Minárcsik Sándor állatmentő: „Ahol szeretet van, ott minden van”

Már messziről észrevesz a ló, a kecskék, a juhok meg a kutyák, majd érdeklődve fogadják az idegent. 

- Jöjjön csak beljebb nyugodtan, nézzen körül, ezek az állatok itt békében élnek egymással és az ideérkező emberekkel - üdvözöl Minárcsik Sándor, aki menedéket ad tyúkoknak, kakasnak, galambnak is, a madaraknak odúkat, a cinkéknek kis ételgolyókat helyezett a fákra. Azonnal látni, hogy a devecseri állatmenedék kitűnik a volt laktanya területéből, mert itt, amit csak tudtak, rendbe tettek, segítőik és az önkéntesek kedves állatfigurákat pingáltak a falakra meg a frissen felhúzott paravánokra. Látszik a karácsonyi készülődés is, már elhelyezték a fenyőfát, és fenyőgallyakat tettek a ládákba, melyekbe tavasszal virág kerül majd. Több állatnak hűtőládákból alakítottak ki biztonságos menedéket, ami télen és nyáron megfelelő hőmérsékletet is biztosít. Mások faházakban bújhatnak meg, a fázósabbak bejáratát külön lefedték úgy, hogy azon könnyen ki-be járhatnak a négylábúak. Arra is figyelnek, hogy a kutyák lehetőleg nagy és zöld területen futkozzanak. Az, hogy ezek az állatok elégedettek, jól látszik arról is, hogy mindegyik csóválja és nem húzza maga alá a farkát. 

- Tudja, ahol szeretet van, ott minden van. Itt pedig ez a jellemző. Pedig valamennyi állatnak megvan a saját keserű sorsa, története, de mi azon vagyunk, hogy segítsünk nekik, és akit lehet, mielőbb felelős gazdihoz juttassuk - jegyzi meg Sándor. Aztán említ néhány példát is, így Sacit, az öreg lovat, aki a karámban sétálgat. Ő nagyon rossz körülmények között élt, akkor látta meg egy jóérzésű ember, aki megvásárolta és elvitte Devecserbe. A lovat egy szűk helyen tartották, és néha nehéz kocsit húzattak vele, akkor mentek tönkre a lábai. Aztán baleset is érte, amikor eltörtek a bordái. - Mindezek után szerencsére idekerült, szeretjük, gondozzuk őt is - ad egy almát kedves simogatás kíséretében Sándor a jámbor állatnak. 

A ló körül a szalmában, amiből mindig frisset kapnak, boldogan futkosnak a kecskék és a juhok, nekik egy darab só is jut, mert hát kell nekik az is. Őket is le akarták ölni, de a kakast és tyúkokat is. Utóbbiak, miután már nem tudtak tojni, nem kellettek senkinek, és a kés várt rájuk. 

Sándor aztán sorolja, hogy a kutyák honnan kerültek hozzájuk, megrázó történetekről beszél. Egy szerencsétlen háromlábút, akit valószínűleg kutyaviadalra vittek, és emiatt veszíthette el a lábát, friss varratokkal dobtak az utcára, jóérzésű emberek viszont elhozták Devecserbe, ahogy a kidobott anyakutyát kölykeivel együtt, akiket egy külön meleg helyiségben helyeztek el. Egy másik pedig utcára dobva egy madzaggal a nyakában kóborolt, és van olyan is, akinek meghalt a gazdája, és az életét ennek a menhelynek köszönheti. - Mi egészen egyszerűen tiszteljük az élőlényeket, megbecsülünk minden életet - mutat a galambra és a cinkékre Sándor, akik szintén itt találtak menedéket és gondviselést.        

Az állatokat megszállottan szerető és megmentő embert akkor ismertem meg, amikor a lányával, Nikolettával együtt lekapcsolt egy horrorkaravánt a 8-as úton, Somlóvásárhelynél, amikor két szerencsétlen, kiszáradt és csontsovány kutya húzott két összetákolt kordét, két bóbiskoló emberrel. Egy emelkedőn aztán összeestek a négylábúak, mert nem bírták tovább húzni a kordékat. Szerencsére akkor érkeztek oda autóval Sándorék, és véget vetettek a szenvedésnek, a két kutya azóta is nála van, és a gondviselésnek köszönhetően szépen összeszedték magukat. 

- Minden napunk autózással kezdődik a lányommal, Nikivel, akivel Bobáról jövünk, és kora reggeltől sötétedésig itt vagyunk - avat be életébe az állatmentő. A nyári estéik különösen szépek, akkor jókat beszélgetnek a fák alatt az önkéntesekkel, gyönyörködnek a körülöttük lévő állatokban, a természetben, az élőlényekben. Munkájukat önkéntesek is segítik, a feladat kemény és embert próbáló, takarítás, sétáltatás, hidegben víz- és ételmelegítés vár rájuk. Szerencsére akadnak olyan emberek, akik melléjük állnak, segítik és támogatják őket különféle adománnyal. A menhelyen eltökéltek abban, hogy már a gyerekek is ismerjék meg az állatok sorsát, a felelős állattartást. Ezért rendszeresen szerveznek programokat, így látogatják őket az óvodások, iskolások. Sajnos egyre több állatot kell megmenteni, mert régebben az volt a jellemző, hogy megölték, megfojtották a kölyköket, ma pedig az anyjukkal együtt kidobják az utcára, bárhová őket.

Sándor minden eszközt megragad az örökbefogadás népszerűsítésére, arra, hogy mind szélesebb körben bemutassa, mennyit árva állat él. Ezt tette akkor is, és tudomása szerint elsőként, amikor nemrég a Magyar Labdarúgó Szövetség engedélyével a focisták kezükben egy-egy árva kutyussal vonultak pályára a meccs előtt. 

Úgy fogalmaz, amióta eszét tudja, az állatokkal van. Ők ugyanis kiszolgáltatottak, soha nem tudják elmondani érzéseiket, pedig ugyanúgy vannak fájdalmaik, örömeik, mint az embernek. A kutya pedig annak idején önként lépett szövetségre az emberrel, aztán az ember felrúgta ezt a békés szövetséget, és sajnos sokan olyan bánásmódban részesítik őket, ami nem méltó egy élőlényhez. Az örvendetes, hogy egyre többen kiállnak a felelős állattartás, az állatmentés mellett. 

A devecseri menedék vezetője komoly tapasztalatokkal rendelkezik, évtizedeken át vezetett kutyakiképző iskolát, és az Ebtenyésztők Országos Egyesülete Celldömölki Szervezetének 15 évig volt az elnöke. Amikor megszűnt a celldömölki ebrendészeti telep, nem szerették volna, hogy a kutyáknak rossz soruk legyen, és akkor megalapították a Sárvár és Kemenesalja Mentett Kutyákért Alapítványt. 

Az élet úgy alakult, hogy Devecserben is elláttak ebrendészeti feladatokat úgy, hogy a kutyák sorsáról folyamatosan gondoskodtak. Eszerint 14 nap után nem altatás várt rájuk, hanem gazdikeresés. Aztán a devecseri önkormányzat jóvoltából a volt meggyeserdei laktanyában kaptak két épületet területtel együtt. - Itt kezdtük el a munkát, az építkezést, a fejlesztést a semmiből - mutat körbe Sándor, aztán büszkén megjegyzi: - Nekünk nagyon szép lesz a karácsonyunk, az állatokkal töltjük az ünnepet és örülünk az életnek.