<u>Pókerező költő és bűbájtan</u>

Már az a fiataloknak szánt szlogen is találó, hogy Senkinek nem jössz be, ha a könyvtárba nem jössz be , de igazából az ötlet is jó, valami történjen a könyvtárakban, amiről majd beszélnek az emberek, a fiatalok, az idősek. Ez a Nagy Olvashow nevű rendezvény, amely október 2. és 12. között zajlik az országban. 

Varró Dániel költő-műfordító Zircen vendégeskedett

Veszprém megyében kilenc település (Veszprém, Ajka, Balatonfüred, Badacsonytomaj, Devecser, Sümeg, Tapolca, Várpalota, Zirc) tíz könyvtárában hetven rendezvényt tartanak a kezdeményezés keretén belül. Erre a Nemzeti Kulturális Alapprogram 1,2 millió forintot biztosít. Idén a rendezvény főként az egy év alatti kisbabák családjait szeretné megszólítani, hogy a baba-olvasójeggyel kölcsönözni vitt apróságok hamar gyakorlott könyvtárlátogatóvá váljanak. 

Az első könyvtári élmények rögzítésére Babaolvasó címmel füzet készült, amelyet a kistelepülésekre is eljuttatnak a védőnői hálózaton keresztül. A kismamák szülői szakkönyvek mellett mondókás- és mesekönyveket is kölcsönözhetnek a babaolvasójeggyel. A 3-12 éves gyerekeket a kölyökprogrammal szeretnék olvasásra bírni a Nagy Olvashow keretében; a korcsoportonként összeállított ajánlott olvasmányokhoz fejtörők kapcsolódnak.

A könyvtárak a tinik meghódítását is célul tűzték ki: a korosztály szokásait figyelembe véve őket az interneten keresztül szólítják meg. A tizenéveseket október 2. és 12. között kvízjáték ösztönzi olvasásra és az internetes adatbázisok használatára. Ezenkívül vetélkedőket, író-olvasó találkozókat szerveznek számukra. Az idősebb korosztályt a Nagyi-olvashow szólítja meg: a nyugdíjasok figyelmét a könyvtárak otthonosságára, a számukra indított programokra szeretnék ráirányítani. 

Mindezeknek az információknak a birtokában indultam el, hogyan is néz ki gyakorlatban a Nagy Olvashow. Zircen a városi könyvtárban és művelődési házban kedden délelőtt Varró Dánielt, a népszerű gyerekköltőt látták vendégül. Ő amolyan roadshow jelleggel egy veszprémi találkozó után érkezett a Bakony szívébe. A zsúfolásig megtelt központi teremben Varró Dániel a nem túl bonyolult kérdésekre őszintén, közvetlenül válaszolt. Mesélt gyerekkoráról, iskolai élményeiről, a Túl a Maszat-hegyen című könyvéről, arról, hogyan írta azt, s miként mintázta meg egyik barátjáról a főhőst. 

Zenei betétek is voltak a beszélgetés közben, Egyed Brigitta, a Pannon Várszínház tagja pedig részleteket olvasott fel a verses regényből. A széksorokban ülő fiatal, általános és középiskolás generáció fegyelmezetten hallgatta a költőt. Nem volt mocorgás, egymás közötti suttogás. Figyelték Varró Dánielt, aki szimpatikus fickó benyomását keltette. Nem tett nagy, fenséges, magasztos kinyilatkoztatásokat a versekről, nem akart népművelni, népnevelni. 

Nem tagadta, hogy szeret pókerezni - indult is világbajnokságon, ahol a második körben kiesett. Beszélt arról is, néha jó gyorsétterembe és moziba járni, és ő bizony megnézi az akciófilmeket, alkalmanként pedig focizik is. Bár családjában többen a Vasasnak szorítanak, ő mégis Fradi-drukker, és nem abból él, hogy költő, hanem a műfordításaiból. 

A zirci fiatalság pedig úgy távozott a jó hangulatú találkozóról, hogy megjegyezték maguknak ezt nagy hajú, jó dumájú szerény, szimpatikus költőt, s néhányan elindultak a polcok felé, hogy megnézzék, kikölcsönözzék a könyvét.S míg Zircen kényelmesen ültem és figyeltem, addig Veszprémben az Eötvös Károly Megyei Könyvtárban már játszanom is kellett a leírt szavaim hitelességéért. 

Filius Flitwick bűbájtanárt formáltam meg, szerintem feledhető módon, komoly szövegproblémákkal küzdve. A Miért szeretjük Harry Pottert? rendezvényen Orolin Katalin tartott rendhagyó, remek hangulatú játékos irodalomórát. A mintegy húsz résztvevő között volt általános iskolás diák, gimnazista, sőt egyetemista lány is. A közös az volt az asztal körül ülőkben, hogy egész életüket áthatja Harry Potter története. Ez a kedvenc könyvük. 

Az egyik mellettem ülő lány például a könyv első részét 13-szor olvasta el. Azt nem tudom, hogy a többeiknél is hasonló adatok jöttek volna ki, de az biztos, szinte mindenki kívülről fújta a történeteket, a párbeszédeket, az általuk megformált szereplők jellemét pedig olyan hiteles módon ábrázolták, játszották el a feladatok megoldása közben, hogy nem volt kétség, ők igazi Harry Potter-rajongók, és képesek bárkit elvarázsolni. Így engem is. 

A varázslós kalandom után este a várpalotai Krúdy Gyula Városi Könyvtárban rontottam le feltűnő módon az átlagéletkort azzal, hogy beültem egy író-olvasó találkozóra. A teremben ugyanis csak nagymamák és nagypapák ültek, akik Monspart Éva írónő Nagyszülőnek lenni jó című előadására tértek be. Az első magyar Nagymamakönyv szerzője Scherter Judittal közösen írt arról, hogy mire is kell figyelni akkor, amikor az ember nagyszülővé válik. 

A kötetlen beszélgetés közben sok hasznos tanácsot hallottam a jövő(m)re nézve. Hallgattam azt, hogy a nagyszülők parancsolatai között az is benne van, hogy soha ne szóljanak bele a szülők vitáiba, ne álljnak senkinek a pártjára és ne vegyenek olyan ajándékot az unokának, amit a szülő sem venne meg. Körutam végén azon gondolkodtam, vajon hány könyvbarátot szerzett ez az országos akció? A tapasztalatokat Kecskeméten összegzik a szakemberek. Addig is a Nagy Olvashow-val kapcsolatban sem lehet semmit előre elkönyvelni, de a jövőjét ki lehet olvasni életünkből. Persze csak ha könyveket használunk minderre, s nem bűbájt.