Politika alulnézetből - Török Gábor Aszófőn elemez

Az októberi helyhatósági választásokat a televízióban élőben kísérte figyelemmel és kommentálta, elemezte a történteket, miközben titkon azért is szorított, vajon bekerül-e a képviselő-testületbe. Hét ajánlószelvényt gyűjtött össze a szükséges négy helyett, ez adhatott némi okot a reményre és valóban, az öttagú képviselő-testületbe választották az aszófőiek. Méghozzá szép eredménnyel: a második legtöbb szavazatot kapta, holott csak egy éve él Aszófőn.

A kampányban nem kevesebbet ígért, mint hogy megpróbálja megoldani a falu nagy gondját, s a településen ne lehessen a mai gyakorlattal szemben nagy sebességgel áthaladni. Aszófőn ugyanis az egyik nagy probléma az, hogy nincsenek forgalomlassító berendezések, ezért az autók átrobognak a településen, ami zajjal jár és balesetveszélyes. 

- Aszófőre többek között azért költöztünk, hogy a tavaly született kisfiam jó levegőn, szép környezetben, a természethez közel ismerkedhessen a világgal  vallott erről a politológus. - Itt sokkal feltűnőbbek azok a dolgok, amelyek egy rohanó nagyvárosban már észre sem vehetők. Amióta itt élek, egyre jobban szeretném megérteni például, hogy miként gondolkoznak azok a motorosok és autósok, akik akár nappal, akár éjjel döbbenetes sebességgel és hatalmas zajjal képesek átrobogni egy-egy apró településen.

Ezek a hazafiak bizonyára rossz néven vennék, ha fülsüketítően ordítanék a házuk előtt, de az valamiért nem zavarja őket, hogy ott, ahol éktelenül repesztenek, emberek élnek, talán kisgyerekeket próbálnak éppen elaltatni, vagy egyszerűen csak fáradtak, pihenni szeretnének. A közúti tiszteletlenség persze csak egy formája a polgártársak iránti teljes közömbösségnek, hasonló bunkóságok szinte minden élethelyzetben előfordulnak. S hogy mi ebben a politika? Sokszor tűnődöm azon, hogy vajon nem lenne-e feladata a politikának ezekre a mindennapos bosszúságokra irányítani a figyelmet.

Nem csupán szigorúbb büntetésekről és több ellenőrzésről beszélek (persze arról is), hanem sokkal inkább a szemlélet megváltoztatását segítő  nevezzük így  kampányokról, érvekről és példamutatásról. Vajon nem lenne alkalmas erre is a kétharmad, vajon nem volna helyes, ha például a sokat emlegetett nemzeti együttműködés a szimbolikus lépéseken és az intézményi változásokon túl a mindennapi kultúrára is vonatkozna? Nem kellene-e pénzt és energiát áldozni arra, hogy mindannyian megértsük: nem elég beszélni a magyarságunkról és az összetartozásunkról, ismeretlenül is figyelnünk kellene egymásra. Első lépésként talán annyi is elég lenne, hogy nem ártunk.

Számomra amúgy ez mára hitelességi kérdéssé vált: akinek a száguldása esélyes arra, hogy felébressze a kertben szundikáló fiamat, ha kérhetem, nekem inkább ne aggódjon a magyarság fogyásáért.

- A település két végében szeretnék elhelyezni a lassító szigeteket, amihez pályázatokat, illetékes döntéshozókat kell keresni - csupa olyan dolog, amivel Török Gábor eddig nem foglalkozott.

Az önkormányzati képviselőséget az ismert politológus résztvevői megfigyelői gyakorlatnak tekinti. Szeretné megtudni, milyen a politika alulnézetből, vagyis a döntések legalacsonyabb szintjén, a helyi önkormányzatokban. Miként érvényesülnek helyben a nagypolitikai döntések? Eljut-e a kormányzati szándék a legalsóbb szintre? Mennyit értenek, érzékelnek a nagypolitikai akaratból, folyamatokból a kistelepüléseken élők? Hogyan készül, miként áll össze egy település költségvetése? Milyen szempontok vezérlik a képviselőket a településrendezés kapcsán? Hogyan kell előkészíteni egy buszmegálló építését? Ezek mind izgalmas kérdések az elemző számára.

-  Amolyan tanulóidőnek tekintem a képviselőségemet. Egy idő után az ember belecsontosodik a nagypolitikába, jó egy kicsit kizökkenni, kirándulni ebből a megszokott közegből. Érdekel, hogy a nagypolitikai hatások hogyan érvényesülnek helyben. Milyen a problémamegoldás a döntéshozás alsó szintjén? Mit gondolnak az emberek a közigazgatásról? Milyen következményekkel jár egy-egy nagypolitikai döntés, mint például a kisposták újra megnyitása. Nálunk például a kisposta magánkézben van. Aztán itt van a szelektív hulladékgyűjtés, vagy a közmunka ügye. Ezek a kérdések sok helybélit foglalkoztatnak, sőt az igazán fontos kérdések számukra ezek  sorolta a politológus, aki szerint a politikáról legtöbbet a gyakorlatban lehet megtudni. Az országos politikában ezt nem tehette meg, mondta, hiszen akkor elveszítette volna a függetlenségét, Aszófőn viszont ez a veszély nem fenyegetett.

A kérdésre, hogy első tapasztalatai jók, vagy rosszak-e, azt válaszolta, inkább pozitívak, mint negatívak, pedig utóbbi sem kerülte el. Az 1956-os forradalom évfordulóján például ő mondta az ünnepi beszédet. A személyes élményeken alapuló, jól felépített beszéd végén egy aszófői odament hozzá és azt mondta: maga semmit sem tud 56-ról.

Mindazonáltal Török Gábor jól tűri a negatív észrevételeket, kritikákat is, s megpróbálja udvariasan kezelni az ilyen helyzeteket. Az, hogy arca ismert a televíziókból és más médiumokból, nem biztos, hogy segített megnyerni a képviselői mandátumot, hallott ugyanis olyan mendemondát is, hogy le volt zsírozva a választás.
 Mindezek ellenére a politikai elemző lelkes. Valami újat keresett és az aszófői képviselői székben megtalálta. Nagy terveket kovácsol: mandátumának négy éve alatt koncentrikus köröket írva le bejárja a fél megyét, a legközelebbi településekkel kezdve, arról érdeklődve a polgármesterektől, mik az adott területen a legfontosabb problémák.

Hogy miként fogadták Török Gábor képviselőségét, arra két példa az általa írt blog kommentjei közül: 
 
- Én nem bánom, hogy képviselő lett Török Gábor. Mondom ezt úgy, hogy politikai elemzőből valaki politikus lett. Hogy össze lehet-e egyeztetni a kettőt, ez majd kiderül. Szerintem igen, jellem kérdése. Azt kívánom, hogy Török Gábor az eddigi, tőle megszokott tárgyilagosságot ne adja fel ezután sem. Ami szép dolog volna egy politikustól. (Tamáshida)

- Az elemzés egy adathalmazból megállapítások levonása, és érdekes lehet, de számomra érzelem nélküli. Habár kedves a mosolya és közszereplőnek számít, azért én ebben az esetben úgy gondolom, hogy nem a kíváncsisága kielégítése az öntől várt cél, hanem olyan célok elérése, ami egy közösség életét szebbé teszi, előbbre viszi, és ez ma és mindig a legfontosabbnak kell hogy legyen az erre vállalkozók számára.(Állásrafal)