A veszprémi vezéregyéniség, Finta Péter végleg abbahagyja az aktív futballt

A civil életben testnevelő tanárként tevékenykedő futsalos sportkarrierje számos olyan állomást tartogatott, amivel a halandó ember egyenként is elégedett lenne. Röviden úgy összegezhetném, az Endrődi úti bitumenes pályáról jutott el a nagypályás labdarúgás és a futsal legmagasabb osztályáig.

- Ez pontosan így van - kezdett bele Finta Péter, akit mindenki csak Fityeszként ismer, majd elmesélte, hogy a szülői ház kisszobájának ablaka alatt volt a focipálya.

- Ahogy meghallottuk a bátyámmal, hogy pattog a labda, már húztuk is a cipőnket, és siettünk ki a társakhoz, hogy le ne maradjunk a csapatok elosztásáról. Nekünk akkoriban ez jelentette a szórakozást, nem volt internet, számítógép, reggeltől estig a pályán voltunk.

A grundon eltöltött sok idő nem múlt el nyomtalanul.

Először a fivérre, Zoltánra figyeltek fel a szakemberek, de a kis Fityeszt sem lehetett otthon tartani az edzések idején. Így történt, hogy bevették az egy évvel idősebb korosztályba, amíg az ő korcsoportjában nem indítottak csoportot.

Finta Péter (a labdával) sok sikert megélt pályafutása alatt Fotó: Penovác Károly

- Németh Jánosnál kezdtem a focit, majd amikor hatodiktól fociosztályba kerültem a Simonyiba, akkor Szalai Tamás testnevelő kezei alatt pallérozódtunk. Az edzéseket pedig Sikos Laci bácsi irányította, majd Belső László és Jugovics Lajos volt edzőnk a különböző korcsoportokban - mesélte Péter.

A ranglétrát végigjárva tizenhét évesen mutatkozhatott be a veszprémi felnőttcsapatban, majd Ajkára került, ahol NB III-as bajnoki címet ünnepelhetett, és a feljutást követően éveket húzott le a másodosztályban. Remek teljesítményével a Videoton érdeklődését is felkeltette.

- Hiába hívott a Fehérvár, az akkori elnök, Németh György ragaszkodott hozzám, így csak előszerződést kötöttek velem. Pedig abban az idényben a Videoton harmadik lett a bajnokságban, a Magyar Kupában döntőt játszott és ezüstérmes lett. Ezek után egy összeszokott, úgymond kész csapatban már nem igazán volt helyem - tudtuk meg.

Fél év után a több játék lehetőség reményében átigazolt a Szombathelyi Haladás alakulatához.

- Megnyertük az NB II-t, de sajnos pontlevonások miatt újra az NB II-be szorult a csapat. A következő évadban ismét a Haladás nyerte a másodosztályú bajnokságot, de az NB I-ben már nem szerepeltem - mesélte.

A pályafutás akkor vett újabb fordulatot, amikor lehetőséget kapott a Szilágyi iskolától, hogy testnevelő tanári ambícióit kiteljesíthesse.

- Hazaigazoltam Veszprémbe, az NB III-ba Garai Péter hívására. Megnyertük a bajnokságot, az NB II-ben Vágó Attila vette át a csapat irányítását. Eközben már a VFC USE-nál is edzősködtem. A szakvezető azonban ultimátumot adott, hogy döntsem el, edzősködöm vagy focizok. Utóbbi mellett döntöttem.

Ahol pattog a labda, legyen szó kis pályáról, strandfociról vagy más, futballal kapcsolatos tevékenységről, onnan Fityesz sem hiányozhat. Legendásan jól tartja meg a labdát, ez köszönhető nem mindennapi mozgásának és negyvenhatos lábméretének is. Egy alkalommal például strandfocimeccsen egyetlen aprócska góllal vezetett a csapata, s már csupán fél perc volt vissza a tornagyőzelemtől. Ekkor azt az utasítást kapta, hogy tartsa meg a játékszert a lefújásig. Pétert a szögletzászlónál többen is támadták, de hatalmas erőfeszítések árán, jókora lábának és kiismerhetetlen cseleinek köszönhetően sikerült megtartania a játékszert. Mondanunk sem kell, azóta is emlegetik a társai azokat a pillanatokat, és ódákat zengnek a negyvenhatos lábáról.

De a futsalmeccseken is nemegyszer volt arra példa, hogy egyedül vette nyakába a pályát. és végigcikázva azon, bődületes gólt vágott. Innen ered egy futsalos mondás is: „Nyugi, csak adjátok ide!"

Elérkeztünk tehát a pályafutás utolsó állomásához: Finta Péter ugyanis a veszprémi futsalcsapat egyik legjobbja volt évekig, a kezdetektől erősítette a gárdát. Többek között Magyar Kupa-döntőt játszott, többszörös bajnoki negyedik helyezett.

- Az aktív pályafutással felhagytam, valószínűleg már csak hobbiként, városi szinten fogok focizni. Úgy tűnik, a pályám körbeért, hiszen visszakerültem a régi játszótársak közé az öregfiúknál, akikkel egykoron az Endrődi úti bitumenes pályán kergettük a labdát - mondta.

Az élete azonban nem lenne így teljes, a Veszprém Megyei Labdarúgó-szövetség kérte fel grasroots-koordinátornak.

És persze mindkét fia is focizik, Bulcsú már korosztálya egyik legügyesebb tehetsége, Benedek pedig most ismerkedik a sportággal.

- A fiaim révén már kezdem megérteni az apukákból lett szurkolók lelkivilágát. Most már mindkét oldalt saját bőrömön tapasztaltam meg, s ez nagy élmény nekem - zárta.