Családi hagyomány a repülés – Krenács Péter már gyerekként a felhők közé szállt

Honnan jött a repülés szeretete?

A repülés nálunk mondhatni családi hagyomány. Édesapám fiatal korában vitorlázó repült, majd katonai helikopteren folytatta. Apuval és bátyámmal minden alkalommal kimentünk a repülőtérre, ahol apu kezdett repülni, amikor a barátait látogatta meg ott. A későbbiekben bátyám is elkezdte a vitorlázást, majd ő is bevonult, és katonai helikopteren repült. Így már egyértelmű volt, hogy én is viszem tovább a családi hagyományt, a katonai pályát kivéve.

Mikor szálltál fel először, illetve mikor vezettél először repülőgépet?

Már 6 évesen elvittek repülni apu barátai, és onnantól kezdve amikor lehetett, mentem repülni. Hivatalosan a kiképzésemet 14 évesen kezdtem meg, vitorlázó repülőn, édesapámmal, és az akkori jogszabálynak megfelelően, miszerint 15 év a minimum korhatár, hogy vitorlázó repülőt vezessen valaki, a 15. szülinapomon repültem először egyedül, ami fergeteges élmény volt.

Meddig tart és milyen nehéz a kiképzés?

Minden kategóriára más a képzés tematikája. A vitorlázó repülőgépet kevés repült idővel meg lehet tanulni, de az még csak az egyedüli 5 perces iskolakörökre jogosít, a nagyobb időtartam repülésekig kb. 25 óra kell. Motoros repülőre a kiképzés minimum 45 repült óra kell, hogy valaki magán pilóta legyen, ha valaki ezzel akar dolgozni, akkor az engedély megszerzéséig minimum 250 repült óra szükséges. A repülés nehézségét leginkább az adja, hogy itt 3 dimenzióban kell gondolkodni, valamint vészhelyzet vagy műszaki hiba miatt nem tudunk az úton félreállni, ezért ezeket kell nagyon sokat gyakorolni, és megtanulni. A levegőben mondhatni könnyű elvezetni a gépet, amit nehezebb elsajátítani, az a leszállás.

Milyen típusú géppel repülsz általában és melyik a kedvenced?

Nekem jelenleg vitorlázó repülőre, motoros repülőre és Ultralight repülőgépekre van oktatói engedélyem. A munkámból adódóan a legtöbbet Ultralight repülővel repülök, és motoroson, de a nagy szerelmem a vitorlázó repülés. De mivel a vitorlázás időigényes sport, arra sajnos egyre kevesebb időm van.

Volt rázós helyzet? Nem vette el a kedved az újabb utaktól?

Amíg vitorlázó repültem, és versenyeztem, volt rengeteg terepre szállásom, ami egyfajta vészhelyzet, mert olyan helyre kell leszállni, ami ismeretlen. Motoros repülőn is volt már motorleállásom, és motor hibám, de gépsérülés nélkül megoldottam. Lekopogom, a közel 4000 repült órámat gépsérülés nélkül hajtottam végre. A kedvemet ezek nem szegik, erre fel kell mindig készülni, és akkor nem érhet meglepetés. Ezt tanítom a növendékeimnek is.

Van olyan terület vagy vidék, ami felett nagyon szeretsz repülni?

Sokféle terület felett repülök, de a kedvencem a hegyvidék, és a Balaton. Mostanában járok ki Ausztriába és Szlovéniába, az Alpok valami csodálatos!

Van még olyan vágyad a repüléssel kapcsolatban?

Szeretnék visszatérni a vitorlázásba, ahol szeretném a Gyémántkoszorús teljesítmény jelvényt megszerezni, ami azt jelenti, hogy 500 km-t kell lerepülni, és 5000 méter magasságot nyerni motor nélkül. És amit mindenképpen szeretnék még, a fiaimat megtanítani repülni. Szerencsére nagyon szeretik a repülést, csak még fiatalok. Motoros repülésben pedig minél több helyre eljutni, és minél több emberrel megismertetni a repülés szépségét.