Széljegyzet - Út a megbékéléshez

Ilyenkor, karácsonyhoz közelítve helye van egyfajta elemzésnek és önvizsgálatnak: mi az, amiben változtunk, mit kell tennünk még ahhoz, hogy mások és magunk is elégedettek lehessünk. Az persze hiú ábránd, hogy mindenkinek megfeleljünk, de ha a lelkiismeretünk tiszta, az már megnyugtató lehet. Vannak, akik soha nem fogadják el, ami éppen van, akik örökké elégedetlenek.

Ez fakadhat egyrészt abból, hogy nem képesek felmérni a körülmények egymásra való hatását, a lehetőségek korlátait. Másrészt azért alakulhat ez ki, mert képtelenek kilépni önös szempontjaik rabságából, és azt gondolják, egyetlen igazság létezik, az övék. Amit más mond vagy gondol, az csak rossz lehet. Sajnálom ezeket az embereket. Nagyon rossz lehet nekik örökké arra koncentrálni, mi az, ami nem felel meg az ő elképzeléseiknek. Nem tudnak felülemelkedni a problémáikon, nem tudják kívülről nézni magukat és elképzeléseiket, nem tudják elfogadni, hogy lehet az ő gondolatmenetüktől eltérően is megközelíteni dolgokat.

Sajnos ez a mentalitás egyre inkább megosztja az emberek csoportjait, és lehetetlenné teszi a normális párbeszédet. Így aztán egyre gyűlnek a megoldatlan problémák, az elvarratlan szálak, a nem tisztázott álláspontok. Minél több ilyen hatalmasodik előttünk, közöttünk, annál nehezebb lesz ezeket megoldani, eltakarítani.

Legalább ilyenkor, az ünnephez közelítve próbálkozzunk meg azzal, hogy elgondolkodunk a magunk és mások szempontjain, hátha találunk közös pontokat. Ezek mentén már el lehet indulni abba az irányba, ami a megbékéléshez vezethet. Nyilván lesznek olyanok, amelyekben soha nem érthetünk egyet. De ha vannak azonos vagy hasonló sarokkövek, akkor érdemes továbblépni. És ez akár el is vezethet a megbékéléshez.