Farkas Zsuzsa: „Az élet tiszteletére is megtanítottak az állatok”

- A menhelyi munka minden nehézsége ellenére a legnagyobb tisztelettel nézek az állatokra. Megtanítottak rengeteg dologra, így az élet tiszteletére, a türelemre, a munkára, a megértésre. A feltétel és érdek nélküli, őszinte szeretetük, ragaszkodásuk ajándék számomra az élettől. Régen csak azt tudtam, mi a sürgős, ma már azt is tudom, mi a fontos az életben – mutat körbe Farkas Zsuzsa a menhelyen, ahol most 130 kutya és több macska is él békében egymással, közülük tucatnyi a házban lévő „betegszobában” lábadozik.

A fiatal nő 12 éve hozta létre a példaértékű menhelyet Veszprémben, mert, ahogy fogalmaz, nem tudta elnézni a sok árva kutyát, az állatok szenvedését. Ezért Zsuzsa negyedévesen hagyta ott a közgazdasági egyetemet, mert úgy érezte, nem tudná leélni az életét irodában, papírok között, miközben ennyi rászoruló, illetve kiszolgáltatott állat él körülötte, akik senki másra nem számíthatnak, csak az emberre. Döntését azóta egy pillanatra sem bánta meg, ma is így határozna. Nagy szeretettel, köszönettel gondol azokra, akik akkor és most is támogatják az elhatározásában.

Hogyan látja az állatok helyzetét, az állatvédelmet?

Rengeteg súlyos probléma van, sok állat él rossz, élőlényhez méltatlan körülmények között, és sajnos több állatkínzás is történik, de bizakodunk, hogy a helyzet összefogással javulhat majd. Nagy előrelépésnek tartjuk, hogy az állatvédelem ügyének hazánkban miniszteri biztosa, önálló felelőse lett. Külön öröm számunkra, hogy erre a posztra a veszprémi Ovádi Péter országgyűlési képviselő került, akivel már régóta rendszeres, jól működő kapcsolatban állunk, és mindenben számíthatunk a segítségére. Emellett gyakran látogatja menhelyünket, tápadománnyal és fizikai munkával járul hozzá védenceink ellátásához.

Jelenleg 130 kutya él a menhelyen, folyamatosan mentenek, az ország másik részéből is, így befogadnak altatás előtt lévő, illetve bántalmazott kutyákat, emellett gondoskodnak az ivartalanításról, megállás nélkül gazdát keresnek, és találnak is az árva négylábúaknak, emellett folyamatosan telt házzal működik a „betegszobájuk”. Hogyan lehet győzni ennyi munkát, és miként lehet bírni fizikailag, lelkileg mindezt?

Fizikailag és lelkileg is komoly megterhelést jelent az állandó készenlét. Minden egyes napunk újabb próbatétel, és nagyon hálásak vagyunk állatorvosainknak: Pásztor Istvánnak és Szauer Ritának, akik időt, energiát nem kímélve mentik meg, illetve gyógyítják védenceinket. Napi szinten hárman dolgozunk a menhelyen: jómagam, valamint Deák András és Auerbach Krisztián. Rengeteget segítenek önkénteseink, illetve a civilek, élükön Szili Adrienn-nel, és szerencsére még nagyon sokan mellettünk állnak a városból, illetve a környékről. Ezek az emberek segítenek az állatok gondozásában, szállítják hozzánk a rászoruló kutyákat az ország másik részéből, illetve műtétekre viszik őket, szerkesztik a közösségi oldalt, segítenek a kommunikációban, hétvégén pedig jönnek sétáltatni a négylábúakat. Az ivartalanítás rendkívül lényeges, mert meggyőződésem, hogy csak így lehet megfékezni a kóbor kutyák számát, és megállítani a felesleges szaporulatot.

Mi az, ami a menhely életében a legfontosabb feltétel?

Az anyagi támogatáson kívül nagyon lényegesnek tartjuk, hogy a kutyák a lehetőségekhez képest jó és tiszta körülmények között éljenek nálunk. Főként a kölyökkutyáknak és a beteg állatoknak van nagy szüksége meleg holmira is, elsősorban a hideg hónapokban. Így az állatok gondos ellátásához alapvetőek például az edények, a takarók, a törülközők, a lepedők és a tisztítószerek.

Gondolom, van kedvenc is, aki különösen hozzánő az emberhez, tőle milyen érzés megválni?

Mindegyik kedvenc, valamennyitől nehéz megválni, de egy szebb jövő reményében jó szívvel engedjük el őket gazdihoz, és évekig követjük a sorsukat is. Örökbeadáskor egyébként az jár a fejemben, vajon mit gondolhatnak a kutyák, néha azt is érzem, elveszítem a bizalmukat. Az állatoknak is vannak érzéseik, gondolataik, azt tapasztalom, gyakran sokkal mélyebben éreznek, és többet tudnak az életről, mint az ember.

Milyen évet tudnak maguk mögött, és mire számítanak idén?

Az elmúlt év a járványhelyzet miatt nálunk is különös, szokatlan év volt, de a körülményekhez képest sikeres évet zártunk, mert elégedettek vagyunk az örökbeadások számával. Továbbra is szükségünk van minden támogatásra, különös tekintettel arra, hogy a vírus még jelen van, és ez a mi működésünket is kedvezőtlenül érinti.

Mi okozta a legnagyobb problémát tavaly, mi az, amire büszkén tekint?

Több nehéz helyzetben lévő gyepmesteri teleptől érkezett segítségkérés, amire természetesen nem mondtunk nemet, annak ellenére, hogy ezzel gyakran megoldhatatlannak tűnő helyzetbe kerültünk. A nehézségek ellenére viszont egy kitartó, megbízható, maroknyi csapat évek óta változatlan színvonalon dolgozik védenceinkért, és így megoldottuk a legnehezebb feladatokat is.

Milyen kapcsolatban állnak a helyi és térségi állatmentőkkel, miként érinti a Vackolót az új állatmenhely, amit a tervek szerint Veszprémben építenek fel?

A környékbeli állatvédő szervezetekkel törekszünk együttműködni és egymás munkáját segíteni. Menhelyünk önkéntesei és vezetősége bízik benne, hogy az épülő állatvédelmi kompetenciaközpont tehermentesít minket, és támogat bennünket a fiatal generáció állatszeretetre való nevelésében, amelyben őszintén hiszünk. Meggyőződésünk, hogy a felelős állattartás csak így valósítható meg.