Kampány a házasságért

Február, Jégbontó hava a farsang időszaka, az egyház számára pedig a gyertyaszentelés ünnepe, amelyhez különféle tavaszjóslatok kapcsolódnak. Az év második havában egy ideje Valentin-nap környékén is van mire figyelni, nemcsak a nagyvilágban, hanem hazánkban is. Négy évvel ezelőtt ugyanis egy új kezdeményezés honosodott meg Magyarországon, a Házasság hete elnevezésű kampány, amely során minden évben egy hétig a házasság fontosságára irányítják az emberek figyelmét.

A Házasság hete mozgalom több mint egy évtizede az Egyesült Királyságban indult el. A szigetországban sokan a mozgalom mellé álltak. Az angliai indulás óta pedig számos ország csatlakozott a házasság hete kezdeményezéshez.

Magyarországon a Magyar Evangéliumi Szövetség szervezésében először 2008 februárjában tartották meg a házasság hetét.

Gondoltuk volna, hogy egyszer a házasságért is kampányolni kell?

Nemcsak a statisztikák adatai, a tapasztalat is jól mutatja azt, hogy napjainkban a házasság intézménye egyre inkább idejétmúltnak tűnik. Megfakult, régimódinak titulált, már-már történeti társadalmi forma. Olyan, akár egy korszerűtlen bútordarab, amelyet antikváriumban még talán érdeklődéssel, otthonában már kevésbé nézeget szívesen a fiatal generáció.

A gondolatmenetet úgy is kezdhetném: Apám még hitte a gyűrű aranyát.
Elődeink számára egyértelmű célja volt az életnek az elköteleződés, annak intézményesített megerősítése, nem utolsósorban egy közös út vállalása Isten színe előtt. A család pedig alapvető és megkérdőjelezhetetlen közösség volt.

Az idők során a világot számos területen változás kísérte. Ez alól nem jelentett kivételt a társadalmi formák és az emberi kapcsolatok alakulása sem. Új, szociális jelenségekkel találtuk szembe magunkat és eddig ismeretlen kifejezések robbantak be szókincsük elemei közé, mint például a szingliség. A családszociológusok szerint szűkebb értelemben azok nevezhetők így, akik egyedül, állandó partner nélkül élnek, tágabb értelemben pedig mindazok, akik a hagyományos családmodelltől eltérő együttélési stratégiákat részesítenek előnyben: lásd, az élettársi viszonyt, amely manapság egyre inkább teret hódít.

Ezek után felvetődik a kérdés, mi a probléma a 21. században a házasság intézményével? Miért megkérdőjelezett forma? És milyen tényezők vezethettek ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre újabban válaszokat kell keresnünk?

Akármennyire is közhelynek tekintjük a felgyorsult világot, mégis indoknak vélhető. Az új világ embere a virtuális dimenzióra és a fejletlen önismeretre támaszkodik. Belekap, belerohan a dolgokba, meggondolatlanul. Nem megalapozottan dönt. Kerüli a felelősséget.  Különböző divatokat követ életstílusa vezetésére. S észrevétlenül is, egyenes úton halad az útvesztés irányába. Miközben végtelenül egy célt keres, a boldogságot és a megérkezést, amelynek a végső értelmét az elköteleződés és a házasság határozhatja meg.

A mai sztereotípiákkal ellentétben a házasság intézménye nem a korlátozást, nem a szabadság elvesztését és nem a teljes önfeladást jelenti, hanem egy olyan közös utat, amelynek segítségével mindenki átviheti – a költő, Nagy László szavaival élve - a szerelmet a túlsó partra.

De a jövőben mennyien lesznek azok, akik valóban átviszik a szerelmet a túlsó partra, vagyis vállalják az életben a legfontosabb elköteleződést, a házasságot? A statisztikák adatai nem túl biztatóak. Míg hatvan évvel ezelőtt évente 108 ezer pár mondta ki a boldogító igent, húsz éve már csak 66 ezren, a közelmúltban, 2009-ben körülbelül 37 ezer házasságkötés történt, amely szám közel tízezerrel kevesebb 2002-höz képest. A házasságok több mint 60 százaléka válással végződik.

Az ezredfordulóra elértük, hogy a gyermekek egyre inkább arra csodálkoznak rá egymás között, ha valakinek a szülei együtt élnek. S ha már a gyermekekről beszélünk, az is tény, hogy az Európai Unió legnagyobb problémája a demográfiai kérdés.

Az intézményesített együttélés, vagyis a házasság nemcsak hitbeli, hanem társadalmi, nemzet-megmaradási kérdés is – hangsúlyozta a Magyar Ökumenikus Tanács elnöke. Mindezért is indult el Magyarországon is a Házasság hete kampánya országszerte, izgalmas programok sorával, amely arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy az egészséges házasság milyen fontos, és egyben milyen előnyös is az egész társadalom számára.

A Házasság Hete itthon elsősorban a fiatal párokra koncentrál, ugyanis a kapcsolatok nagy részében törés következik be, és ha nincs tér, nincs lehetőség, nehéz megoldást találni. Ezért a Házasság Hete egy fórum is, ahol az emberek hasonló gondokról tudnak beszélni és más nézőpontból is láthatják önmagukat.

A tavalyi Házasság hete program mottója így szólt: „Veled vagyok egész”. Az elköteleződés és az együttélési forma lehetőségének megválasztásában ki-ki maga dönt, mint ahogy abban is, hogy mire építi életét. A közvélemény-kutatások adatai - a tradicionális és új minták dominanciavizsgálata során - mindenesetre azt bizonyítják, hogy a házasság intézményének presztízse változatlanul erős, a házasság továbbra is a legtámogatottabb és legmegfelelőbbnek tartott párkapcsolati együttélési forma. A legújabb kutatások azt is megerősítik, hogy házasságban élni egészséges. A boldog házasságban élők ráadásul tovább élnek.

Egyvalamire azonban még nem kaptunk választ: mi a jó házasság titka. Ha egyértelmű szabály nincs is erre, az elöljáró, értékes minták mindenképpen útmutatók, amelyek azt igazolják, hogy a házasság intézménye egy életre szóló játék, kölcsönös szerelmen és szereteten nyugvó életmodell, amelyben a férfi és a nő egymás örömének elkötelezettje egy csupán kettejükre tartozó, titkokkal teli világban.