet”.