Izgalmas múlt után új feladatot kap a veszprémi terület

– Molnár Jánosné veszprémi helytörténész és Lőrinczi Ferenc kutatásaiból tudjuk, hogy 1904-ben országos ipari és gazdasági kiállításnak adott helyet az egykori belső vasútállomás és a Balaton Bútorgyár környéke. A korabeli sajtó áttanulmányozása során bukkantak rá az esemény hírére, amelyről az eltelt évtizedek során megfeledkeztünk. Sokáig nem tudtunk róla. A helyszínt is csak a fotók és más kutatás során sikerült azonosítani. A Veszprém Vármegyei Gazdasági Egyesület elnöke, Kolossváry József főispán, Rainprecht Antal püspöki jószágkormányzó és a Veszprémi Ipartestület támogatásával szervezték meg a megye iparosainak és mezőgazdászainak a bemutatkozás lehetőségét. Megnyerték a tehetős földbirtokosokat és a vármegye képviselőit, hogy jelentős összeggel támogassák a szándékot. A megye vezető emberei, szervezetei fogtak össze, hogy a térség szinte minden gazdasági szereplője együtt mutatkozzon be a nagyközönség előtt – kezdte tájékoztatását Márkusné Vörös Hajnalka, a Veszprém Megyei Honismereti Egyesület elnöke, és hozzátette: a helyszínt jól választották meg. A mai Kossuth-iskola melletti, illetve szembeni sík területet.

Az építkezések 1904 július elején kezdődtek el a vízvezeték kiépítésével, melynek költségeit Veszprém város fedezte. Minden nagyobb munkát helybeli iparosoknak adtak ki, többek között Kész Ferencnek, Abelesz Ignácnak, Próder Józsefnek.

A kopár területet virágos, fás ligetté Schőn József püspöki főkertész varázsolta munkásaival. A hétezer növényt a veszprémi püspök bocsátotta a város rendelkezésére. A faszerkezetű épületek, pavilonok szinte mesevárost idéztek meg. Augusztus közepére fogadóképessé vált. Szép teret is kialakítottak, ahol vendéglőt, teraszos kávéházat, középen pedig zenepavilont építettek fel. Emellett ma kimondottan ügyes marketingfogásnak neveznénk, hogy akkoriban egy jó ötlet nyomán ötfilléres kiállítási sorsjegyeket árusítottak az ország egész területén, a nyereményeket pedig a vásárban sorsolták ki, ezzel is csalogatva a látogatókat. S a vásár színes plakátjával nemcsak a megyét, hanem a fővárost is elárasztották. Így nem csoda, hogy az augusztus 28-tól szeptember 8-ig tartó rendezvény az akkor tizennégy­ezres lélekszámú városba soha nem tapasztalt forgalmat hozott. A tizenkét nap alatt 50-55 ezer ember fordult meg Veszprémben, ennyien vitték el a település jó hírét az ország más vidékeire.

Az 1904-es gazdasági kiállítás specialitását a Bakony erdőkultúrájának és háziiparának, a balatoni halászatnak, a Somlói és a Balatonmelléki borvidék szőlőkultúrájának, borászatának bemutatása adta. Volt borászati pavilon, a Balatoni Halászati Rt. kiállítóhelye halászkunyhót formázott és nádból készült. A kiállítók között voltak a herendi porcelán- és az ajkai üveg­gyár, a veszprémi Húsvéth és Szelmajer család szíj- és kötélgyártómesterei, a város kékfestő-manufaktúráinak képviselői, Stoll János és Húsvéth Lajos gyönyörű kelméivel. Színesebb volt a kínálat, mint gondolnánk. A veszprémi iparosok közül bemutatta portékáit Boór Lajos mézeskalácsos és viaszöntőmester is, akinek műhelyében ezerszámra készültek a mézből, cukorszirupból és lisztből sütött mézesbábok, puszedlik, a hasáb alakú stanglik és az alapvető szükségleti cikknek számító viaszgyertyák. S a korabeli mesterek utódai ma is közöttünk élnek.

Jelen voltak a kiállításon a veszprémi püspökség pincészetének képviselői. Erről a korabeli sajtó így számolt be: „Az iparcsarnok mellett félig fedett helyiségben egy rendkívül nagy és szép kivitelű, Hornig báró veszprémi püspök címerével ékített hordó vonja magára a figyelmet. Ezen hordó Szemenyei Gáspár püspöki uradalmi kádár- és pinczemester műhelyében a legjobb amerikai tölgyfából gyártatott.” A kiállított hordót és mesterét a szakmai zsűri aranyéremmel tüntette ki. Egy fotó őrzi bizonyságul, hogy a legnagyobba a szakember kétszer is beleférhetett volna. S több korabeli érdekes tudósítás is született akkoriban a nem mindennapi eseményről.

A kávéház mögött Tóth Árpád harangöntő négy látványos harangot állított fel, amelyet a Hornig Károly püspök az általa építtetett, a mai, a kórház mellett található Károly-templomnak készített. Így a vásárlátogatók még a helyükre kerülésük előtt közelről megcsodálhatták őket. S a kiállítás időszakában két szakmai rendezvényt tartottak: az országos gazdagyűlést és a dunántúli iparoskongresszust. A sportos érdeklődőknek kerékpár-, távgyalogló és síkfutó versenyt rendeztek. A vasúti közlekedést sűrítették, így a kiállítás szomszédságában lévő állomásra ezrével érkeztek az érdeklődők.

A szállóvendégeknek kiadó lakást, szobát tudtak ajánlani, és szórakozásukról is gondoskodtak. Napközben a kiállítás zenepavilonjában a 17. honvéd gyalogezred fúvószenekara teremtett jó hangulatot, este kilenc órától késő éjszakáig Kis (Orsolya) Jancsi cigányzenekara húzta a talpalávalót. Utolsó nap este ejtették meg óriási közönség előtt az ötfilléres kiállítási sorsjegyek húzását. Kétszáz kisebb-nagyobb tárgynyeremény talált gazdára, jórészt a kiállítók által felajánlott holmik: eke, szecskavágó, darálógép, borona, hordó, vesszőkosarak, üveges italok. A legszerencsésebbnek Kovács József helybeli csizmadiamester mondhatta magát: gyalogosan ment a sorsolásra, és lovas kocsin, saját fogatán mehetett haza.

Az 1904-es veszprémi kiállítás területét ismét hasonló célra használja majd Veszprém az Európa Kulturális Fővárosa rendezvényei alatt – tudtuk meg Márkusné Vörös Hajnalkától. Elmondta, hogy a Balaton Bútorgyár egykori területén az I. ütemben – 2023 végéig – egy átmeneti időszakban az EKF okán kulturális és fesztiválprogramokhoz kapcsolódó pop-up rendezvényhelyszínt, kiszolgáló és logisztikai hátteret alakítanak ki. Az első ütemben többek között bővítik a parkolási kapacitást, kert- és tájépítészeti beruházások várhatók, kiépítik a városszövetbe bekapcsoló gyalogos-kerékpáros úthálózatot, fejlesztik a központi teret is. A II. ütemben – az Európa Kulturális Fővárosa programsorozatot követően – megnyílnak a hosszú távú hasznosítás lehetőségei, ezzel az önkormányzat meglévő fejlesztési terveihez a területre egységesen új szabályozás készülhet.