Újságírók, nyomdászok találkozója Veszprémben

Korábban a mainál szorosabb együttműködésben készültek az újságok, a tollforgatók és a szerkesztők állandó „vendégei” voltak a lapkészítő nyomdáknak. Az ólombetűs korszakban ez máshogy nem is működhetett. A mindennapos munkakapcsolatból életre szóló barátságok is szövődtek. A szombati találkozóra érkezett vendégek régi ismerősei, cimborái voltak egymásnak, szinte nem akadt köztük olyan, aki ne kötődött volna a legendás veszprémi Pannon Nyomdához. Ott tanult, dolgozott, az Őrház utcában alapozta meg a pályafutását, oda járt megrendelőként, intézett nyomdai munkákat, írt vagy szerkesztett lapot, amit ott szedtek és nyomtak, ott kezdődött a szakmai karrierje - és még sorolhatnám. A régió nyomdászai - akik közül számosan szerkesztők, nyomdai vállalkozók és tulajdonosok lettek - évtizedekig ennél a cégnél tanulták a szakmát.

Az ötödik baráti összejövetelből múltidéző nosztalgiatalálkozó kerekedett. Jöttek a sztorik, a régi történetek, a vidám anekdoták - ugyanakkor keserűen állapították meg a résztvevők, hogy a nyomdászaton belül szakmák tucatjai haltak ki, tűntek el az utóbbi időben.
A találkozón felvetődött az ötlet, ha már a patinás, több mint hatvanéves nyomda megszűnt, legalább egy emléktábla jelölhetné a helyét a majdan ott felépülő lakópark egyik házának falán.