A szomszéd kertje

Na, ez jó pár talpnyi,  tízszer tizenöt méter. Hú, ez elég nagy  izgultam. Azonban amikor Jóska bá, a tulaj dicsérve a jó talajt, rálépett a zöldellő tulipánlevelekre, felsikítottam, hogy ez már az én virágom. Na, ezzel el is dőlt minden. Még az alezredesként nyugdíjazott gazda szava is elakadt. Igaz, csak egy pillanatra, mert aztán gyorsan kapcsolt és szólt, hogy ha gazos lesz, visszaveszi. A lakat pedig az övé, vegyek magamnak. Az örömöm ezen már nem múlt, végre nem kell nagy ívben kikerülnöm a vetőmagos polcokat a boltban, és kedvemre alkudozhatok a palántákra a piacon. Tíz perc séta a lakástól a kert, rendesen bekerítették, főnyeremény. Az üzlet tehát megköttetett, mondtam, hogy reggel jövök ásni. "Tényleg kertészkedni akar?" csodálkozott az öreg, pedig se tűsarkam, se műkörmöm. Már zártam be a kaput, mikor utánam kiabált: ne vegyen lakatot, odaadom!