2010.01.11. 08:11
Csak egy perc az élet - A Down-szindrómával született fiatalember nemzetközi díjat nyert
Veszprém, Vácegres - Kerecsendy Vilmos vagyok képzőművész, szobrász, festő, újságíró, könyvíró, kertész, konyhás, főpincér. Szoktam jógázni és bébiszitterkedni is. Filmet is csináltam. Felnőtt, önellátó férfi vagyok. Most májusban lesz a születésnapom, harmincöt éves leszek. A film az én életemről szól, saját életemet játszom el, én, Vilmos vagyok a főszereplő. A film egy falusi legényről szól, egy perc az élet, öröm lesz sokáig.
Így jellemezte magát és 35 km című filmjét Kerecsendy Vilmos Down-szindrómával született fiatalember egy itthoni filmszemlén. Vele személyesen nem sikerült találkoznom, hiszen Budapesttől 35 kilométerre, Vácegresen, a Frim Jakab Lakóotthonban él nyolc értelmi sérült társával. Filmje is, mely az Oska Bright nemzetközi filmfesztiválon dokumentumfilm kategóriában a közelmúltban első díjat nyert, a kis falu életéről szól, Vilmos szemével. Kérdéseimet személyi segítője, a veszprémi Szücs Ágnes tette fel helyettem. Vilmosnak veszprémi kötődése is van, tavaly másodszor vett részt a Pannonfíling rövidfilmes találkozón, ahol 2008-ban 35 kilométere közönségdíjas lett.
A fiatal férfi Berekfürdőn, egy filmes táborban kezdett filmezni. Tóth Csaba gyógypedagógus adott először kamerát a kezébe, ő a veszprémi Kozmutza készségfejlesztő speciális szakiskolában dolgozik. Élete első jelenetéről Kerecsendy Vilmos így mesélt: - Legelső filmem volt, amikor kimentünk a természetbe. A természetről forgattam egy filmet. Az évszakról, akkor nyár volt. Volt olyan fa, ami kopasz volt, nem elég kopasz, földre hullott a falevél, mintha ősz lenne.
Vilmos természetbarát, azt mondja, egyik vágya az, hogy a lakóotthon gyógynövény-kertjének gondozását, zöldség-gyümölcs termelését tovább végezhesse Jutka nénivel. Szeret az otthonban lakni, szülei már meghaltak, Budapesten élő nővéréhez csak a nagy ünnepeken látogat el. Élvezi, amikor egyedül van otthon, ilyenkor szívesen tesz-vesz a konyhában, szeret a maga ura lenni. Önellátó, csak az utazás okoz neki gondot.
Kerecsendy Vilmos eredeti figura. Mindennek tud örülni, ahogy Ági fogalmaz, igazi boldogsággömb, de ez általában jellemző a Down-szindrómával születettekre. Ha például nincs bent a jógaoktató, akkor ő vezeti le a jógaórákat és közben mindenkit szórakoztat. Amikor elmegy valahova, mindig azzal a küldetéstudattal jár-kel, hogy ő az otthon többi lakóját is képviseli. Kreatív és humoros, igazi művészlélek.
Az Oska Bright fesztivál díjkiosztóján otthonosan viselkedett, egy kicsit ugyan zavarba jött, de egy rövid beszédet is mondott, pedig nem készült rá. A filmezés mellett fotózik, agyagozik és ír.
- Bevallom, hogy szoktam fényképezni - válaszolta kérdésemre -, szeretek fényképezni. Úgy gondolkodok most, hogy fotóriporterként szeretnék dolgozni. Szeretek festeni, rajzolni, szobrot készíteni meg a rádiót hallgatni. A Kossuth rádiót hallgatom, szépirodalmakról, történetről, versről, költészetről, művész világában. Szeretek írogatni. Azért szeretek írogatni, mert elkezdtem újságírónak lenni. A kerámiáról, az első szoborkészítésről színes fotókat csinálunk, utána elkezdtem a Bud Spencert csinálni, aztán Keresztelő Szent Jánost is megcsináltam szoborba, és utána egy hamutartót, füstölőtartót.
Az otthon dolgozói, segítői többször elgondolkodtak azon, mi lett volna, ha Vilmos nem fogyatékkal születik.
- Nem lehet megmondani - mondja Ági -, az is lehet, hogy épen is művész lett volna, de lehet, hogy pont a fogyatékosság hozta ki belőle ezeket a képességeket.
A lényeg az, hogy Vilmos imád élni és tele van tervekkel, most a tai-chiről szeretne forgatni, ahogyan ő elgondolta, vicces formában. Kérdeztem tőle, milyen ez a mi világunk. Így vallott erről: - Egész világ színház. Mert amit eljátszunk, öröm az, hogy másoknak is meg szeretném mutatni, hogy ebből fejlődtünk ki, az életből. A tudásunkat a szeretet növeli. Tudásból kerek, olyan, mint egy labirintus (egyik tenyerét felfelé tartja, másik kezének ujjával mutatja rajta), és bejárni. És változtatni... Úgy lehetne változtatni az életből, hogy mindenkinek jó legyen. Természetből. Például jót tenni. Példákat adni. Amit tud az ember önmagáról.
A Nonprofit Média Központ Alapítvány Nézőpontváltás elnevezésű programja fogyatékossággal élő emberek számára kínál lehetőséget arra, hogy a média aktív, közreműködő, felkészült szereplői legyenek. A képzést egy-két évente ismétlik, az első kurzus 1998-ban indult. A különleges képzési programot eddig közel száz fogyatékkal élő személy végezte el. A képzés során fogyatékkal élő embereket tanítanak meg a média tudatos használatára, a filmkészítéssel kapcsolatos elméleti és gyakorlati ismeretekre. A hallgatók önálló vizsgafilmet készítenek, melyben a maguk által választott témát önállóan vagy az általuk kialakított kis csoportban készítik el.
