A Pannon Várszínház legújabb előadását mutatta be a Hangvillában

Gittegylet, Füvészkert, Boka, Nemecsek – bizonyára sokak számára csengenek ismerősen ezek a szavak, melyek hallatán álmukból felkelve is beugrik, Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című regénye. A műből készült musicalt Dés László, Geszti Péter és Grecsó Krisztián neve fémjelzi, melyet a Budapesten a Vígszínházban vittek színre. Az első vidéki helyszín és a második bemutató jogát kapta meg a Pannon Várszínház, közel fél évvel a budapesti premier után.

Korábban a várszínház színpadra alkalmazta a művet prózai változatban. A musical esetén a szöveget, a zenét és a dalszöveget vette át a teátrum.

A darab egy újabb erős előadása a várszínháznak. Vándorfi László rendező a műben a drámaiságot és a könnyedséget kellő arányban, jó érzékkel jelenítette meg. A történet szerint két, fiúkból álló csapat, a Pál utcai fiúk és a vörösingesek között megy a harc a grundért. Az események kulcsfigurája Nemecsek Ernő, aki életét áldozza a terület megvédéséért. Mindez abban a korban, amikor még az adott szónak, becsületnek, bajtársiasságnak, árulásnak súlya volt. Olyannyira, hogy még az ellenség szemében is tiszteletet vívtak ki a nemes tettek. A gyerekek eljátszották a felnőttek világát, csatával, tábornokkal, egylettel, elnökkel. A játék során aztán maguk is felnőttek, sőt szembesültek azzal, hogy időnként valóban vérre mennek a dolgok.

A várszínházban nem gyerekek, hanem fiatalemberek, jelenítik meg a karaktereket, azonban a történet így is működik. Nemecsek Ernő szerepében Szente Árpád Csaba, Boka szerepében Szelle Dávid, Áts Feri szerepében Kékesi Gábor látható, de a várszínház szinte valamennyi férfi tagját felvonultatja az előadás. Szente Árpád Csabának hálás a musicali szerep, melyben a tehetséges fiatalember megmutathatja kivételes énekhangját. Ha a színpadi jelenlétét erősíteni tudja, bizonyára remekelhet. Szelle Dávidnak jól áll a szerep hihetően hozza a figurát. Kékesi Gábor alakítása erős, azonban néha olyan, mintha rutinból dolgoznak. A szereplők közül A Barabást alakító Ruff Rolandnak is vannak emlékezetes pillanatai. A színészek a nagyobb és kisebb szerepekben is közel azonosan magas színvonalú teljesítményt hoznak, miközben rengeteg tánc, ének, koreográfia tűzdeli a darabot.

Remek a két felvonás felépítése, jó helyen vannak a hangsúlyok, a jelenetek ritmusa is eltalált. Nem nyomja el egymást a zene és a próza, jó helyen vannak az effektek. Figyelemre méltó a díszlet, amely egyszerű, azonban ötletes és igen jól variálható, nem sok, de nem is kevés, ami a többféle színhelyt tekintve bravúros. A ruhák leginkább a korabeli viseletet idézik, ami kifejezetten előnyös.

Összességében egy újabb remek produkció a Pannon Várszínháztól. Egyetlen negatívumként Geszti Péter hatását lehet felhozni, akinek a dalszövegei már a kilencvenes években is inkább kínosak voltak és azóta sem fejlődtek.

A darab tehát remek, színvonalas, az évad meghatározó előadása, melyet bármikor érdemes megnézni.