Dramaturgia és a bábok

A beszélgetés a konferencia aznap délelõtti elõadásain (Nánay István kritikus Báb- dramaturgia, Szász Zsolt bábtervezõ és -kivitelezõ, Tömöry Márta író és dramaturg pedig Mese és báb címmel tartott elõadást) felmerült gondolatokat fûzte tovább. Pilári Gábor bábmûvész és Csák György színmûvész is részt vett a beszélgetésen. Abban egyetértettek, hogy ma a gyermekeknek szóló színház nincs elismert helyen. A színházmûvészet területén szinte csakis a felnõttekhez szóló elõadásokról, az ezeket a darabokat játszó társulatokról, színházakról esik szó. Szász Zsolt úgy látja, a bábszínészekben is van egyfajta kisebbrendûségi érzés, amely egyrészt a gyermekszínészet sokadrangú helyzetébõl fakad, másrészt pedig abból, hogy a bábosok gyakran nincsenek tisztában saját mûfajuk eredetével, egyfajta quotszakadásquot érzékelhetõ a hagyományban. Biztos alapot nyújtó elméleti és gyakorlati képzés változtathatna ezen.
Szóba került az a jelenség is, amikor a bábszínészek az elõadásban kilépnek a paraván mögül. Szász Zsolt szerint ma már teljesen elfogadható, hogy egy darabon belül báb és quotélõ színészetquot is helyet kap. Nánay István úgy látja, hogy annak nincs semmi értelme, hogy öncélúan elõlépjenek a bábszínészek, viszont ha a rendezõnek ezzel dramaturgiai célja van, akkor helyénvaló ez a quotmódszerquot, amely egyébként nem is számít újdonságnak, hanem quotelfelejtettékquot egy idõre.