Anyám mondta el születését

Badacsonyban a menetelő fekete inges balilla-fiúcskák rúgták a port. Az aszfaltozatlan utcákon szürkék lettek az árokparti füvek, de még fent az akáclombok is. Rózsafej nélküli kannákból locsolták a nyolcasokat, a végtelen ezer meg ezer jelét, a járdákra az asszonyok, akik fejkendőjüktől a kánikulában sem váltak meg. Árnyékban 37 Celsius-fokot mértek, s 29 fokos volt a Balaton vize. Mindenki egy lezúduló eső kegyelmére várt, aminek felhője Tapolca fölé érkezik, mint márciusban a pompázatos fényben úszó éjféli Zeppelin. A rettentő szárazságban leégett a lesencei erdő. Az istvándi lisztes kankalin és a csobánci ikravirág megmenekült, de a lápi tüzekben kihalt a húsevő harmatfű.

A Tejüzem reklámhirdetése biztatta a polgárokat: − Könnyen kibírja a nyári forróságot, ha uzsonnájára jégbe hűtött joghurtot, teavajat vagy aludttejet eszik. A kórterem szürke kövezetének hűvöséért is hálás volt anyám, a te nagyanyád, megszoptatott, elringatott, míg egészen álomba nem csitultam a karján. Tudta, hamarosan – a Duchon-házban – újra együtt lesz a család. Hazafelé a vincellérház mellett vitt el, amelynek a homlokán napóra-pálca keskeny árnya mutatta az időt. A kronométeres épületben szegény napszámosok laktak, Horváth Ilus és Zoltán lett onnan játszótársam. Az utca másik oldaláról a Lessner-szőlőkig ért a házunk kertje, benne baromfiaknak való tök és csicsóka termett.

A Szent György-hegy felé nézett a szoba ablaka, ahová a boltíves kapun s a följárón át mózeskosárban érkeztem. Pityu bátyám betöltötte első évét, hangos sírással nem követelődzött, visszahúzódó gyerek maradt. Nem szerette, ha nyilvánosan meg kellett mutatkoznia, hiába volt feltűnően sötét haja, s szép fiúarca. Apu miatt ragadhatott rá barátaitól a Kormos becenév. Két szobát, mosdót, éléskamrát és egy hosszú folyosót kapott apám szolgálati lakásként az emeleten. Az udvarról nyílt még egy helyiség, ahol nagy teknőkben Szunyogh Lajosék, a kéményseprő segédek és inasok tisztálkodtak meg munka után. Amikor hazatért, Sándor papa szintén itt mosta le először a korom nagyját, mielőtt fent megfürdött volna. Máli néni, Duchon úr özvegye, a szegény rokonait mellettünk helyezte el. Árva lányok voltak: Ibolya és Irma. Irma volt a nagyobb, ő varrt ügyesebben. Nelli néni vasalt és ebédet főzött, kosztosokat tartott, a Szent István utcából költözött ide. Az udvarból Kuti Bözsi meg Kuti Jani nődögéltek velünk együtt, édesapjuk a házból a vasútra járt dolgozni, mozdonyt vezetett. A lichthofban Mách Adolf kapta a szobát. Sánta órás volt, és a feleségét, az igen kövér színésznőt, Nagyságának kellett szólítani. Menekültek valahonnan, s abban is bíztak tán, hogy egy őrnagy bérelt felettük lakást. Máli néni, Hostock Amália, a ház tulajdonosa, igen jó szívűen koldusokat is fogadott be. Reggelente megitta Áldás márkájú kávéját, a koldusok pedig belekezdtek hangos imáikba. Addig recitáltak, amíg valaki ki nem jött a házból. Liza néni pöszén hálálkodott a fillérekért vagy a friss lángosért. Az öreg Bolond Terának a családnevét egyikünk sem tudta. Kálmán bácsi látta el az udvar végében az állatokat. Levezette a borjú ellését, takarította az istállót. Dádán Kálmán bácsinak hívtuk, mi, gyerekek, de nem tudtuk, miért? Valaki egyszer rátalált a név muzsikájára: Dá – dán – Kál – mán. Pontosan írjad, fiam! Az órásé mellett volt Halák Béla úri szabó műhelye. Ő varrta nagyapád öltönyeit. Cégtábláját elérte a lugas zöldje.

Anyám megterített hófehér abroszokkal, pecsenyét sütött és gyertyák égtek a tálak mellett. Apám valahányszor Kallós Jancsi prímást hívta, hogy a lépcsőkön és a folyosókon közelítve csak azt húzzák, hogy: Rózsi, Rózsi mi bajod? Mért nem akarsz szólni?, mivel nagyanyád, született Bíró Rozália tényleg gyakorta duzzogva neheztelt mulatós férjurára. Meg kell adni, Kallós Jancsi hegedűjátéka virtuóz volt, eljutott hangszerével a tengeren túlra is. A környéken Trnovszky Erzsébet zongoráján több polgárista diáklány Chopin és Mozart futamait tanulta meg. Mustszagú kisvárosi délutánok közeledtek. Annak, aki saszlát, ezeréves Magyarországot, később ezerjót, arany mézesest, piros szlankát, klevnert, muskendlit szüretelt, megérte eladnia. Darazsak lepték el a járdát, azon hemperegtek összeragadt szárnyaikkal.

A kifüggesztett nyári menetrend szerint a vonat Budapestre tizenhét óra előtt kettő perccel, vasár- és ünnepnapokon 18 óra 40 perckor indult. Éppúgy kisétáltak az itteni polgárok a pesti gyorshoz, akár a szabadkaiak. A Lesencei hegyekről lassan gurult le az alkonyi Nap, elnyújtotta még egyszer a vasútállomásra igyekvő költő árnyát a szürkéskék bazaltból metszett macskaköveken. Érkezésekor még bizakodott, de a fasorok között már nyugtalanul vágott át a ligeten. A Malom-tóig jutott, ám előfizetőt a kötetére szálat se szerzett, igaz, közben méretre igazította lötyögő zakóját a Fazekas utcai szabó.

Születésem után tíz nappal ért véget a forróság. Augusztus 3-án, szerdán, kora reggel ért ide az európainak titulált vihar. A felhőszakadást követően akkora víz hömpölygött, mintha csak Földanyánknak hirtelen akkor folyt volna el minden magzatvize.