Első világháborús emlékkiállítás nyílt az ajkai művelődési központban

Hadtörténeti Intézetnek és Múzeumnak, valamint Ajka és településrészeinek első világháborús emléktárgyaiból berendezett különleges tárlat, Bóday Gábor harctéren készített grafikáival és fotóival, a Veszprémi Méretes Szabóság által készített első világháborús egyenruháival, valamint Tóth György régi használati tárgyaival, egy letűnt kornak emléket állító szobraival kiegészülve adott átfogó képet arról, hogy miként és tulajdonképpen hol harcoltak elődeink a Nagy Háborúban.

Az ünnepélyes kiállítás megnyitón Rédling Nikoletta, a művelődési központ művelődésszervezője Gyóni Géza: Csak egy éjszakára című, háborúellenes versét mély átéléssel adta elő. A tárlatot a Hadtörténeti Intézet és Múzeum igazgató-helyettese, Soós Péter őrnagy nyitotta meg. Beszédében kiemelte, néhány hét múlva lesz száz éve annak, hogy véget ért az emberiség első globális méretű fegyveres konfliktusa, amelyben embermilliók vesztek oda, vagy nyomorodtak meg testben és lélekben, mialatt jelentős anyagi és szellemi értékek is elenyésztek.

– Az idő előrehaladtával, a szemtanúk és a túlélők halálával a Nagy háború emlékét egyre inkább csak a megsárgult fotók, a padláson korhadó katonaládák őrizték. A rendszerváltást követően, javult a helyzet, a hősi emlékművek újra visszakerültek az őket megillető helyükre, újra ünnepé vált a Hősök Napja. Akadt néhány kutató és lelkes helytörténész, akik fáradhatatlanul gyűjtötték a Nagy Háború emlékeit, járták a levéltárakat, feltérképezték a katonatemetőket. A szarajevói pisztolylövések eldördülése után száz évvel, a centenáriumi megemlékezésekkel szerencsés fordulat kezdődött az első világháború kutatása és emlékeinek ápolása terén.

Az állami költségvetésből életre hívott kezdeményezések, mint a hadisírok és emlékművek felújítása, a Centenáriumi Emlékbizottság által támogatott múzeumi kiállítások, történelmi filmek és koncertek mellett, baráti körök, hagyományőrző és ápoló egyesületek is nagyon sok mindent tettek. Nagy öröm, amikor olyan kezdeményezéssel találkozom, mint a Csékúti Baráti Kör által állított kopjakert, és ez a kiállítás is.

Fontos, hogy soha ne merüljön feledésbe az, hogy Ajka és Csingervölgy 71, Ajkarendek 23, Bakonygyepes 13, Bódé 8, Csékút 26, Padrag 34, Tósokberénd 16 és Tósok 19 szülöttje és lakosa soha nem térhetett haza a háborúból. Örök álmukat Galícia dombjai, Kárpátok hegyei alatt, a Doberdó karsztján, az Isonzó völgyében, Dél-Tirol sziklái között, vagy valahol egy elfelejtett hadifogoly-temetőben alusszák. Az ő emléküknek ajánlva nyitom meg a kiállítást, megköszönve a szervezőknek azt az elköteleződést és fáradságot, amellyel Ajka és településrészei első világháborús relikviáinak összegyűjtésében tanúsítottak – mondta Soós Péter.

Továbbá hozzátette, hogy nincsen olyan család hazánkban, amely valamilyen formában ne lenne érintett a témában. Óriási felelősségünk van abban, hogy a következő generációnak is örökül hagyjuk azt, hogy milyen áldozatot hoztak hazájukért és családjukért elődeink. A kiállításra időzítve, négy év szünet után ismét megjelent az ajkai helytörténeti folyóirat, az Ajkai Századok.

A kötetet Tilhof Endre lektorálta és Csendesné Bosits Éva szerkesztette. Több ajkai amatőr kutató, többségükben az Ajkai Helytörténeti Klub tagjai (Poór Andrásné Tatai Izabella, Csendesné Bosits Éva, Gasztonyi Erzsébet, Áment Márton, Domján János, Heffler László, Horváth Károly, Sipos Ottó, Tilhof Endre, Varga György klubtagok, valamint Utassy István, Kovács Viktor lelkész, Paksa Rudolf, Szabó Jenőné és Borók Edit) 89 oldalon, 24 írásban, 120 fotóval, három dokumentummal, négy térképpel és 11 rajzzal szemléltették a településhez köthető száz éve történt eseményeket. Mind a kiállítást, mind pedig a folyóiratot nagy érdeklődés övezte.