Laza

2011.08.06. 08:34

Azt hiszem, jól döntöttem, hogy ezt a pályát választottam

Egy autóval megyünk Herendre, ő szeretne inni egy pohár bort. Az oda- és visszafele úton is sokat elárul magáról: borlovag, értékeli a jó borokat, tud főzni, kedvence az indonéz konyha, szívesen vásárol kortárs képeket. Lánya szobrász és költő, fia televíziós műsorkészítőnek tanul, ők igazolják a gyakorlatban, hogy a korai érzelemgazdag nevelés fokozza a kreativitást, a memóriát és a tanulást. Freund Tamás idén elnyerte az "agykutatók Nobel-díjának" nevezett Agy-díjat.

Balla Emőke

A herendi Apicius étteremben beszélgetünk az előző esti programról, a VeszprémFestről.  Freund Tamás neurobiológus, az agykéreg működésének nemzetközi hírű tudósa a dzsesszprogramok iránt érdeklődik. Az idei fesztiválon a Nils Landgren Funk Unit és az Incognito koncertje ígérkezett vonzónak, de kis csalódás: egy-két jó nótától eltekintve az Incognitó olyan hangerővel játszott, szinte éles fizikai fájdalom nyilallt belé. A pénteki koncert talán még ígéretesebb, azt még nagyobb lelkesedéssel várta.

"Snétberger akusztikus gitárjával biztos, hogy nem hangerővel akarja meggyőzni kiválóságáról a közönséget, csodálatos gitárzenét játszik." Az agykutatót gyerekkori emlékei, rokonai, baráti köre Veszprémhez kötik. Míg itthon élt, Veszprém volt számára a világ közepe, aztán egyetemre ment, négy évig dolgozott Oxfordban, kevesebbet tudott hazalátogatni, kicsit elszakadt a szülőföldjétől. Amikor családjával végleg letelepedett Magyarországon és úgy döntött, hogy itthon akar karriert építeni, gyakrabban járt haza, a régi barátságok is feléledtek. Nemcsak ő fedezte fel újra Veszprémet, de a város is őt: a Veszprém város tiszteletbeli polgára címet adományozta nekik. Gimnáziumi tanárai követték pályafutását, tudták, hogy Oxfordban dolgozott, huszonhat évesen kandidátusit védett, ám a média és a város figyelme a 2000-ben elsőként megkapott Bolyai-díj után fordult felé.


 
Nem kell rendelnünk, az étteremben menüsorral készültek. Csak hal ne legyen, kéri a vendég. Éppen az lett volna, ő az étlapról csirkemellfilét választ, később elmeséli, miért nem eszik halat. A fácánleves jöhet, közben maradunk Veszprémnél, sokan hívják-e őt, keresik-e barátságát. Elsősorban mint tudóst. Előadást tart gimnáziumában, művelődési házban, a kórházban orvosoknak, újévi beszédet a Pannon Egyetemen, körökben, szalonokban. Nemcsak Veszprém hívja őt, a többi nagyobb város is. Politikai előadást nem tart, de ha közös az érdeklődés, közös értékrend alapján szerveződik a közösség, egyetért annak alapelveivel és ideje engedi, szívesen megy. Az általa vallott értékrendről kérdezem. "Keresztény-polgári értékrendet vallok, de semmilyen politikai pártnak nem vagyok és nem is leszek tagja. Nem szeretném, ha azt mondanák, hogy a tudósi karrierem bármilyen módon valamilyen politikai szerepvállalástól függ, szeretnék megmaradni tiszta tudós embernek, aki bármikor bármit mondott életében, a legjobb lelkiismerettel, legjobb meggyőződésből tette."
 
Az agykutatók között sok a vallásos, hívő ember. Elképzelhető, hogy ebben annak is van szerepe, hogy az agy az anyag evolúciójának a csúcsa, legkomplexebb terméke és ha egy természettudós ezzel a legkomplexebb anyaggal próbál megismerkedni, és minél mélyebbre ás annak szerkezetének, működésének kutatásában, annál inkább rájön arra, ezt a csodálatos világot a véletlen nem hozhatta létre, akarva-akaratlanul megvallja a Teremtő létezését. "Kell hozzá a családi példa, az otthoni neveltetés és az, hogy a tudós pályája kezdetén találkozzon olyan nagyrabecsült és elismert tudós emberekkel, akik a kommunista időkben is meg merték vallani a hitüket.

Nekem voltak olyan kutató példaképeim, akik mindenek ellenére merték vállalni hitüket. Például Szentágothai János, egyik atyai mesterem. Köztudott volt róla, hogy hívő keresztény ember, így lett a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Presbiter volt az evangélikus egyházban, egész családját ebben a hitben nevelte. Egyik veje - aki most éppen miniszter, Réthelyi Miklós - pedig katolikus családból származik. Sorolhatnám a többieket is: Vizi E. Szilveszter - aki szintén elnöke volt az akadámiának és annak az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetnek (KOKI) az igazgatója, ahonnan az első olyan állásajánlatot kaptam Magyarországról, ami végleg hazahozott Oxfordból (és aminek jelenleg az igazgatója - a szerk.) , Hámori József, az akadémia volt alelnöke, Tulassay Tivadar, a Semmelweis Egyetem rektora."
 


Freund Tamást kutatóintézeti állása mellett 2003-ban a Pázmány Péter Katolikus Egyetem neurobiológiai tanszékének tanszékvezető egyetemi tanárává nevezték ki. Katolikus keresztényi kötelességének tartotta, hogy hozzájáruljon egy új kar alapításához: az oktatási törvény szerint csak azok az intézmények maradhattak egyetemek, melyeknek volt legalább három kara, két fő tudományterülethez tartozva. A jogi, bölcsész és hittudományi kar mellett kellett egy új kar, egy természettudományos; a legkisebb költséggel az információs technológiai kart lehetett megalapítani. Roska Tamás, aki második alkalommal kapta meg a Bolyai-díjat, kiváló dékánjelölt, felajánlotta, hogy összeszedi az oktatói gárdát. A neurobiológiai oktatott anyagot Freund Tamás állította össze, ő felügyeli a neurobiológia oktatást, de próbálta úgy szervezni, hogy csak irányítson, az oktatási feladatot ne teljesen neki kelljen ellátnia, pár órát oktat.

Érkezik a főétel - neki a csirkefilé-, ez jó alkalom, hogy elmesélje, mi a probléma a hallal. Gyerekként egyszer majdnem megfulladt egy szálkától, a félelem mélyen bevésődött benne, máig nem felejti. Most jön az ő tudománya, a memória folyamatok két fázisához kapcsolt neuronhálózati aktivitás mintázatok, a theta és gamma oszcillációk, illetve az éleshullám aktivitás kialakulásának neuronhálózati alapjai. Az emberi agykéregben több milliárd idegsejt van. Ezek mindegyike több mint negyven-hatvan ezer másikkal kapcsolódik, ad is nekik impulzusokat, fogad is tőlük impulzusokat. A kapcsolódási pontok változó erősségűek. Használattól függően képesek megerősödni vagy gyengülni. Minden, ami valaha velünk történt, maradandó nyomot hagyott az agyunkban. Nem a beírással, bevéséssel van a baj, hanem az előhívással. "

Ha félelem vagy pozitív érzelem, motiváltság kapcsolódik az adott eseményhez, azt képesek vagyunk könnyen előhívni, ennek a mechanizmusait viszonylag jól ismerjük. Tudjuk, melyek azok az agyterületek, amelyek érzelmekről, motiváltságról, akár félelmi reakciókról szállítanak impulzusokat és azt is tudjuk, hogy ezek az ősi pályák olyan idegsejt aktivitást tartanak fenn, ami elősegíti a memórianyomok beégetődését. Az idegsejt aktivitási mintázatok, az agyhullámok arra jók, hogy szinkronizálják a kódolásban résztvevő idegsejtek működését; ha ezek a kódoló idegsejtek egyszerre sülnek ki, képesek erősíteni egymással a kapcsolataikat, ebben tárolódik a memória. Az érzelem a kulcsmomentum.



Ezek az agyhullámok akkor lesznek nagyobb frekvenciájúak vagy nagyobb amplitúdójúak, ha gazdag belső világgal rendelkezünk. Ha azt akarjuk, hogy tartósan elraktározódjon bármi az agyunkban, időt kell hagyni az érzelmeink, motivációinknak impulzusokat szállító pályának arra, hogy generálják ezt a hullámtevékenységet. Ahhoz, hogy az elraktározott ismeretanyag könnyen előhívhatóvá váljon, asszociációs képességünk jobb legyen, az kell, hogy belső világunk "habarcsával" vonjuk be ezeket az információtéglákat. Minél gazdagabb a belső világ, annál vastagabb a "habarcs" a téglákon, annál szélesebb asszociáiót tesz lehetővé. Ez a belső világ egyedi, mindenkinek a neveltetése, az iskolai oktatás során nyert élményei, a művészeti nevelés, a művészetek aktív művelése határozza meg annak gazdagságát, teszi egyedivé. Ezért kreatív az az ember, akinek a mindenki számára rendelkezésére álló információról valami egészen más jut eszébe, mint az átlagembernek."

Kávét soha nem iszik, a desszerthez a tokaji bor jobban illik.

"Tudós úgy lesz valaki, hogy valamiképpen kialakult benne ez az érzelmi viszonyulás az általa vizsgált tudományterülethez - nálam a biológiához, az agyhoz-, és van benne egy mérhetetlen megismerni vágyás. Emlékszem, egész pici koromtól vizsgálgattam a bogarakat, a növényeket az erdőben, napokat töltöttem a csemetekertben, ahol nagymamám dolgozott. Mindig az érdekelt, mi miért, hogyan működik, tizenhárom évesen a szerszámos kamrában felépítettem egy kis kémialabort. Kell, hogy legyen motiváció, érzelmi viszonyulás a kutatás tárgyához, mert ha az ember nem imádja azt, amit kutat, nem ér el eredményt. Egy nagyon motivált, érzelemgazdag belső világgal viszonyulva sajátítja el az ember az új ismereteket, tesz felfedezéseket. A kreativitás fokozásához kell, hogy az ember belső világa folyamatosan gazdagodjon, én ezt a zenétől kaptam. A gimiben szinte kizárólag zenéltem, a kötelező tanulmányokon túl mással nem is nagyon foglalkoztam."
 
Korábbi interjúban már beszéltünk arról, miért a biológusi, a kutatói, miért nem a zenei pályát választotta. Harmadikos gimnazistaként megszerette a biológiát és úgy gondolta, kutatás mellett hobbiként lehet zenélni, de ha zenész lesz, hobbiként kutatni nem lehet. Annak idején Nyitrai Endréékkel játszott egy zenekarban. Néha éjjel kettőig vidéken zenéltek, előfordult, hogy reggel hat órára értek Veszprémbe, annyi ideje volt, hogy átpakolja a táskáját, úgy indult iskolába. A zenész karrier nem teszi lehetővé, hogy családot alapítson, nevelje a gyerekeit, ez volt a másik ok, ami eltávolította a zenész pályától. "Azt hiszem, jól döntöttem."

Az igazi ismertséget a Bolyai-díj hozta meg Freund Tamásnak. A tudomány sokat köszönhet a Bolyai-díjnak; az alapítók azt tűzték célul, hogy média ne csak a sportolókat, színészeket, énekeseket sztárolja, hanem a tudósokat is próbálja az érdeklődés középpontjába állítani, "sztárolni", Somody Imre mindent megtett ennek érdekében. Ha a tudomány művelése és a tudósok nem kapják meg a megfelelő társadalmi elismertséget, egy idő után nehéz lesz a legtehetségesebb fiatalokat megnyerni a nem nagy népszerűségnek örvendő tudományos kutatói pályának. A Bolyai-díj a kis magyar Nobel-díjként vonult be a köztudatba, nagy média érdeklődés övezte, a Prima Primissima-díj megjelenésével az érdeklődés átmenetileg kicsit lanyhult, ma már újra a legismertebb hazai tudományos díj.
 
A legrangosabb az idén márciusban elnyert dán alapítású The Brain Prize, amit az "agykutatók Nobel-díjának" is neveznek. Az elismerést először adták át, a Nobel-díj összegével. A díjbizottság a közel száz felterjeszett tudós közül hármójukat  Freund Tamást, Buzsáki Györgyöt, Somogyi Pétert szavazta meg, az agykéreg kutatásban alkottak nagyot. A díj demonstrálja az együttműködést. Mindhárman magyarok: egyikük az Oxfordi Egyetemen, a másikuk a Rutgersi Egyetemen, harmadikuk Budapesten dolgozik. 
 


Adódik a kérdés, miért ilyen sikeresek a magyar agykutatók. Jó hagyománya van, válaszol Freund Tamás. "Somogyi Péter és én is Szentágothai-iskolából származunk, Buzsáki György a Grastyán Endre iskolából. A magyar idegtudomány egészen Apáthy Istvánig nyúlott vissza, az ő tanítványa Lenhossék Mihály, az övé Szentágothai, van egy folytonosság. Szentágothai korában ez a "fa" hatalmasra terebélyesedett. Ez a mostani díj a magyar agykutatás nagy hagyományainak is szól, aminek külön örülök."

A hagyományt a fiatalok viszik tovább; a KOKI-ban kiváló fiatal kollégák vannak, akik rangos elismeréseket, angliai  pályázatokat nyernek. Az angol professzorok ittjártukkor kiemelték, Nagy-Britanniában sincs olyan intézet, ahol hat hasonló pályázatot elnyert fiatal dolgozna. Kérdés az, hogyan tartsák itthon, illetve hogyan hozzák haza őket; a kutató professzor két embert haza csalt, a Kaliforniából érkezett kutató azóta a legfiatalabb magyar akadémikus. Pálinkás József, a tudományos akadémia jelenlegi elnöke a Lendület pályázattal teremti meg a feltételeket, teszi érdekeltté az intézeteket, hogy hozzák vissza a fiatalokat. "A feltételek a legfontosabbak, de kell, hogy valaki akarjon tenni az országáért, számítson neki az, hogy a felfedezést itthon teszi. Kutatni manapság nem lehet magányos farkasként. Nem muszáj okvetlenül nagy csoportokban együtt dolgozni, de a kutató társakkal, kollégákkal folytatott tízperces folyosói beszélgetésekből is sokat épülök. Kell egy kutatóhelyen a kritikus tömeg."
 
A Lendület pályázat és a külföldi pályázatok miatt a KOKI jó helyzetben van, ám biztosítani kell, hogy a hazai források is támogassák a kutatásokat; a nemzetgazdaság fejlődése szempontjából fontos, hogy ezt saját forrásból oldják meg. Amíg a vállalkozói szféra ezer sebből vérzik, ezt a feladatot az államnak kell ellátni, a megerősített vállalkozói szféra támogathatja majd a tudományt. "Meg vagyok róla győződve, amint kilábalunk az adósságcsapdából, a politikai terveknek kialakított gazdasági háttér is biztosított lesz."

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!