A tapolcai zsidóság a szabadságharcban

A mai alkalommal Tapolca zsidósága és a szabadságharc címmel tekintjük át, hogy miként érintette a forradalom röpke másfél esztendeje a város korabeli közösségét, milyen áldozatvállalást tettek a hazáért, kik voltak a nevesíthető szolgálatot teljesítők a haza és a szabadság védelmében – ismertette Hangodi László történész.

Rövid áttekintés gyanánt a szakértő elmondta, hogy van írásos ismeretünk a kora­beli mezőváros zsidóságáról. 1703-tól számítható a zsidóság jelenléte Tapolcán. Ebben az évben kér letelepedési engedélyt Leszner Mózes Júda Rajna-vidéki kereskedő feleségével és gyermeke számára. Ettől az évtől folyamatosan jelen van ez a felekezet. Létszámuk évről évre gyarapodik.

A városi zsidóság aránya nagyon sokáig kevés ahhoz, hogy vallásuknak megfelelően önálló hitközséget alapítsanak. Évtizedekkel később a legközelebbi imahelyen, zsinagógában Keszthelyen tudtak részt venni vallásgyakorláson. 1788-tól létrejön a kővágóörsi hitközség. Ott is ­zsinagóga épül, innentől kezdve már könnyebb helyzetbe kerülnek a zsidók. A Leszner család, mely később dinasztiává nőtte ki magát, jelentős szőlő- és borkultúrát teremtett a városban, ahol a borkereskedelem apáról fiúra szállt.

Vannak országrészek, ahol nem telt el békésen az 1848-as tavasz. Jellemzően ott, ahol nagyobb lélekszámban éltek zsidó vallású polgárok. Több helyen komoly, erőszakos cselekményekre került sor az évszázados antiszemitizmus rövidlátó berögzültsége miatt. Országos szinten mindenhol fellángoltak ezek a pogromok. Ilyenek például a pozsonyi, várújhelyi, kőszegi, pécsi atrocitások, melyek kiűzetést célzó erőszakos cselekmények voltak. Előfordultak zsidók a nemzetőrségben – Tapolcán sajnos nem –, éjszakai őrszolgálatot teljesítettek. A szabadságharcban számos zsidó vett részt, közülük is kiemelkednek a Leszner család férfi tagjai. Több szakember, kiemelkedő tudással rendelkező férfi borkereskedő képviseltette magát a forradalomban vagy a honvédségben.