Irénke megőrizte bányászegyenruháját

Irénke – ahogy a helyiek szólítják –, a nyugdíjas úgy mesélt a falu bányászmúltjáról, hogy nem lehetett nem figyelni minden szavára. Megigazgatta a próbababára felkötött nyakkendőt, megjegyezve: látszania kell a bányászjelvénynek. Amikor mondtam, hogy szeretném lefotózni az uniformissal, csak annyit kérdezett, felvegye-e. Kértem, álljon melléje, és rögtön megtette. Szinte ugyanolyan pozíciót vett fel, mint a bábu. Nem nagyon változott az esztendők alatt az alakja, és valóban büszke lehet rá, hogy osztályozóként dolgozott hosszú ideig a dudari bányában

Király Irén néven született, és 18 évesen kezdte a munkát. Három műszakban 31 éven át válogatta a föld alól érkező szenet, palát, gyakran több tíz kilós darabokat megemelve. Ráadásul sietősen, mert érkezett a következő adag. Nehéz feladatot végzett, de sok szép emléke kötődik munkahelyéhez. Ott ismerte meg a párját, akivel idén április 1-jén már az ötvenedik házassági évfordulójukat ünnepelhetik, két gyermekükkel, öt unokájukkal együtt. 
Tóth Istvánné – ahogyan Irénke igazolványában esküvője óta szerepel a neve – megkínált medvehagymás pogácsával. Furcsállotta a kérdést, ami arra vonatkozott, maga szedte-e a hozzávalót. „Persze, hiszen erdő mellett lakunk” – jegyezte meg. 

Szeretettel gondol vissza a bányászéletre, de belátja, veszélyes munka volt. Amikor ezt szóba hoztuk, elmondta, hogy sógora és egy másik rokona is sajnos lent, a járatokban hunyt el. Az egyik robbantással foglalkozott, a másik mentéssel, egyikükre ráomlott a fal, másikuknak elfogyott az oxigénje.