Nem megettük, elültettük – Diétás finomság dísznövénnyé nevelésének kísérlete

Az interneten olvastam, hogy nagyon gyorsan kicsírázik szobában is a vízben tartott édesburgonya és balkonon mutatós leveivel szép dísznövény szerepét töltheti be. Mivel az avokádóval a hasonló kísérleteink többször kudarcot vallottak, adtunk egy esélyt a batátának. Amikor legközelebb ilyen diétás alapanyagot vettünk sütnivalónak, egy kisebbet dunsztosüvegbe tettünk. Nagy része beleért a vízbe, fogpiszkálókkal rögzítettük. Tényleg hamar gyökeret eresztett, hajtásokat növesztett. Hatot. Március közepén fogtunk bele a kis burgigumó újraélesztésébe, azután, hogy tavaly a szeretett, zero waste módon élő barátianktól postán kapott luffatök-magokkal és a nefelejcset ígérő, földbe szúrt ökoceruzával pórul jártunk, talán azért, mert talált vakondtúrás tetejét lapátoltuk kaspóba, azt használtuk talajként. 

Már áprilistól naponta centikben volt mérhető az édesburgonya-szárak napi hosszúságbeli változása. Szinte hallottuk, ahogy éjjel edz, annyira futónövénykezdeménynek mutatta magát, élénkzöld életteli színben. A gyors és látványos változás elbizakodottá tett minket, azt gondoltuk, itt már nem lehet semmi gikszer. Lett. 

Nem siettük el a cserépbe ültetést és kávézaccot bőven kevertünk a virágföldbe. Adtunk időt az akklimatizálódásra, az alkalmazkodásra, egy darabig még a szobában vigyáztunk féltett kincsként az ifjontian heves burginövénykére. Ahogy megjött a jó idő, már kint kellett aludnia a szabadban, az erkélyen. Sajnáltam, féltettem, de nem ebből lett a baj. Sajnos túl óvatosan locsoltam és erre csak későn jöttem rá, így hosszú hajtásai fokozatosan leszáradtak. Mire ráébredtünk hibámra, már nagyon kellett drukkolnunk neki, hogy túlélje gondatlanságom. Beszéltünk hozzá, simogattuk. Hiszek abban, hogy ez számít, bár bizarrnak tűnik, vannak olyan tudományos vizsgálatok, melyek az emberi bánásmód hangnemének hatását a növényekre bizonyítják. 

Burgikánk ugyan nem lett megint olyan szép futónövény, mint ahogy korábban jelezte, de cserébe széltében terebélyesedik, már szépen bokrosodik, újra életteliek levelei. Nem megennivaló gumókat várunk tőle, csak szeretnénk gondoskodni róla, ha cserébe egész nap aranyos, azaz kinézetével megörvendeztet minket. 

Édesünknek megígértük: gondosan locsoljuk és ebben mostanában az eső is segít. Akinek vannak hasonló tapasztalatai, a témában tanácsai, megírhatják lapunknak a [email protected] e-mail-címre. Ha lesz rá igény, folytatjuk a zöldítő sztorit.