Elegem van a konfliktusokból, a félreértett szavakból, az őszinteség jegyében odavágott mondatokból

Kommunikálni nem mindenki tud, legalábbis nem megfelelően. Sok esetben csak hisszük magunkról, hogy igen, mert erős a közlésvágyunk, utasítjuk az embereket, és sokat csacsogunk. De vajon mit jelent az, hogy úgy igazán tudunk beszélni? Hogyan tudjuk elérni azt, hogy figyeljenek ránk? Hogyan tudunk magunkról, a saját érzéseinkről jól beszélni? Erről szólt a közel négyéves GrafoTea rendezvénysorozat februári pápai programja, melyen Jól akarok kommunikálni címmel várta az érdeklődőket Somogyi Erika HR tanácsadó az Intro étteremben.

A legfontosabb tényező a kommunikációhoz az, hogy lelkileg készen álljunk rá, hiszen a beszéd nem csupán technikákat jelent, hanem olyan egyéb fontos pszichológiai tényezők együttállását, amely a hatékonyságot pozitív irányba befolyásolja. Ezekhez nélkülözhetetlen az önismereti munka, az érzelmi intelligencia megléte, és olyan készségek, képességek fejlesztése, amelyek nem csak a magánéletben segítenek, hanem a munkavégzésre való alkalmasságot is jelentik. Így válunk szociálisan kompetenssé, így tudunk alkalmazkodni és együttműködni, figyelni önmagunkra és másokra is, kezdett bele a téma boncolgatásába Somogyi Erika.

Mint mondta, a legjellemzőbb tünet a kommunikáció hiányára a konfliktus, illetve a belső feszültség, hiszen ha egy helyzetet nem jól ismerünk fel, és nincs eszközünk kezelni, akkor két irányba tolódhat el a negatív energia. Az egyikben a körülöttünk levőket fogjuk hibáztatni, velük kiabálunk, róluk pletykálunk, míg a másik esetben magunkba fojtjuk a ki nem mondott szavakat, és bennünk keletkezik bűntudat, rossz érzés.

– Alapvető hibának tartom az egyéni felelősségvállalás hiányát, amikor nem ismerem fel és nem veszem ki a részem a helyzet kialakulásában, hanem áttolom másokra, vagy külső támogatást keresek az igazam alátámasztására. Alapvető hiba az érzelmi intelligencia hiánya, aminek a jelentősége pontosan abban áll, hogy megértem a bennem zajló érzéseket, meg merem fogalmazni, és nem félek kimondani. Az emberek nagy része egyébként fél kimondani, amit valójában érez, gondol, mert akkor kiadná magát, elferdíthetik a mondanivalót, pletykálkodhatnak róla. A harmadik problémát pedig az jelenti, hogy nem állunk készen arra, hogy figyeljünk egymásra, sőt, sokszor fel sem merül az igény az odafigyelésre, a hallgatásra. Hiányzik az őszinteség, álarcokat hordunk, játszmákba menekülünk, és minden helyzetben védjük magunkat – jegyezte meg a leggyakoribb kommunikációs problémákat.

A legnagyobb hiba az, hogy nem ismeri fel valaki, hogy rosszul kommunikál, hogy összekeveri a közlésvágyat a beszéddel, és az őszinteség jegyében kritizál másokat. Lényeges, hogy egyéni konfliktuskezelői stílust és stratégiát dolgozzunk ki, melyet megelőz egy jó adag önismereti munka.

– A legfontosabb, hogy fogalmazzuk meg az érzéseinket, és mondjuk ki azokat. Figyeljünk arra, hogy a beszélgető partnerünk ismerje meg, hogy számunkra mit jelent az a helyzet, mit érzünk és gondolunk. Az, hogy ő mit fog ebből érteni, az már az ő felelőssége lesz. Az őszinteség mindenképpen egy biztos alapot jelent a sikeres és hatékony kommunikációhoz vezető úton.

– Tanácsadóként ezeknek a készségeknek, képességeknek a fejlesztésével foglalkozom, egyéni és szervezeti szinten egyaránt. Hiszem és vallom, hogy az egyenes út a legrövidebb két ember között, és a rosszul rögzült vagy használt mintákat, szokásokat fejlesztéssel fel lehet oldani, át lehet fordítani.

Kérdésünkre elmondta, az, hogy az emberek az írott szónak jobban hisznek, egyszerűen szocializációs, rosszul rögzült hiba. Meg kell tanulni kiszűrni a valós és a valótlan információkat. Az informatikai fejlődés új, másfajta kommunikációs lehetőségeket teremt(ett), ám ezekhez nem feltétlenül kell ragaszkodnunk. Az előadó szerint az emberi beszéd mindig érték marad, és igenis le lehet jönni az internet – odamondós, kötekedő stílusú – világáról.