Agresszív gyomok és hullócsillagok

AUGUSZTUS 9.

Elkészült az összesítés, tizenötezer látogatója volt az idei Kőfesztnek. Ez sokszorosa a Káli-medence falvaiban élőknek. És valahogy mégsem tűnt megterhelőnek a fesztivál. Lehetett közlekedni, parkolni, sétálni. Kővágóörsön még mobil közlekedési lámpákat is üzembe helyeztek, simán lemehetett volna egy KRESZ-vizsga is. Nyugi volt és magas színvonal, a béke és a kultúra szigete. Mintha visszatért volna valami a két- ezres évek elejének csendes derűjéből.

AUGUSZTUS 10.

Folytatom a kilátástalan küzdelmet a gyomokkal. Nem állítom, hogy tökéletesen precíz lennék, de azt sem szeretem, ha derékig ér a gaz. A szulákot nem kímélem, mert megfojtja a paradicsomot, de a kövér porcsinnal szemben engedékenyebb vagyok. Nem azért, mert szívós, mint a fene (az), szóval nem merő lustaságból, hanem mert valahol azt olvastam, hogy ehető, akár nyersen is. És állítólag még omega3 is található benne, akár egy rendes tonhalban. Mindenesetre nálam feliratkozott a csalán és a pitypang mellé, a remek zöldek közé. Van, ahol disznóporcsinnak hívják. Mondjuk annyira nem jó, mint egy karakteres sonka, de azért nem rossz. Most meg azon tűnődöm éppen, hogy azért lenne jó sokáig élni, hogy legyen idő megtanulni erdők-mezők ehető és gyógyító kínálatát. Felismerni. Megtanulni mindazt, amit a nagyszüleink még tudtak. Pótolni a hézagot, és továbbadni. Valami azt súgja, hogy hamarosan szükség lenne rá.

Egyszer részt vettem egy túrán Takács Feri bácsival, a gyógynövények és gombák szakértőjével. Egyszerre volt lenyűgöző és félelmetes látni, hogy amit az árokparton letarolunk a „benzines kaszával”, annak a kilencven százaléka felhasználható lenne. Jelenleg ott tartok, hogy tévedhetetlenül meg tudom különböztetni a medvehagymát a gyöngyvirágtól. Ez is valami, de lássuk be, lenne még hová kiteljesedni. Feri bácsival való kapcsolatom kezdete egyébként korábbra datálható. Első gombászásunk alkalmával a feleségemmel összeszedtünk mindent, ami a kezünk ügyébe került, majd elvittük hozzá, tegyen igazságot.

Máig előttem van a mosolya és a türelme, midőn kiválogatta az ehetőket (kevés volt) a súlyosan mérgezők (sok volt) közül, majd kettőt teljesen elkülönített. Majd így szólt: „Ha megengedik, ezeket magamnál tartanám. Holnap előadást tartok az egyetemen, és elvinném szemléltetőeszközként. Az egyik ugyanis egy szépen fejlett gyilkos galóca, a másik pedig egy légyölő, amitől a fél falu fél napig azt sem tudná, hol van.” A következőket sajátítottam el ekkor. A gombaszakértő olyan, mint az orvos, az autószerelő és a könyvelő. Az életed múlhat rajta. A másik a mohósággal kapcsolatos. Megtanultam felismerni négy-ötféle gombát, a többit otthagyom. De vittünk magunkkal egy dicséretet is. „Látom, szép tisztán szedték, és hagytak másnak is” – így szólt. Azóta sincs bennem gombairigység. Pedig ez nagy szó, mert a megszállott gombászok legnagyobb része igyekszik olyan titokban tartani egy vargányalelőhelyet, mint az indiánok őseik temetkezési helyét.

AUGUSZTUS 11.

Lett egy kis olajfacsemeténk. Illetve mindjárt kettő, de az egyik jelen állás szerint úgy tűnik, hogy meghalt. Direkt írom így, hogy meghalt és nem elpusztult, mert az olajfa szent növény. A Szentföldön vannak olyan példányok, melyek még látták Jézust. A miénk nagyon picike, törzsecskéje cérnaszálnyi. Egyébként egy percig sem csodálkoznék, ha az egyre durvább és egyre gyorsabb klímaváltozás miatt az olajfa felsorakozna a Káli-medence elterjedt növényei, a szőlő és a mandula mellé. A kabócák esti randalírozását hallgatva ugyanis ez már nem a „magyar mediterráneum”, hanem szimplán a mediterráneum. Vannak, akik már most nagyban gondolkodnak, javában folyik a telepítés, sőt, már szüretről is hallani. Én kicsiben focizom, zsebkendőnyi területen. Zsebcselekkel, ahogy Hrabal úr írta Hidegkúti Nándorról. Örülnék, ha ez az egy (kettő) megmaradna, átvészelnénk a telet, és az unokám, amikor én már régen nem leszek ezen a Földön, de ő és ez a Föld még meglennének egymásnak, leszedne néhány beérett bogyót. Azért egy diófát is kap, persze. A hagyomány az hagyomány. Aztán egyik este az egyik fa alatt, míg a másik este a másik fa alatt üldögélne a családjával és a barátaival, durván ácsolt asztal mellett, rajta bor, kecskesajt, olívabogyó, illetve némi dió. Ezt most szépen elgondoltam.

AUGUSZTUS 12.

Most meg az van, hogy állítólag ma éjjel lesz látható a legtöbb hullócsillag az égbolton. És ez is valami. Sőt!