Cserkészek, háború és sarki fény is megfordult Veszprém múltjában

Veszprém közel száz évvel ezelőtt is olyan nyüzsgő, és kultúrára éhes volt, mint manapság. Korabeli hírlapokból szemezgettünk:

Az északi fény Veszprémben is látható volt

Kedden este ritkán látott égi tüneményben gyönyörködött Veszprém lakossága. Az égbolt északi fele, a bakonyi Papodtető táján gyönyörű bíborvörös fényben izzott órákon át kisebb szünetekkel. Az égi tünemény 9 óra tájban kezdődött s a késő hajnali órákig látható volt. Mindenki megbűvölten állt meg az utcán s gyönyörködött a természet különös, fenséges játékában. A tünemény okát azonban senki sem tudta. Mindenki tűzre gondolt. Mások fényszóróknak tulajdonították a szépséges látványt. Csak a rádió esti 10 órai meteorológiai jelentéséből és a másnapi, szerdai újságokból tudta meg mindenki, hogy az északi sarki fény volt látható Veszprémben.

Veszprémi Hírlap, 1938. január 30. 5. p

Minden szombaton megszólaltak a légoltalmi riasztó szirénák

A honvédelmi miniszter elrendelte, hogy a légoltalmi riasztás céljaira szolgáló szirénákat hetenként műszaki próbával kell ellenőrizni, hogy működőképesek-e. Ezért országszerte és így városunkban is folyó évi szeptember hó 2-től kezdődően a hatósági légoltalmi szolgálathoz tartozó összes légoltalmi szirénák minden szombaton 13 órakor körülbelül negyed percig tartó üvöltöző hangot adnak le. Ha valamely szombatra egyházi vagy nemzeti ünnep esik, akkor a próbát ezt a napot megelőző hétköznapon kell megtartanunk. Húsvét és karácsony hetében a műszaki próba általában szünetel. A tévedések elkerülése végett ugyancsak elmarad e műszaki próba a honi légvédelmi készültség és a honvédelmi miniszter által időnként elrendelt légvédelmi és légoltalmi gyakorlatok tartama alatt.

Ez a hetenként ismétlődő jel tehát nem a légvédelmi riadó jele, azért a város közönségének e jelre nem kell végrehajtani azokat a rendelkezéseket, amelyek légvédelmi riadó esetére előírattak.

Veszprémi Hírlap, 1939. szeptember 3. 4. p.

Lengyel cserkészek a Hősi Kapunál

Felemelően szép eseménynek voltak szemtanúi azok, akiket az elmúlt pénteken délben a Hősi Kapu tájára vezetett a dolguk. Ekkor érkezett ugyanis Veszprém megtekintésére a budapesti és Budapest-környéki cserkészcsapatok Balatonakarattyán táborozó mintegy 60–70 főnyi különítménye, valamint a velük együtt táborozó 30 lengyel cserkész. A cserkészeket a Hősi Kapunál Rosos Károly polgármester vezetésével a városi Idegenforgalmi Bizottság elnöksége, a helyi cserkészcsapatok itthon levő tagjai és nagyobb számú, lelkes közönség fogadta. Rosos Károly polgármester lendületes üdvözlő beszéde során utalt a hagyományos lengyel–magyar barátságra, majd annak a reményének adott kifejezést, hogy ez a barátság meghozza végül a gyümölcsét és a két nemzet majd a Kárpátok gerincén jó szomszéd módjára nyújthat egymásnak testvéri jobbot.

A szép üdvözlést a lengyelek egy jól sikerült csatakiáltással köszönték meg. Ezután a lengyel, majd a magyar himnuszt énekelték el a cserkészek és igen megható volt látni, hogy milyen lelkesedéssel énekelték úgy a lengyel, mint a magyar cserkészek a testvérnemzet nyelvén annak himnuszát.

A vendégek bevonultak ezután a hősök-csarnokába, ahol a cserkész zászlótartók díszőrsége között megadták a tiszteletet a magyar hősöknek és letették a hősi sírra a lengyel színekkel díszített kegyeleti koszorút, amellyel azután a rövid, de felemelő ünnepség véget ért. A délután folyamán a cserkészek a város nevezetességeit tekintették meg.

– thj. –

Veszprémvármegye, 1938. július 24. 2. p

Veszprém pusztulása 1704. május 31-én

A magyar történelemben szereplő idegen egyének egyik leggyászosabb emlékű alakja Heister tábornok marsall. Magyarországon sokfelé hagyott átkos emléket, s ezek egyikének évfordulója lesz május 31-én, mely az 1704. évben Veszprém városának lett szomorú dátumává. Ugyanis Heisternek hozzá méltó hada e napon Veszprémet „tisztelte meg” látogatásával, melynek könnyek és vér, dúlás és pusztulás lettek nyomai. Dönthetetlen bizonyíték erre az alább közölt levél, melyet Széchényi Pál akkori kalocsai érsek és egyúttal veszprémi püspök írt Lipót királyhoz. Az érseknek latinul írt levele magyar fordításban így hangzik:

Szent Császári Felség! Legkegyelmesebb Uram!

Császári Felségednek május 12-én kelt s futár által idehozott legkegyelmesebb leveléből értesülök Lamberg Ferenc gróf úr idejöveteléről s abbeli megbízatásáról, hogy a különféle jogtalanságok orvoslásában és magának a kegyes békének fontos ügyében nekem segédkezet nyújtson. Ámde ebből fakadó nagy vigasztalásomat újabb fájdalom fojtotta el, melyet Heister generális marsall úr okozott. Ugyanis még a futár ittlétekor, Veszprémből hozzám jött egy kanonok néhány nemessel és leírta előttem a város siralmas állapotát, előadván, hogy őt a múlt pénteken a nevezett generális marsall bőségesen megnyugtatta és biztosította arról, hogy Veszprémet s főképpen az ottani káptalant meg fogja kímélni, sőt még régebben a káptalan nagyprépostja határozott pártfogó (menedék) levelet kapott az egész város számára. Mindennek ellenére a rákövetkező szombaton, főképp a német, azután pedig a rác csapatok, teljes szabadságot nyertek arra, hogy válogatás nélkül minden nem- és rendbeli lakosok, sőt a Klérus ellen is dühöngjenek; ennek a gyászos engedélynek pedig az lett következménye, hogy a házakat kirabolták, magukat a kanonokokat nemcsak egyéb ingóságaikból, hanem még ruhájukból is gyalázatosan kifosztották; azután néhányukat, köztük őt magát, (aki ezt nekem jelenté), barmok módjára a lovak mellett a táborba hurcolták, a nagyprépost öt-hat sebből vérzett, egy másik prépost, roskadozó aggastyán, saját házába égett; a szüzeket meggyalázták, a szent dolgokat megszentségtelenítették, a kelyheket s egyéb drága fölszereléseket, amiket az évszázadok megkíméltek, szerte rabolták, a templomot vérontással megfertőzték, majd a többi épületekkel együtt felgyújtották és nagyszámú polgárt és nemest, (akik házaikban tartózkodtak és az elégületlenek táborához nem csatlakoztak) megöltek. Midőn pedig e borzasztó dúlás után ez a kanonok és a többiek, akik e szerencsétlenségről tanúskodnak, félholtan a táborba érkeztek a nevezett generális marsall elé, hallották ugyanennek a marsall úrnak nemcsak ismételten is ellenem szórt gyalázkodásait és engem főlázadónak nevező támadásait, hanem fenyegetőzéseit is, hogy birtokaimat, mint ellenség birtokait tűzzel-vassal fogja elpusztítani. Ilyen körülmények közt, bár immár saját otthonomban sem vagyok biztonságban, mégis szívesen kelek útra, hogy mielőbb tárgyalhassak Lamberg gróf úrral azokról, amik Fölségednek érdekeit előmozdítják. De félek, hogy ezen és hasonló gyászos események, hogy ti. válogatás nélkül mindenkit megtámadnak, nagy botrányt okoznak és a béke üdvös munkáját megakasztják, kiváltképpen pedig azért, mert nem a katonák, nem csupán az eretnekek, nem a szövetségszegők bűnhődnek, hanem az otthonukban tartózkodó, háborút nem viselő polgárok, papok, a templomok, oltárok, levéltárak.

Egyébként az engem fenyegető veszedelemben Fölségednek hatalmas pártfogásáért és császári kegyéért különösen és legalázatosabban esedezve s Császári Fölségednek lábaihoz borulva maradok Szent Császári-Királyi Fölségednek Székesfehérvárott, 1704. május hó 16-án,

Legalázatosabb és mindenkor hű alattvalója és káplánja

Széchényi Pál s. k.

kalocsai érsek.

Íme a szomorú levél, melyben az a legszomorúbb, hogy – bár Lipót király az érseket nagyon kedvelte és leveleiben a legszívesebben és legkegyesebben bánt vele – még sem járt semmi érdemes eredménnyel.

Közli: Kertész Kálmán

Veszprémi Hírlap, 1937. március 14. 9. p.

Forrás: Válság után – háború előtt Veszprém az 1930-as évek végén Válogatta és szerkesztette: Csiszár Miklós Kiadja: az Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet, Veszprém 2010.