Reszkessetek, kismalacok!

Az anyai ösztönnel kezdődött. A számítógépes játékok, konzolok tudvalevőleg férfias játékok. Az akkor alig másfél éves fiam is napról napra profibban kezelte az apja tabletjét. Mindent kikeresett, amire kíváncsi, közel száz ikon közül kiválasztotta a játékokat. És mindennap játszott valamivel.
Nézem, mi az? Madarak ugrálnak malacokra. Borzasztó. De csak addig, amíg kiderül, az álnok disznók ellopták a madarak tojásait. Kipróbálom. Piros madár röpül, becsapódik, nem talál. A zöld disznófej ezer foggal röhög és kárörvendő hangot ad. Sikít a fehér madaram, lerombolja a disznók jól megépített erődítményét, a rohamsisakba rejtőző disznó megint csak röhög. A mindenit, nem röhögsz te mindjárt! - morgok, és azóta itt ragadtam.

 
Jól ki van ez találva. A dühös madarak az okostelefonokról átkerülnek a számítógépre, már ott is lehet játszani. A pályák fantáziadúsan vannak kitalálva és megrajzolva, tematizálva ünnepkörökre (Szent Patrik-nap, karácsony, Valentin, Halloween), munkakörökre (bányászok, farmerek, építőmunkások stb.). A legújabb verzió totális rabláncra fűzi a felhasználót: mindennap csak egy új pályát enged megnyitni.
 
Aztán jött a film, a Rio, melynek szereplői is bekerültek az Angry Birdsbe. Kedves történet gyönyörű madarakkal. Az elárvult riói kis kék arapapagáj otthonától távol nő fel egy könyvtáros lánnyal. Biztonságos életüket teljesen felborítja egy riói utazás, amely során szembetalálják magukat a gonosszal, és számos kaland révén mindketten megtalálják a boldogságot. A 2009-ben megjelent játékot 250 millióan töltötték le. Azóta teljes iparág épült rá, saját boltja van: elkészítették társasjátéknak, születésnapi tortának, strandpapucsnak, pólónak, meneküljön, aki tud! Veszélyes.