Csaknem ötven éve biztonságot adó, otthonos érzés a másik léte

Nyugdíjasként alkotnak, műveikről már meséltek lapunknak, ezúttal a házasság hete kapcsán kértük őket arra, osszák meg olvasóinkkal tapasztalataikat.

Amikor az alkotásról beszéltek korábbi nyilatkozatukkor, párkapcsolatukról nem lehetett nem szót ejteni, hiszen minden téren támaszkodhatnak egymásra. Nagy Győző és Erzsébet 48 esztendeje házaspár, de ők azt mondják, már csaknem fél évszázada összetartoznak, ugyanis azt az időt is beleszámítják, amikor még nem keltek egybe. – A hetvenes évek elején kezdtünk el járni, azóta EGY utat járunk, és elfecsérelt idő volt, hogy nem óvodáskortól – fogalmaztak humorosan. Összhang jellemzi őket – ez az első benyomásuk az őket megismerőknek. A házasságot a mindennapokban kell megélni, örömtelivé tenni, nem egy-egy napon, ünnepen – vallják. Nem vágynak nagy társaságba, látványos szórakozási alkalmakra, viszont nyitottak szinte bárkivel a beszélgetésre, s nekik szeretteik társasága a legfontosabb. Az odafigyelés szerintük erről kell szóljon. Értékelik, hogy mostanában gyermeki kedvüket megőrizve elszórakoztatják egymást, jórészt alkotással, melyben a találékonyság is összeköti őket, s máig nem érzik tehernek a másik jelenlétét, egyáltalán nem unják egymást ennyi év után sem. 

Sokáig külföldön dolgoztak, jobban egymásra voltak utalva a szokásosnál, ez is erősítette a köztük lévő köteléket. Fontosnak tartják az azonos világnézetet, a humort és a humorérzéket. Nem fogadják el az úgynevezett irányított tevékenységeket. – Nálunk csak „mi-idő" van, nincs olyan, hogy énidő, mert az én időm a házastársamé is – hangsúlyozta Erzsébet. 

Egyformán szeretnek kirándulni, a természetben különleges formákat felfedezni. Egy marék kavicsba akár egy egész világot belelátnak. Kőszobrokat, kavicsképeket raknak össze, ami sokszor különleges egyensúlyozás. – Egyensúlyba hozni. A köveket, magamat is. Közben a természettel szintén igyekszem harmóniába kerülni. A szobraim kirakása számomra meditáció, olyan, mint a jóga – fogalmazott a férfi. – Ha alkotunk, hozzáteszünk az életünkhöz, és reméljük, másokéhoz is – mondja Erzsébet, akinek a festészet adja az igazi kikapcsolódást. S ha külön rendben vannak a felek, akkor működik a házasság. Az alkotófolyamat révén megszerzett nyugalom, harmónia szintén ezt segíti, s arra is megtanította őket, hogy elégedettek legyenek a mulandóval, a pillanat szépségével. Ha pedig mást is megörvendeztet művük látványa, az visszahat rájuk.

Magától értetődő számukra, hogy nekik együtt jobb, könnyebb, biztonságot adó otthonos érzés a másik léte. Náluk fel sem merült soha, hogy meg kellene erősíteni a házasságukat. Miért? Talán a több közös terv, tevékenység miatt, azért, mert bármilyen probléma adódik, időt adnak a közös feldolgozására, s beszélnek arról, ami segíthet, s tudják, az értő meghallgatás mennyit érhet. Megihletik, inspirálják egymást, a másik mozdulatait kiegészítik, egymás munkáját folytatják. A keresztnevük kezdőbetűiből összerakták az EGY szót, és mivel családjuk többi tagja sincs híján az alkotókedvnek – lányuk fodrász, virágkötő, rajzol, fiuk faalapú termékeket készít, farag – Kreatív EGY-ség név alatt gyűjtik össze, teszik közzé munkáikat elektronikus felületen.