Az aranytorkú nyugdíjas közel hatvanévesen állt először színpadra

A színpadot nehezen szokta meg, ám Varga József magyar nótáival huszonhárom éve a falunapok, szépkorú-összejövetelek állandó szereplője.

Varga József azt meséli, sosem tanult énekelni, mindig csak a családja, barátai szórakoztatására fakadt dalra. Feleségével először Papkeszin éltek, itt építkeztek kalákában, és a munka közben szívesen nótáztak a többiekkel. Aztán amikor nyugdíjba ment – ekkor már Peremartonban laktak –, belépett a helyi Őszi Napfény Nyugdíjasklubba, ahol tagja lett az énekkarnak is. Rákócziné Kiss Sára, az énekkar vezetője figyelt fel a hangjára, és javasolta, hogy próbálja ki magát szólóban is. József 2001-ben szólókarrierbe kezdett, magyarnóta-énekesnek állt.

Nevetve mondja, nehezen szokta meg a színpadot, rettentően izgult. Az említett énektanár javasolta neki, hogy a nézőket képzelje káposztafejeknek. A drukk ezután gyorsan elmúlt, és most már igazán otthonosan mozog a pódiumon.

Az ötunokás nagypapa elárulta, nemcsak számtalan magyar nótát tanult meg, hanem új tudásra is szert kellett tennie. A dalok alapzenéjét CD-re, pendrive-ra le kellett tölteni, ráadásul a különböző számítástechnikai eszközöket használni is tudni kell, hiszen nem minden rendezvényen dolgozik profi hangtechnikus vagy informatikus. Szerencsére gyorsan belejött, és ma már könnyed magabiztossággal oldja meg az adódó kihívásokat.

S ha azt hinnénk, Varga József tucatelőadó, egy a sok közül, akkor nagyot tévedünk. Magyarnóta-énekes ugyanis az országban csak néhány akad. Nagyon kevesen vállalják ezt a műfajt, így a régi magyar népdalok, nóták mára kiveszőben vannak. Pedig a kereslet annál nagyobb rá, hiszen Józsefet is minden héten hívják fellépni.

Örömmel osztja meg, hogy a megyében már milyen sok helyen állhatott színpadra, a berhidai napok, a nyugdíjas­majális vagy a szeniortalálkozó állandó résztvevője. Adott már önálló nótaestet is, és számos versenyen megmutathatta tudását. A Nyugdíjasklubok Életet az Éveknek Országos Szövetsége több alkalommal is Budapesten tartotta az országos nótakedvelők találkozóját, ahová eddig minden évben meghívták, és előadását díszoklevéllel jutalmazták. Az országos nyugdíjas Ki mit tud? döntőjében is szerepelt, ahol arany minősítést szerzett. Járt már Erdélyben is, Berhida testvértelepülésén, Sepsibükszádon is énekelt, és a Jó ebédhez szól a nóta című rádiós műsorban is hallhattuk már a hangját.

Büszkén meséli, két éve a Duna Tv is forgatott vele. A peremartoni művelődési házban három nótát énekelt el abban a műsorban, amely a környéket és nevezetességeit, a helyi embereket mutatta be.

Külön élmény volt számára, hogy Oszvald Marikával, a híres operaénekessel és előadóval egy színpadon állhatott.

József azt mondja, 55 éve él boldog házasságban feleségével, Margittal, aki ha teheti, mindenhová elkíséri, segíti, támaszt nyújt neki. Nehezen viselték a bezártságot a járvány alatt, most végre kiszabadultak, örömmel segítenek az unokák nyári felügyele­tében.

Megtudjuk még, szívesen jár nyugdíjasotthonokba, -klubokba is fellépni, de pénzt sosem kér. Az tölti el a szívét boldogsággal, ha nótái közben mások táncra perdülnek.

– Szeretjük a jót mi, idősek – véli. Azt is megjegyzi, amióta az eszét tudja, Napló-előfizető, és főként a sporthíreket töviről hegyire átbogarássza. Különleges lesz most számára, hogy saját magáról olvashat lapunk hasábjain.