A szabadkőművesekről tartott előadást Marics József

Mint mondta, Marics József élete legszebb négy évét Esztergomban töltötte a ferences gimnáziumban, ahol elsajátíthatta a szellemi fejlődés alapjait – megtanították tanulni. Kívánalom volt az is, hogy szeressék az irodalmat, a történelmet, és ha a Jóistentől valamilyen tehetséget kaptak, azt igyekezzenek kihasználni. Marics József írt a Katolikus Szóba, sokat publikált az Új Emberben, megjelent nyolc könyve, előadásait is kiadták nyomtatásban. 
A nyolcvanas években kérték fel először, hogy tartson előadást a szabadkőművesekről, akiket a Jézus Társaság a legnagyobb ellenségének vélt, Mindszenty József pedig azt mondta: „A szabadkőművesség ugyanaz szalonkabátban, mint a bolsevizmus mezítláb.” A témának óriási irodalma van, nemrégiben jelent meg például új kiadásban a Jezsuiták és a szabadkőművesség című kötet is. 
Úgy tartják, az első páholy az 1666-ban leégett London újjáépítése okán jött létre; érdekvédelmi szempontból a kőművesek, iparosok céhekbe tömörültek. Az összefogás az újjáépítés után is megmaradt, sőt bővült, tagjaik közé igyekeztek a főnemességet, főpapságot is bevonzani, és közösen, immár páholy néven centrálisan terjedő rendszerben kezdtek működni titkos társaságként, felvételi szertartással, misztikummal, jelképekkel. A társadalmi elitet tagjaik között tudva céljuk a politikai hatalom teljesebb birtoklása volt. Az első magyar páholytagot, Eszterházy Antalt 1733-ban avatták Londonban. Az 1740-es években, a monarchiában is megalakultak szabadkőműves páholyok, bennük a királyi család, a főúri családok tagjaival, de például Mozart is belépett, és II. József volt az, aki egyesítette a szabadkőművesek hazai szabályait, és létrehozta az országos nagypáholyt. Költők, írók, tudósok, művészek léptek be a páholyokba, de például Károlyi Mihály és köre is. Nyomtatásban is megjelent a cél: államosítani az összes felekezeti iskolát, a hitoktatás legyen a család otthoni ügye, fel kell oszlatni a jezsuita és a domonkos rendet, meg kell büntetni a szószéken politizáló atyákat, akik szót emeltek az elnyomott katolikusokért, államosítani a katolikus egyház teljes vagyonát, gyengíteni, majd megszüntetni akarták a királyságot, az egyházat. A későbbiekben pedig a kormány megdöntését tűzték ki célul. 
A szabadkőművesség terjeszkedése napjainkban is töretlen, a hazai páholyok célja a 20. században a kultúra, az irodalom védelme, az eszme terjesztése volt brosúrák által. A politikai hatalom megszerzése protekcióval, emberi kapcsolatok felhasználásával, de akár zsarolás által is, mert a cél szentesíti az eszközt. 
A szabadkőművesek mindig elvetették a katolikus egyházat, amelyet szerintük mint a hatalom birtokosát támadni, megszüntetni kell. Éppen ezért több pápa elítélte, kiközösítette a szabadkőműveseket, viszont XXIII. János a II. vatikáni zsinaton feloldotta a kiközösítést. Azóta vezető egyházi személyek is tagjai a rendszernek, így belülről tudnak beépülni a hatalomba, tudnak munkálkodni egy új világrend, egy új világvallás kialakításán. A páholyokból áll össze az országos nagypáholy, abból a földrészi nagypáholy, azokból pedig a világ legnagyobb páholya, élén a nagymesterrel – Amerikában. 
Az interneten is hozzáférhe- tő dokumentumokban olvashatók a nagymester irányelvei szabadkőműves egyházi vezetők számára; Szent Mihály, a Katolikus Egyház védelmezőjének mellőzése, ellenpápa- választás, templomok kiüresí- tése, bezárása paphiányra hivatkozva, a szakrális orgonaze- ne megszüntetése, a kéz összekulcsolásának tilalma, minden térdelés, térdhajlás megszüntetése, a „szent” szó száműzése stb. Ami marad: a hatalom és a világi javak birtoklásának vágya. Aki nem hisz a szemének, javasoljuk, tanulmányozza a szakirodalmat!