Hegedűs Barbara és Pap Máté: Argentínától az Óváros térig

Hegedűs Barbara, Veszprém alpolgármestere és férje, Pap Máté, a Veszprémi Szakképzési Centrum (VSZC) kancellárja féltve őrzi az ereklyét, amely mézesheteik legemlékezetesebb pillanatait jelenti számukra. A Házasság hete alkalmából beszélgettünk az ismert házaspárral. 

Tizenévesen az ember csak a legritkább esetben tudja, hogy mihez szeretne kezdeni tanulmányai végeztével. Nagyon kivételes esetben fordul elő az is, hogy ha tudja is, akkor a közéleti pályát szeretné választani. Különös egybe­esés, hogy Hegedűs Barbara és Pap Máté már igen fiatalon a közéleti, a politikai pálya iránt érdeklődött. Épp ez volt az is, ami összehozta őket. 

– Még 2013-ban Tihanyban a Fidelitas közéleti akadémiája vezetőképző kurzust tartott. Itt ismerkedtünk meg Mátéval, és azóta elválaszthatatlanok vagyunk – idézte fel az ismerkedés pillanatait Barbara. – Aztán pár nap múlva Budapesten Máté elhívott randizni. Megmásztuk a Gellért-hegyet és órákat beszélgettünk. 

Gyorsan kiderült, hogy teljesen azonos értékrendet képviselnek, egyformán gondolkodnak a világról, az életről, a családról, közös az érdeklődésük. Eleinte háromlaki életet éltek. Budapesten végezték egyetemi tanulmányaikat, ingáztak Veszprém és Szekszárd között. Barbara ugyanis előbbi, Máté utóbbi városban lett önkormányzati képviselő. Aztán 2017-ben Máté megkérte szerelme kezét. 

Máté a leánykérést Barbara- napra időzítette, azért, mert abban az évben, amikor megismerkedtek, elfeledkezett kedvese névnapjáról, és ezzel akarta jelezni, hogy többé ez már nem történhet meg. Aztán a rá következő évben házasságot kötöttek. 

Ezek voltak a megismerkedésük, a házasságuk sarokpontjai. Fontos kérdés volt számomra az is, közéleti szereplőként elárulnak-e majd magukról valamit, ami csak róluk szól, amiből megtudjuk, milyen emberek, hogyan élnek, mit jelent számukra a házasság. Hiszen közéleti szereplőként, alpolgármesterként vagy kancellárként alaposan meg kell válogatniuk, meg kell gondolniuk a szavaikat, pontosan tudni kell egy-egy eseményen, hogy mit mondhatnak, mire kíváncsiak a résztvevők. Ez a beszélgetés azonban új helyzetet teremtett számukra is.  

Megtudtam, Barbi és Máté is ugyanazokkal a minden­napos problémákkal küzd, mint más kisgyermekes családok. Kislányuk, Zselyke hároméves, a közelmúltban kezdte az óvodát, kisfiuk, Zétény nemrég volt egyéves. Az apróság azonban egyáltalán nem szeret aludni, sokszor éjszakáznak miatta. 

– Három gyermeket szeretnénk, de a hajnali órákban, amikor Zéti duhajkodik, nem mindig gondolom így – mondta nevetve az édesapa. – Egyébként a napi teendők menedzselésében sokat segítenek nekünk a nagyszülők. Hálásak vagyunk nekik a sok törődésért. 

Persze igyekeznek minél több tartalmas, minőségi időt tölteni a gyerekekkel, ezért úgy határoztak, a munkaidő letelte után, az esti közös rutin végéig félrerakják a telefonjukat, addig csak magukra és a kicsikre koncentrálnak, s legfeljebb az altatás után térnek vissza a munkához. 

A házaspár azt is elárulta, a közös érdeklődés miatt náluk gyakorta előfordul, hogy hazaviszik a munkájukat, és otthon is rendszeres beszéd­téma köztük a helyi és országos politika. Gyermekeik születése még inkább megerősítette őket a közéleti szerepvállalás, a közösségépítés fontosságában, amelyre nem munkaként, hivatásként tekintenek. Nem meglepő, hogy a nászútjukat is ez a téma határozta meg. Argentínában töltötték a mézesheteket, ahol amellett hogy felfedezték a több mint 45 millió lakosú dél-amerikai ország kultúráját, látnivalóit, találkoztak egy kint élő magyar közösséggel, és részt vettek az október 23-i megemlékezésükön is. Ott-tartózkodásuk idején tartották az argentin parlamenti választásokat, és az egyik honfitársunktól kaptak ajándékba egy szavazólapot, amelyet azóta is nagy becsben tartanak. 

És hogy mit gondolnak a házasságról? Barbi és Máté egyfajta szövetségként gondol házasságukra. Az azonos értékrend, közös tervek és célkitűzések szoros kapocs közöttük. Fontos számukra, hogy meghallgassák egymást, odafigyeljenek a másik igényeire. Közös „utazásuk” során együttes erővel, vállt vállnak vetve lépkednek előre. Kiemelték, hogy az önmeg­valósításban, a karrierépítésben a család biztos támaszt nyújt számukra, egymást segítve tudnak fejlődni, kibontakozni. Hiszen a család, a házasság motor, amely előrevisz mindenkit, aki rajta ül. 

A komoly témák mellett bepillantást nyertem Barbi és Máté vidám hétköznapjaiba is. A házaspár folyamatosan ugratta egymást, nagyokat nevettek a másik csipkelődésén. Remek volt az összhang közöttük. Külső szemlélőként is feltűnt, mennyire reálisan látják a másikat, és elfogadják egymást.  

Egymás erősségeiről beszélve Barbi kiemelte, Máté teljes mértékben kiveszi részét a gyermeknevelésből, nem volt kérdés, hogy mondjuk meg tudja-e etetni vagy be tudja-e pelenkázni a csemetéket. Máté szeret rendszerben gondolkodni, ezért sokszor más aspektusból láttatja a dolgokat. 

Máté főként felesége tettrekészségét, hivatástudatát csodálja, hogy nő létére mert bátor lenni, és az elférfiasodott politikai világban is helyt tud állni. A munka mellett pedig törekszik rá, hogy a családjával is minél több időt töltsön. Megjegyezte, a palacsintája utánozhatatlan. 

Amikor azt kérdeztem, miként látják magukat a jövőben, tréfásan annyit mondtak, most álmos szülőként elképzelhetetlennek tartják, hogy a kicsiktől külön töltsenek akár egy napot is. Viszont ha a gyerkőcök nagyobbak lesznek, akkor elérkezik számukra a mennyország és újra kialhatják magukat…