Nincsen magyarázat a vandalizmusra

Valószínű, hogy a legtöbb esetben az alkohol növeszti a fékevesztett virtust, ami bizonyítani akarja a vandálban lakozó erőt. Talán dicsekvés, kivagyiság, vagy egyszerűen primitív észjárás okozza. Miként a Várkertben rendszeresen, úgy a belvárosban is találkozhatunk a hátrahagyott nyomokkal: a vandál letöri, kiborítja, fölszedi, odébb dobja azt, ami útjába kerül.

Annyi bizonyos, hogy joggal panaszkodnak a Celli út végén élők: valakik – mert szerintük erre egy ember nem volt képes – derékba törtek egy virágzó hársfát. Erre ébredtek az ott élők a közelmúltban egy csendes reggelen. A fákat az egyik lakó ültette, gondozta, azért, hogy a zajt, a port fölfogják, és látványuk megnyugvással töltse el a növényeket szeretőket.

A fa senkinek sem vétett (Fotó: Nagy Imre)

– Ahhoz, hogy a nagyáruházban vásárolt italok, termékek üvegeit, zacskóit itt szórják el, már hozzászoktunk. Még a kukaborogatáshoz is, de ez már fölháborító. Vajon kinek és mit vétett ez a fácska? – mondják a lakók, akik utcahosszat rendszeresen összeszedik a mások által eldobált szemetet. Egyik reggelre egyikük kocsijának a lámpáját törték össze az esztelen vandálok. Ez kellemetlen, de helyrehozható. Ám a vandalizmus, miként a kitört fa is, nem gyógyítható.