Árpa Attila: fejest ugrom a mély vízbe

- Megoszlanak önről a vélemények. Van, aki szerint szerény, kellemes személyiség, más szerint éppen az ellenkezője.
 
- Megszoktam már. Vannak, akik aszerint élnek, hogy a sekély vízbe nem lehet belefulladni, és vannak, akik fejest ugranak a mély vízbe. Én az utóbbiak közé tartozom.
 
- Miként jellemezné önmagát?
 
- Attól függ, szakmai vagy magánemberi oldalról nézzük. Van bennem egy egészséges versenyszellem, egyfajta szabadszájúság, mondjuk így, bátorság, és egyfajta farkas-mentalitás: addig hajtom, amíg nem érem el a célomat.
 
- Ez német mentalitás?
 
- Nem hiszem, hogy nemzethez kötődő. A szemléletem talán más. Németországban születtem, másként látok dolgokat; sokszor olyan ötleteket, lehetőségeket is észreveszek, amiket az itt felnőtt és ugyanabban a szakmában dolgozó nem.

- Színész, producer, író, rendező. Melyik a fontos?
 
- A rendezés az első, a színészet inkább hobbi vagy szenvedély, ami a filmrendezéshez segít, minden forgatáson tanulok valamit a rendezéshez. A producerkedés egyfajta kényszer, igazából azt nem szeretem.

- Pedig azzal kezdődött a pályája.
 
- A kreatív részét szerettem, valamit kitalálni és elindítani. Létrehozni. Hosszú távon foglalkozni valamivel nem nagyon tudok, nem szeretem ismételni magam. Ezért is hagytam abba a tévézést, mert megfogadtam: addig, amíg nem tudok teljesen újba kezdeni, nem csinálom.

- Sokoldalú: színházi és filmszerepek, rendezés.
 
- És a regényírás mint szenvedély. Mondok egy meglepőt, színházban szerepelni kevésbé szeretek. A filmszerep sokkal közelebb áll hozzám, a stílusomhoz, ahogy én színészként gondolok magamra. De vannak olyan színdarabok, például a Lovagias ügy, ahol nem lehet nemet mondani, mert óriási legendákkal áll az ember a színpadon és a rendező is egy színházi legenda, ráadásul van közös múltunk, dolgoztunk már együtt. Szeretem a színházat, csak az a baj, hogy nagyon előre tervez. Nemegyszer kellett egy nagyobb filmszerepet lemondani azért, mert színházi előadás van. 

 
- Öné a fiatal, jóképű hősszerelmes, a macsó szerepe.
 
- A filmekben általában rosszfiú vagyok, a színdarabokban pedig inkább a playboy, a macsó. A Mészáros Márta rendezte Cabiria éjszakái című elődás abból a szempontból érdekes, hogy két szerepet játszottam: egy olasz gigolót és egy kétszínű, szorongó szélhámost. Azokat a szerepeket szeretem, ahol színészkedni is kell. Amikor azt mondják, játszd el önmagad, legyél egy jóképű playboy, az nem annyira érdekes. Egyrészt nem kihívás, másrészt kicsit sekélyesnek tartom.
 
- Milyen tervei vannak? Mivel foglalkozik a jövőben?
 
- Elsősorban a filmrendezés érdekel. Minden más, ami a showbizniszhez, a szórakoztatóiparhoz tartozik, televízió, regény, színház, ennek a célomnak, a filmrendezésnek van alárendelve.
 
- Producerként biztosan pénzt is tud szerezni.

- Ez az a produceri munka, amit kénytelen vagyok csinálni. Vannak társaim, akik segítenek ebben.

- A televíziózást, a szórakoztatóipart befejezte?
 
- Azért nem fejeztem be, mert éppen most kezd újraéledni a fikció. Sokáig nem készültek tévéfilmek, most vannak olyan tévésorozatok, mint a Munkaügyek vagy az Átok című a Magyar Televízióban. Kezd újraéledni a fikció, ez az, amivel szívesen foglalkoznék, ha újra tévéznék. Tévésorozatot alkotnék. Regényt is írok: sok filmötletem van, aminek nagy része soha nem fog megvalósulni. A regény elkészült, de belőle a film még nem.

Ő a magyar média fenegyereke
 
Árpa Attila 1971-ben Münchenben született. Producerként többek között a Gálvölgyi-show, a Heti hetes, az Esti showder, az Európa expressz fűződik a nevéhez, az Argo című filmnek nemcsak producere, de rendezője is volt. Színészként szerepelt a Hippolyt, az Egy szoknya, egy nadrág című magyar filmekben és számos német nyelvű produkcióban. A "magyar média fenegyereke" könyvet írt Ha én ezt a klubról egyszer elmesélem, Valótlan Világtalan/Halál egyenes adásban címmel, mesekönyvet a Sólyom országáról, énekelt A nagy duett című műsorban és pörgette a Szerencsekereket.