Babazászló a házon - Mozgalom az újszülöttek felköszöntésére

Óriási öröm a családokban az újszülöttek érkezése, korábban mégsem volt nálunk jellemző, hogy ennek hangot adtunk volna a nyilvánosság előtt, inkább magunkban vagy családunkban ünnepeltünk. Igaz, az emlékezetes esemény tartós megörökítésére eddig is volt példa. Több településen lehetővé tették vagy megszervezték, hogy a gyermek születése alkalmából egy arra kijelölt helyen fákat ültessenek a felnőttek. Olyan település is van, ahol kis táblácskával jelölik, hogy kit köszöntött a facsemete és mikor ültették el. Gyimesi Zsolt ikergyermekei születésekor Veszprém határában ültetett el a nagy esemény emlékére egy fát, melyet azóta is gyakran felkeresnek a kicsikkel együtt, és figyelik a fejlődését, ha kell, meglocsolják.

A faültetés nemcsak mai ünneplési mód, már a  tizennyolcadik századból vannak arra adatok, hogy egy csemetét ültettek el az újszülött tiszteletére, és nagyon vigyáztak rá, mert a fejlődését összekapcsolták a gyerekével.

A múlt század második felének elején az egyéni örömöket elnyomták a közösségiek, nem illett ezeket előtérbe helyezni. A rendszerváltás körüli időkben, amikor már a környezeti szempontok is előtérbe kerültek, a lakótelepek fásításának egyik sikeres módszere lett.

Oberfrank Pál, a Petőfi Színház igazgatója (mint azt lejjebb bővebben is kifejti), egy gyászzászló láttán határozta el, hogy meghonosítja a babazászlót. A javaslatát felkarolta a Három Királyfi Három Királylány Mozgalom, melyet Kopp Mária orvos, pszichológus irányít. A professzor asszony egyik fő szervezője volt a Népesedési Kerekasztalnak is.

A kerekasztal munkáját nyolc munkacsoportban végzi, melyek konkrét javaslatokat fogalmaztak meg a kívánt, tervezett gyermekek megszületésének támogatása érdekében. Ezeket a javaslatokat eljuttatták és folyamatosan eljuttatják a kormány és a parlament döntéshozóihoz. Javasolták, hogy teremtsék meg a rugalmas munkaidő, részmunkaidő, otthoni távmunka  lehetőségeit. Alakítsanak ki rugalmas gyermekgondozási hálózatot. Legyen átválthatóság a készpénzben kapott támogatások és a gyermeknevelést segítő szolgáltatások között. Legyenek családbarátok a munkahelyek, az önkormányzatok, a felsőoktatási intézmények. Legyen lakástámogatás, épüljenek "fecskeházak" a gyermekes fiataloknak. Fejleszteni kell a fiatalok társkapcsolati készségeit.

Kopp Mária szerint a magyar demográfiai helyzet egyre súlyosabb, elindult egy olyan folyamat, aminek eredményeképpen egyre kevesebben leszünk. Tavaly az ország lakosságszáma a tízmilliós lélektani határ alá süllyedt.  A statisztikák szerint húsz fiatalnak csupán tizenhárom gyermeke születik. Ahhoz viszont, hogy a társadalom fönntarthassa magát, legalább húsznak kellene születnie. Érdekes ugyanakkor, hogy a legutóbbi Ecostat-felmérés szerint a húsz magyar fiatal huszonnégy gyermeket szeretne, csak később döntenek a kevesebb gyerek vállalásáról. Más országokban, például a franciáknál világra is jön annyi utód, mint amennyit a megkérdezettek vállalnának. Ott azonban egy magasabb végzettségű férfi vagy nő, ha gyereket vállal, jobb helyzetbe kerül, mint az a kortársa, akinek nincs gyermeke. Ezek szerint abban az országban komolyan veszik, hogy a gyerek a legjobb befektetés az egész társadalom számára.

A fiatalok párválasztási gondokkal küszködnek. Sokan szeretnének társat találni maguknak, de valami miatt nem sikerül nekik. Ezért otthon maradnak a szülők mellett, mert úgy kényelmesebb. Ugyanakkor, ha megkérdezik őket, a legtöbbjük azt vallja: hosszú távon a házasság a legjobb életforma. Hetven százalékuk pedig úgy nyilatkozik, hogy nem lehet igazán boldog, akinek nincs gyermeke. Tehát a többség szeretne kapcsolatot, illetve családot.  Kopp Mária szerint az a baj, hogy olykor irreális elvárásaik vannak a fiataloknak a leendő párjukról. Ebben a reklámoknak, illetve a televíziónak is nagy a szerepe: hollywoodi színészeket láthatnak, és úgy érzik, mindig volna jobb, akire a mostani párjukat ki lehetne cserélni.

Egy végzős veszprémi egyetemista, Judit tavaly nyáron ment férjhez. Nem sürgette az idő, már hét évvel korábban megismerkedett Andrással, és azóta is tart köztük a szerelem. Albérletben laknak, a férj fizetésének jelentős része erre megy el. Mégis a gyermekvállalás mellett döntöttek, novemberre várják a kicsit. Judit már szépen gömbölyödik, nem biztos, hogy könnyen talál magának munkát, de ez nem riasztja. Arra is gondol, hogy a babagondozás ideje alatt mesterképzésben vesz részt, és azt sem zárja ki, hogy újabb gyermeket vállal. Abban bízik, hogy ha majd kikerül a munkaerőpiacra, akkor már nagyobbacska lesz a gyermekük, számíthat mindkét oldalról a szülők támogatására is. Ugyan még aktív dolgozók a leendő nagyszülők, de jó szervezéssel megoldható lesz a fiatalok tehermentesítése, ha vigyázni kell a gyerekre. Az biztos, hogy a magas térítési díjas magánóvodák és -bölcsődék számukra legalább az elején megfizethetetlenek, az önkormányzatiakba meg már most kellene jelentkeznie, ha tudná, hogy mondjuk jövőre biztosan lesz munkahelye.

Judit és András nemrégen hallottak a babazászlóról, és elhatározták, hogy ők beszereznek egyet biztosan, és ki is teszik azt, ha megszületik az utódjuk. Ugyanakkor fát is ültetnek majd. Abban még nem sikerült biztosan megállapodniuk, hogy hány gyereket szeretnének. Az ifjú férj elegendőnek tartaná egyelőre, ha egy gyermekük lenne, a feleség leginkább hármat szeretne. Andrásnak három, Juditnak két testvére van, ismerik a nagycsaládok gondjait.

Mindenki jónak találta

Oberfrank Pál, a Petőfi Színház igazgatója maga is büszke édesapa, és lányai megszületése után az autójára azonnal kiírta: babák utaznak benne.

- Egy gyászlobogós házat vettem észre, és elgondolkodtam azon, hogy milyen sokan gyászolhatják a családtagjukat, szomszédjukat, munkatársukat. Elgondolkodva a helyzeten, születésen, halálon, elhatároztam, hogy a gyászzászló mintájára babazászlót dolgozok ki - emlékezik vissza Oberfrank Pál.

- A kis faluban, ahol élek családommal, több művész is otthonra talált. Valdár Csaba festőművész fantáziáját is megmozgatta a lehetőség, és több tervet is készített. Ezek fehér alapon gólyát ábrázolnak, de más formát is el tudunk képzelni, például szalagokat vagy egyéb díszeket. Az ötletet felkarolta Kopp Mária professzor asszony, és sokat segített nekünk a kivitelezésben.

Miután nyilvánosságra kerültek az elképzeléseink, többen megkerestek bennünket, és elmondták, hogy néhány európai és tengerentúli országban már hagyományai vannak az újszülöttek köszöntésének és megszületésük közlésének. Többen is úgy gondoltuk, hogy erre is lehetne európai mintákat kidolgozni, hogy az egész közösségben nyilvánvaló legyen az autókon és a házakon lévő zászlók, szalagok jelentése. Munkánkhoz jogászok segítségét is kérjük, hiszen tudjuk, vannak szabályai annak, hogy milyen lehet egy zászló, egyáltalán, milyen gondolatokat lehet megfogalmazni egy lobogóval, és annak is, hogy hogyan és hol lehet elhelyezni. Különben lányaim születése alkalmából magam is ültettem fákat a kertemben, de nem jelöltem meg, hogy kinek szántam a csemetéket.

Három gyermeket neveltem fel,  annak idején ennyit is akartam. A férjem ugyan egyke volt, de beletörődött a dologba, elfogadta, hogy nekem a hármas az ideális szám a gyermekvállalásban.  Mi azt vallottuk még, hogy legyen valamelyes egzisztenciánk, mire megszületik a baba. Így abban az időben nem számítottunk fiatal szülőnek. Titokban abban bíztam, hogy mire nagymama leszek, majd nyugdíjba vonulhatok, és mint egy jó nagyszűlő, segíthetem a gyerekeimet az unokáim gondozásában. Persze, csak olyan mértékben, amennyire ők erre igényt tartanak. A fiatal koromban beígért nyugdíjkorhatárt már túlléptem, és még jó pár évig kell dolgoznom. Várhatóan a magzatként már létező első unokám iskolás lesz, mire nyugdíjas lehetek, ha egyáltalán élek addig. Szépen meg fogom ünnepelni a kicsi érkezését, hamarosan meg is rendelem a babazászlót. Erről jut eszembe, hogy amikor először meghirdették a Virágos Veszprémért mozgalmat, a legkisebb gyermekem még óvodás volt. A  verseny zászlaján fehér alapon stilizált virág volt. Amikor meglátta a megyeházán, megkérdezte tőlem: Ebben a házban feltámadt valaki?

Varga Ibolya