2017.04.19. 15:17
Jenőfi Zsuzsanna: Töfi, a kutyus
Sokan úgy tudják, meseország nem létezik. Pedig itt még az állatok is tudnak beszélni. Meseország igenis létezik, és nagyon ritkán előfordul, hogy ember is beteheti oda a lábát. A legmagasabb hegy tetején tíz évente nyílik egy kapu a mesék világába.
Pontosan ebben az országban élnek beszélő állatok, tündérek, koboldok, táncoló csigák és még sok érdekes lény. Töfi a mi hősünk, akiről a mese szól. Ő még most anyukája hasában van, aki egy nagy, hétemeletes faházikóban lakik. Csakhogy itt nem mehet minden olyan egyszerűen, mert a kutyaanyukának rossz barátai is vannak, akik meg akarják szerezni a kölyköket, amint megszületnek. Így hát elindult menekülni és csak ment, mendegélt.Amikor elkezdett fájni a hasa, rögtön tudta, itt az idő. Befutott a legközelebbi barátjához és segítséget kért tőle. Kitalálták, hogy mikor a babák megszületnek, akkor vigye el vele tündérország leghíresebb babaotthonába, ahova mindenféle árva gyerekeket befogadnak.
El is vitték a kicsiket, de az egyikőjük otthon maradt a sarokban. Ő volt Töfi. A kiskutyának attól a pillanattól egyedül kellett boldogulnia. Várt egy kicsit, hátha jön érte valaki, de nem jött senki. Csak várt és várt mikor meghallotta, hogy korog a hasa. Elment hát a konyhába és a hűtőből kivett egy hatalmas almás pitét, mind megette és elindult világot látni.
Jenőfi Zsuzsanna rajza
Szegény kutyusnak a kilinccsel meggyűlt a baja, de mikor kijutott az útra és meglátta azt a sok tündért repülni, manókat futkorázni, csigákat fogócskázni csak nézte milyen boldogok.
Elindult a koboldok felé, de ők nem foglalkoztak vele. Egy tündér ment oda hozzá segíteni, aki megígérte neki, hogy ha ugat, akkor ő rögtön ott lesz és segít neki. Töfi ezzel a tudattal ment tovább és tudta, már nincs olyan egyedül. A kutya sokszor hívta a jó tündérét, mert volt, hogy egy sötét utcából megtámadták a trollok vagy a barbiek akarták behívni egy szépségszalonba. Szegény állat annyit futkorászott. Egyszer csak egy hegyen találta magát és megjelent előtte egy kéken világító lyuk. Úgy gondolta ő már egy elég nagy kutyakölyök és átugrott rajta.
Mikor átjutott rajta körül nézett és egy hegyen találta magát, de nem olyanon mint amilyen volt az előbb. Lenézett hát a hegyről és ott látott egy kis vásárt sok emberrel s mivel ő új kölyök volt, nem tudta, hogy az emberek csak a másik világban léteznek.
Lement hősünk az imént látott helyre s észrevett pár kutyát akik pórázra voltak kötve. Odafutott hozzájuk, de abban a pillanatban egy néni megkötötte őt is.
A vásárban azonban éppen arra futott egy kislány, Anna aki véletlenül neki ment Töfinek és felborultak. Mikor feltámaszkodott meglátta a kutyulit és megölelte. Az állat csak nézett, de neki is jól esett a szeretet így hát megnyalta. A kislány szülei pont odaértek és bocsánatot kértek az eladótól.
Éppen mentek volna el, de a kisbaba nem szerette volna ot hagyni új barátját s a szülei nagyon szerették Annát, megvették neki és három testvérének Töfi kutyust.
Hazamentek és azóta együtt élnek az idegen világból jött kutyussal aki nagyon szereti őket.