Elő a varázspálcákkal! Megnéztük az új Harry Potter filmet!

Hosszabb kihagyás után a rendezők bejelentették a varázsbirodalom újabb részét, mely nem a Harry Potter folytatása, hanem annak világából kapunk egy újabb szeletet. Mikor kijöttem a moziból, rájöttem, mennyire hiányzott nekem ez a világ, mennyire hosszú volt a kihagyás a lezáró és az újabb film között.

J.K Rowling természetesen vállalta a forgatókönyvírást, a film rendezését pedig az a David Yates vállalta, aki az utolsó pár epizódot készítette. A végeredmény nagyon izgalmas lett.

A történetünk 70 évvel a Harry Potter története előtti időszakot öleli fel, korábbaktól eltérő térbe és időbe vezeti vissza a nézőit. Az érdekesség, hogy nem Angliában, hanem Amerikában játszódik az új történetszál. Az előző századelő kitűnő választásnak bizonyult, a díszletek, a jelmezek és a dizájn tökéletes módon megelevenít egy régi kort, amely alapjaiban ugyan  retró és varázslatosan meseszerű. Az Angliából érkező Göthe Salmander poggyászának kíséretében érkezik New Yorkba. A magnixek (muglik-varázslat nélküli emberek) számára láthatatlan a csomag belseje, mely igazából varázslatos élőlények arzenálját tartalmazza. A bonyodalom akkor veszi kezdetét, mikor a csomag elkeveredik, és a tartalom meglép. Az elszabadult lények között akadnak, barátságos és barátságtalan lények is. Salmander persze mindegyik lényét szereti, hiszen ő egy állatvédő, állatmentő. A szálak kibontakozás közben megismerhetjük New York varázslóközösségét, a helyi viszonyokat. Ekkor bontakozik ki a film másik fő cselekményszála, mely a minisztérium nyomozását mutatja be.

Merőben más képet kapunk az előző angolos filmekhez képest, teljes mértékben amerikanizálták a történtet. Politika, radikális csoportok, szivarfüstben úszó kocsmák és a Mágiaügyi Minisztérium problémája elevenedik meg előttünk. Nagyon tömény a tartalom, bár ez mindig is jellemző volt a Potter filmekre. Érdekes, hogy a kategória besorolása 12 éves kort jelöl meg. A film ugyanis sok helyen kifejezetten sötét és nyomasztó. Gondolok itt a családon belüli erőszakra, belső démonainkkal felvett harcra. Rowling nem biztos, hogy gyerekeknek készítette ezt a filmet, de ezzel nincs is semmi probléma.

A történet folyamatosan pörög, megdöbbent-megmosolyogtat. Fontos kiemelnem, hogy aki nem látott egy Potter filmet se, az is nyugodtan beülhet és megnézheti, mert a film néhány utaláson kívül egyáltalán nem táplálkozik az eredeti filmekből, és ez így van jól. Voltak pillanatok, témák, melyet vártam volna, hogy jobban kibontsanak, de mivel tudjuk, hogy öt részes sorozatról beszélünk, még várhat a teljes körű ismertetés. Egy jó kis ízelítőt kaptunk, amely pont elég volt arra, hogy kielégítsük varázsvilág iránti sóvárgásunkat, és izgalommal várjuk az újabb részek megjelenését. A történet nem volt olyan nagyívű, mint vártam. Furcsa volt még az is, hogy jelen esetben nem kapunk akkora földrajzi teret, mint a korábbi alkotásokban. Ezt a teret a jövőben természetesen még alkalmuk bővíteni. Sokszor éreztem úgy, hogy a sok akció rovására ment a varázslás. A néző egy még több varázslatot, varázsigét és mágiát várt, bár lehet, hogy én magam voltam túlságosan kiéhezve a történetre. A film vizuális effektjei vitán felül elsőrangúak, gyönyörű képkockákat tartogat a film.

A kasztingtól nem voltam túlságosan elragadtatva, Colin Farrell, mint fő gonosz nagyon jól teljesített, viszont a főszereplő Eddie Redmayne idétlen félmosolya gyakran volt idegesítő. A többiek hoztak egy általános szintet, kimagaslónak azonban nem nevezném.

Kíváncsi vagyok, hogy Rowling miként fogja folytatni a történetet, hiszen ez egy nagyon új dolognak a kezdete, drukkolok neki, hogy legalább annyi fantáziát vigyen be, mint a Potter könyvekbe. Én megadom a bizalmat nekik, így felszálltam az Angliából- Amerikába tartó hajóra, hogy felfedezzem, mennyi varázslatot tartogat még az amerikai kontinens.