Kimondhatatlan a fájdalmuk - Szeretteit védte - Fotókkal

Az új temető környékén rendőri irányításra volt szükség, annyian érkeztek, hogy elkísérjék utolsó útján a meggyilkolt fiút. A ravatalnál a hófehér koporsó körül a család, a barátok, ismerősök, diáktársak álltak több százan megrendülten. 

(Fotó: Gáspár Gábor)

A család és a diáktársak nevében Szilvásiné Csordás Éva előadóművész mondott beszédet. Elsőként egy osztálytárs, Pálinkás Katica Dani emlékére írt versét olvasta fel.

Kiegyensúlyozott, határozott fiú benyomását keltette, lelke vívódásiról nem, vagy csak keveseknek beszélt - emlékezett Szilvásiné a gyászszertartáson. Az osztály búcsúsorait tolmácsolva elmondta, hogy kimondhatatlan a fájdalmuk. 

Azonban úgy érzik, Dani köztük marad, mert bennük él, szívükben őrzik mosolyát, az együtt töltött évek minden emlékét. 

Takács Miklós karateedző az alig két hete zajlott versenyre emlékezett, ahol Dani három aranyérmet és egy ezüstöt szerzett. 

- A vasárnapi edzésen negyven magába roskadt sportoló fogadott. Csendben, összeszorított szájjal sírtak. 

Egy hős vagy, Dani, aki megvédte szeretteit. Nem tudom, hány fekete öves harcos lett volna képes erre, de nem is számít, mert te mindannyiunk fölé emelkedtél. Azt mondanád, tetted, amit tenned kellett. Igen, de túl nagy árat fizettél érte. Nem ezt érdemelted - hallhattuk az edzőtől.

Ezekután a diákok hosszú percekig szórták a fehér virágokat a sírgödörben fekvő koporsóra.