Rédli András párbajtőrvívó osztotta meg olimpiai élményeit rajongóival

A legkönnyebb és a legnehezebb verseny egyben, mert itt van a legkevesebb ellenfél, de ilyen hatalmas nyomás nincs máshol.

Erről vallott a Téli esték előadásán Rédli András olimpiai bronzérmes, világ- és Európa-bajnok magyar párbajtőrvívó. A fiatal bajnok életútja állomásait sorolva beszélt arról, hogy idén már a Budapesti Honvéd sportolójaként versenyez, de nem felejti és örül annak, hogy eredményeit, az olimpiai bronzérmet, az Európa bajnoki aranyérmet, a magyar bajnoki címet szűk hazája, Tapolca asztalára tehette le. A ranglétrán haladva megszerezte a világbajnoki és főiskolás világbajnoki címet.

- Amikor elkezdtem vívni, magyar bajnok, válogatott, Európa bajnok, világbajnok és olimpiai bajnok szerettem volna lenni. Utóbbival még adós vagyok, de a bronzérem egyelőre megérdemelt és bízom benne, hogy Tokyóban a csapat hasznos tagja, vezére lehetek, harcba szállva az éremért - tette hozzá.

Rédli András olimpiai érmét örömmel vették kézbe a rajongók Fotó: Tóth B. Zsuzsa

Beszélt Kulcsár Győző, négyszeres olimpiai bajnok érdemeiről, az olimpiai rotációból való kimaradás szívfájdalmáról. Leszögezte, hogy a budapesti vívó világbajnokságon elért győzelem felért a későbbi olimpiai bronzzal, hiszen előbbin 43 csapat indult, miközben egy olimpián nyolc.

- Szakmailag egy világbajnoki aranyérem sok mindennel ér fel, az itthoniak, a mieink előtt megnyerni a világbajnokságot nagy lendületet ad - hangsúlyozta. Beszélt a kvalifikáció terheiről, a felelősségről, hiszen egyikük is magával ránthatja a csapatot egy gyenge szerepléssel.

- Egy olimpiai ezüstérem fájdalmas vereség, a bronz viszont győztes csata, egy szelet a halhatatlanságból, rész a sport történelem könyvből. Sajnálom, hogy az olimpia rendezéséből kimaradunk, Budapest és a nemzet is nyert volna vele, jó példa erre Barcelona és London rehabilitációja. Úgy érzem, mi nem tékozoltuk volna el a vagyont, sikeres olimpiát rendezhettünk volna - mondta Rédli András