Meghatározó zenei élmény

A kórus veszprémi hangversenye arra adott bizonyítékot, hogy egy nem túl különleges hangokból álló együttes a többéves együtt éneklés és kulturált hangképzés által megteremtett alapokon művészi előadásmódra képes. Az angol énekkultúra több évszázdos hagyománya nyilván szerepet játszik ebben a teljesítményben.

A koncert anyaga egy mise liturgiájának felépítése is lehetett volna, jó érzékkel válogatva a különböző korokból származó tételeket, illetve önálló műveket.

Kezdőénekként Britten Jubilate-ja hangzott el, majd számomra külön örömet jelentett, hogy az est folyamán egy teljes Palestrina-mise, egy úgynevezett Cantus firmus mise hangzott el, melynek alapja egy gregorián himnuszdallam, amely a mártírok és apostolok ünnepének himnusza (Missa Aeterna Christi Munera). A mise tételei között - a liturgia rendjének megfelelően - különböző kórusművek és orgonadarabok hangzottak el.

Jó érzékkel válogattak a különböző korokból származó tételek, illetve önálló művek közül (Fotó: archív)

Nekünk különösen kedves ajándékként két hozzánk köthető szerzemény: Kodály Zoltán Esti dala ez alkalommal angolul - csodálatosan érzékeny előadásban és Liszt Ferenc orgonadarabként is ismert - itthon kórusműként eléggé mellőzött Ave Mariája. Ez utóbbi művet adta a kórus ráadásként, ez alkalommal nem a kórus előtt felállított elektromos orgonán, hanem a templom orgonáján kísérve. Ekkor szólalt meg az igazi liszti hangvétel, sokkal szebben hangzott a valódi orgonával.

Az este folyamán elhangzott még egy Macmillen- és egy Howells-kórusmű, valamint Nigel Argust orgonista által játszott három orgona-darab, köztük egy Händel-orgonaverseny-tétel is.

Az egyórás program lelki feltöltődést adott. Köszönet érte Martyn Rawles karnagynak, a kórusnak, illetve a szervezőknek. Várjuk őket vissza.