Vezetőként is embernek kell maradni – miniszteri elismerésben részesült Neubauer Sándorné Edit

Nagyon régóta a szakmában van. A kezdetekkor miért a turizmus és a vendéglátás területét választotta?

Nem én választottam, hanem a szakma választott engem. Ezt a család határozta el, gyakorlatilag belecsöppentem először a vendéglátásba, majd hat évvel később a szállodaiparba. Autodidakta módon tanultam, nincs szakirányú felsőfokú végzettségem.

 Ezek szerint nem is volt más terv, a legelejétől célirányosan haladt?

Nem a legelejétől, mert én korábban más területen dolgoztam, pénzügyi-számviteli vonalon. Ez a tudás a későbbiekben nagy segítséget jelentett a komplexum gazdasági irányításában.

Honnan jött az ötlet, hogy saját vállalkozást kellene indítani?

A volt férjem volt a kezdeményező, ő korábban is a vendéglátóiparban dolgozott és szeretett volna önállósodni. A rendszerváltás környékén adódott erre lehetőség, ezt kihasználva próbáltunk saját vállalkozást létrehozni.

Ezen a környéken vendéglátóhelyet elsősorban a Balaton-parton szokás indítani. Mi volt az oka, hogy szembemenve ezzel a trenddel Veszprémben hozták létre a vállalkozást?

Egész éves üzemeltetést szerettünk volna, a Balatonnál viszont a szezonális vállalkozás a jellemző. Tősgyökeres veszprémiként nem is volt kérdés, hogy itt maradunk.

Első körben az étterem jött létre. Honnan jött az ötlet, hogy szállodává kellene bővíteni?

Egyszerűen túl jól sikerült. Először egy kis ételbárt szerettünk volna az állatkertbe látogatók számára létrehozni. De mivel maximalisták vagyunk, a szemünk előtt lebegett egy színvonal, amit el akartunk érni. Mindjárt az elején át is neveztük étteremmé, majd a vendégkör maga alakította ki a fejlődési irányt. Ez főként üzletemberekből álló kör volt, akik rendszeresen látogatták éttermünket, részükről jelentkezett az igény, hogy helyi, magas színvonalú szállásra is szükség lenne. Erre reagálva Veszprémben elsőként mi nyithattunk meg egy minőségi, négycsillagos szállodát. Szerencsés pillanatban indultunk, a környéken még nem volt hasonló kategóriájú hotel.

„Mindenből a legjobbat” – ezzel a szlogenünkkel egyértelműen behatároltuk a célt. A magas minőség alapfeltétel volt, az elmúlt évtizedekben igyekeztünk mindig emelni a színvonalat. Ebbe természetesen beletartozott, hogy minden részletre gondosan figyeltünk: az alapanyagok minősége ugyanúgy fontos volt, mint az esztétikai szempontok. 1991-ben, az indulás évében ez rendkívüli nehézséget jelentett, hiszen az olyan egyszerű dolgok, mint a damasztabrosz vagy a nyári friss saláta beszerzése is kihívásnak számított. Sok újítást bevezettünk a gasztronómia területén is, például mi voltunk az elsők a helyi éttermek közül, akik télen nemcsak savanyúságot szolgáltunk fel, hanem friss salátát is. Sok munkával kialakítottunk egy megbízható beszerzési csatornát, Budapestről szállították nekünk az árut. Előtte erre nem volt példa.

Alapító tagja a Veszprémi Turisztikai Egyesületnek. Honnan jött az ötlet, hogy ne csak a szállodával, hanem az ezt körülvevő szakmával is foglalkozzon?

Ez egy folyamat része volt: ha az ember igazán magáénak érez egy szakmát, igyekszik minél többet megtudni róla. Folyamatosan képeztem magam, szakfolyóiratokat olvastam, konferenciákra, továbbképzésekre jártam. Ezzel párhuzamosan megismertem a szakmabeli kollégákat is és kialakult egy széleskörű kapcsolati tőkém. Ekkor vetette fel az egyik kollégám, hogy a városunkban ne konkurenciái legyünk egymásnak, hanem üljünk le egy asztalhoz és segítsük mindenki munkáját. 2005-ben megalakítottuk a turisztikai egyesületet, az együttműködés szerencsére igen gyümölcsözővé vált, mindenki profitált belőle. Sok területen ott vagyunk: a városi rendezvények szervezésétől a kultúráig.

Öt éve vezeti az egyesületet. Sikerült olyasmit elérni, amire nagyon büszke?

Természetesen, egyik ilyen rendezvény a pincérfutóverseny, amelyet évről évre megrendezünk a turisztikai szezonnyitó keretében. Ezen kívül igen komoly szerepet vállalunk a helyi kulturális életben is, többek között aktívan részt vettünk a Steinway hangversenyzongora megvásárlásához szükséges összeg összegyűjtésében. A Veszprémi Hangversenyteremért Alapítvánnyal összefogva 15 millió forintot gyűjtöttünk két és fél év alatt, a hangszer a Hangvillába került. A zongora léte olyan magas színvonalú zenei produkciókat tesz lehetővé, amire korábban a megyeszékhelyen nem volt lehetőség.

A kultúra és a turizmus szorosan összekapcsolódik. Ezért fontos, hogy erre a területre is nyissanak?

Tökéletesen összefügg a két terület és ki is egészíti egymást. A nagy események, fesztiválok, sportrendezvények, színházi előadások mind vonzzák a turistákat Veszprémbe. Növelik a vendégéjszaka számot és itt be is lép a képbe a vendéglátás és a szállodaipar, mint kiegészítő infrastruktúra.

Nagyobbik lányával, Edittel együtt a világ legrégebbi és legnívósabb gasztronómiai egyesületének, a Chaine des Rotisseurs Világszervezet magyarországi egyesületének tagja. Hogyan lehet bekerülni egy ilyen szervezetbe?

Az 1250-es években Franciaországban alapított, majd 1950-ben újjáalakult gasztronómiai világszervezet jelenleg 126 országban tevékenykedik. Meghívásos alapon lehet a tagjaik közé kerülni, tehát ők maguk keresik meg azokat a potenciális jelölteket, akiket szeretnének a szervezetben tudni. Ők találtak ránk, az étterem híre jutott el hozzájuk. Elfogyasztottak nálunk egy ebédet, majd később nagyobb létszámmal egy baráti vacsoraest is lezajlott. Miután az ismételt tesztelés során is elégedettek voltak az étterem munkájával, meghívtak tagjaik közé. 2010. június 6-án Chaine lovaggá ütöttek, egy komoly és nagyon elegáns ceremónia keretében. Ezzel a Villa Medici is felkerült a nemzetközi Chaine üzletek térképére. Az egyesületben elvégzett munkámért bronz illetve ezüst kitüntetést kaptam. Edit lányom később szintén tagja lett a szervezetnek.

Nemrégiben miniszteri elismerésben részesült. Mit jelent a mostani díj és miért kapta?

Én úgy gondolom, ebben benne van minden, amit eddig elértem: a turisztikai egyesületben végzett munkám, a Chaine-ben kifejtett tevékenységem, az adománygyűjtés megszervezése a zongoráért, továbbá az a 26 évnyi szakmai munka, amit a Villa Mediciben végeztem. Ebbe beletartozik a komplexum vezetése, a csapatom kialakítása, megőrzése. Nem kevés munka van ebben, a séfünk 21 éve, kollégáim közül többen 16-19 éve dolgoznak itt nálunk. Nagyon nehéz egy ilyen profi és összeszokott csapatot kialakítani, megtartani, büszke vagyok a munkatársaimra.

Emellett kiderült, hogy az édesanyám 1985-ben megkapta ugyanezt az elismerést, az akkori minisztertől az ő szakterületén. Nagyon jó érzés, hogy a nyomdokaiba léphettem.

A magyar vendéglátás folyamatosan küzd a jó szakemberekért. Mi a titka annak, hogy a szakmájukban profi emberek mégis itt maradnak?

Vezetőként a legfontosabb elvem, hogy főnökként is embernek kell maradni. Szükséges hozzá empátia készség és az, hogy a kollégákat ne alkalmazottként, hanem munkatársakként, emberként kezeljük. Olyan munkahelyi légkört kell kialakítani, ahol jól érzik magukat. A vendéglátást egyszerűen nem lehet másképp csinálni, csak ha az ott dolgozók jól érzik magukat, jókedvűen jönnek be dolgozni, mert vendéget fogadni csak mosolyogva lehet. A stressz és a feszültség meglátszik rajtuk és ezt már a vendég is érzi. A mi erősségünk a vendégfogadás, az udvariasság, a kedvesség, a szolgálatkészség, a tisztaság és a remek ételek.